Ha tudós az anya - Dupla küzdelem, igazi siker - A nőknek nincsenek megfelelő képességeik a tudományos pályához – állítja egy kutatás szerint az európaiak 67, a kínaiaknak pedig 93%-a, Tim Hunt Nobel-díjas biokémikus pedig a lehető legkülönbözőbb fórumokon hangoztatja, hogy az esendőbb nem a laborban is csak bajt csinál. Az MTA-ban 358 rendes és levelező tag közül csupán 24 nő, és az is sokat elárul, hogy a tavalyi tagválasztás során egyetleneggyel sem növekedett a számuk. Anyák napja alkalmából ezúttal a tudós anyákkal vagyunk…
„Egy ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy hogyan reagálnak rá a férfiak, amikor kiderül, hogy kutató-biológus vagyok, hiszen cseppet sem úgy nézek ki, mint egy tudós, főleg, ha még a gyerekeim is rajtam lógnak – meséli TED-előadásában Kirsten Marhaver, korallzátony- kutató. – Láttam a meghökkenést a tekintetében, amikor csípőből rávágtam, hogy egyáltalán nem merül fel ez a kérdés, hiszen pont úgy nézek ki, mint egy tudós. Sőt, mint egy kutató-biológus.”
Ma már nem elsősorban az üvegplafon áttörhetetlensége a fő probléma – állítja Nagy Beáta szociológus, genderkutató, azzal együtt sem, hogy a női életpályák alakulása meglehetősen hasonló, akár a természettudományokat, akár a társadalomtudományokat tekintjük. Kivétel talán a pedagógusi pálya, ha azonban egy kicsit mélyebbre ásunk, ott is gyorsan előjönnek az ismert sémák: hiába vannak kevesebben a férfi tanárok, arányaibanjóval többen válnak iskolaigazgatóvá. Beáta bonyolult útvesztőnek látja a női kutatók életét – szerinte ez a hasonlat egyszerre fejezi ki azt a tapasztalást, hogy a nők szakmai életútjuk során minduntalan falakba ütköznek, ugyanakkor a reménységet is, hogy nem lehetetlen megtalálni a kiutat. Már önmagukban a nemi sztereotípiák nehézséget jelentenek, amely megháromszorozódik, ha egy kutatónő családot alapít vagy gyermeket vállal. És nemcsak azért, mert a gyermekvállalásnak egyértelműen létezik egyfajta „költsége” a kutatómunka tekintetében – kieső publikációk, kevesebb kutatásra fordítható idő, a kapcsolatrendszer ritkulása, információs vákuum stb., hanem azért is, mert az erősen férfiakra szabott tudományos életpálya alapból nem tolerálja a női szerepekkel együtt járó nehézségeket. És persze már közel sem ott tartunk, ahol annak idején Marie Curie, akinek pár héttel második Nobel-díja átvétele előtt még a házát is el kellett hagynia egy időre a gyerekeivel a személyét ért támadások miatt, azért jócskán akad még teendő az egyenlősítésben.
Anya főz, apa feltaláló
Érdekes kutatásba kezdett Nagy Beáta egyik tanítványa, Palóczi Bence szociológushallgató: a top 50 közé került magyar mesekönyveket vizsgálja a nemi sztereotípiák megléte vagy nem léte alapján: milyen jelzőket társítanak népszerű szerzők – sok esetben maguk is nők, anyák – a fiúkhoz, a lányokhoz, mit csinál az anya és az apa. Szerinte egyenesen döbbenetes, hogy az abszolút kortárs gyerekirodalom mennyire reprodukálja a kliséket és a sztereotípiákat: anyu nem lehet mérnök vagy feltaláló, neki otthon van a helye, főz, mos, gyereket nevel, és nem visz végbe egyetlen hőstettet sem. Apu viszont dolgozik, mert ő akármi lehet, és megoldja a problémákat.
A fiúk zömében bátrak, kreatívak és okosak, a lányok viszont szépek és engedelmesek, otthon vannak, segítenek.
„Az általam vizsgált könyvek összes karakterének majdnem a 70 százaléka férfi, és miközben a fiúk 42 különböző munkát végeztek, addig a nőknek mindössze 9 foglalkozás jut” – meséli Bence. Tanulmányában egyáltalán nem akar ítélkezni, pusztán csak fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak a mesékből, és ha állandóan újragyártjuk a sztereotípiákat, akkor hiába beszélünk arról, hogy a 21. századra megváltozott a nemek szerepe, és bizony anya is simán lehet mérnök vagy feltaláló.
