Hiszik vagy sem, de ruhadarabjaink mintái megzenésíthetőek. Minden úgy indult, hogy Szirmay Zsanettnek még gyerekkorában megtetszettek az IBM számítógépek lyukkártyás lapjai és gyűjteni kezdte a papírszalagokat. Mára mindebből nemzetközileg elismert multimédiás installáció született.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) textiltervező mester szakának végzőse, Szirmay Zsanett a keresztszemes hímzések mintáit papírra lyuggatja, majd ezeket egy zenedobozzal lejátssza. A székely, kalotaszegi és magyarországi hímzésmotívumokat lézervágott textilekre írta át, amelyek ezt követően a zenedoboz szalagjaivá lettek.
A keresztszemes minták így alakulnak dallammá. Egy egyetemi feladatként készült el a Soundweaving (hangszövés) című kísérleti projekt, amely a tavalyi bécsi nemzetközi designhéten képviselte Magyarországot. A több érzékszervre ható mű közelkeleti kiadása (Soundweaving Middle East Edition), amelyben az afgán csomózott szőnyegek mintái kerültek lézervágott textilekre és váltak a zenedoboz szalagjaivá, az októberi Dubai Design Hétre kapott meghívást.
A budapesti Szirmay Zsanett érettségi után néptáncolni kezdett a Kertész Táncegyletben, amelynek keretében tájépítész és néprajz szakosokkal rengeteget jártak Erdélybe gyűjtőmunkára, viselhették is a hagyományőrző bálokon azokat a népviseleti ruhákat, amiket például Kalotaszegen, Gyimesben vagy éppen a Mezőségben hordanak. „A teljes népi kultúrát tanulmányozhattuk, lenyűgöztek az erdélyi falvakban hallott dalok és a gyönyörű népviselet, aztán évekkel később, amikor jött az egyetemen egy feladat, eszembe jutottak az erdélyi ruhaminták és dallamok” – meséli a mintatervező egyetemista. Aki azt kutatja, mi az, ami több, mint a minta. A médiumok közötti határátlépés izgatja, s állítja, az egyetem is arra ösztönzi, hogy merje átlépni saját határait. Így aztán amikor fél évig volt gyakorlaton a szövőműhelyben, s megtetszettek neki a szövőszék lyukkártyáival működő Jacquard szövőszékek, elhatározta, hogy ezt fogja valahogyan ötvözni az erdélyi mintákkal, a keresztszemes motívumokkal és dallamokkal.
„A népi irányt budapestiként közelítettem. Előjött az az emlékem is, hogy gyerekkoromban a szüleimmel a Várban láttam lyukszalagos verklit, ami szintén nagyon tetszett. Lyukszalagokra értelmezhető mintákat akartam készíteni. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ezek a kódok szépek is lennének. Mondjuk, virágmotívum lenne rajtuk vagy éppen cikcakk. Mindez tehát nem egyik napról a másikra, hanem több mint tíz év alatt érlelődött bennem és kelt életre a Soundweavingben, amin egy évig dolgoztunk.