Konferenciák bébikkel
Ahhoz, hogy egy anyuka is „feltaláló” lehessen, valahogy kompenzálni kell a gyermekvállalás korábban említett „költségeit” – mondja Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke. Állítása szerint a Magyar Tudományos Akadémia élen jár ezen a téren: lehetővé tette például, hogy a pályázatok beadási korhatára a gyerekkel otthon töltött idő arányában bizonyos mértékig kitolódjon. Lovász Anna közgazdász úgy gondolja, hogy különösen fontos lenne egyre több konferenciát gyerekbaráttá tenni, így a szülés után a kutatás világába visszatérő anyák egyrészről részt vehetnének a tudományos életben, és a kapcsolatrendszerüket is ápolhatnák, másrészről ezzel „szem előtt lennének”, vagyis jelenlétükkel felhívnák a kutatótársadalom figyelmét arra, hogy problémáik nem söpörhetők le az asztalról. Hunyady György szociológus, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke méltányosnak tartaná, ha a PhD-rendszert némileg rugalmasabbá tennék úgy, hogy elismerje a gyerekekkel otthon eltöltött idő kiesését, és egy a Nők a tudományban kerekasztal-beszélgetés során fontos feladatnak nevezte a kutatói pályára való visszatérés támogatását.
Anya mesterséges mátrixban
Dr. Jedlovszky Hajdú Angéla a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetének Nanokémiai Kutatócsoportjában tudományos munkatársként dolgozik: mesterséges mátrixokat és mágneses nanorészecskéket kutat, civilben pedig férjével együtt három gyermeket nevelget. Tavaly megkapta a Nők a Tudományban Kiválósági díjat.
Kisgyermekes anyaként nem egyszerű megoldania a magán- és a szakmai élet összeegyeztetését, leginkább az okoz nehézséget számára, hogy sokszor felmerülnek olyan helyzetek, amikor egyszerre kell helytállni mindkét szerepben.
„Az a szerencsém, hogy a kutatók többnyire kötetlen munkaidővel rendelkeznek – meséli –, így el lehet csúsztatni a feladatokat úgy, hogy mindkét szerepkör viszonylag sértetlen maradjon. Logisztika kérdése az egész. Manapság az internet segítségével bárhol és bármikor tudunk dolgozni, így inkább az a kérdés, abba tudjuk-e hagyni. Időben tudunk-e stopot mondani: eddig dolgoztam, leteszem a telefont, laptopot, nem nézek e-mailt, nem olvasok dokumentumokat – csak a családra fokuszálok.”
Szerencsésnek vallja magát amiatt is, hogy a főnökei soha nem vetették a szemére, ha megbetegedett a gyerek, és otthon kellett vele maradnia.
„Tudják, hogy számomra belső igény a munka elvégzése.”
Azzal, hogy anya és kutató egyszerre, szeretne példát mutatni a diákjainak is.
„Bárki bármit mond, nem kell feladni sem a család, sem a karrier lehetőségét. Azt kell figyelembe venni, hogy hol az egyik igényli jobban az embert, hol a másik.
Egyensúlyra érdemes törekedni. A belső egyensúlyra!
Ha frusztrálódik közben az ember, akkor mindkét terület megsínyli. El kell tudni dönteni, mikor melyik a fontos. Ez egy mérleg, melynek a karja hol erre, hol arra billen. Egy határidőnapló, egy segítőkész férj és jó kollégák kérdése az egész. Maximum az alvásról kell időnként lemondani, de az meg kinek kell, ha van kávé…”
Itt van Andi, majd ő mosogat
Csikósné dr. Pap Andrea az MTA Műszaki Fizikai és Agrártudományos Intézetének tudományos munkatársa, mellette az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának egyetemi docense. Már kisgyerekkorában kicserélte a biztosítékot otthon, vagy szétszerelte a porszívót, ha nem működött. Fizika–kémia szakon végzett a Szegedi Egyetemen, ahol egy férfi csoporttársával ketten alkották az évfolyamot. Kutatási területe a mikroméretű érzékelők, például gázérzékelők, erőmérők fejlesztése: hosszú évek munkájával 1-2 milliméteres kis chipeket hoz létre.
„Nem mondom, hogy korábban sosem kaptam megjegyzést amiatt, hogy mit keres egy lány a fizika szakon, és az atommagfizika-vizsgán sem adták könnyen azt a jelest, pedig kívülről fújtam az anyagot, de a munkahelyeimen már abszolút támogató közeget tapasztalok – meséli. – Olykor elhangzik ugyan egy-egy viccnek szánt beszólás, például, hogy »Ja, itt van Andi, majd ő mosogat!«, de soha nem ért negatív kritika vagy megkülönböztetés az anyaságom miatt. Közvetlen kollégáim és főnökeim rugalmasságának, valamint nem kis erőfeszítésemnek köszönhetően, valami csoda folytán összeegyeztethető a két munkahely és a család. Természetesen nagyon ügyelnem kell rá, hogy egy ilyen háromágú libikóka melyik szárán egyensúlyozom épp, és tudnom kell kompromisszumokat is hozni: akármennyire is fontos dolgon dolgozom, a karrier mindig kicsit másodlagos lesz, ha a családomnak van szüksége rám. Persze ez állandó lelkiismeret-furdalással is jár, hogy ne hagyjak cserben senkit a nagy egyensúlyozásban.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!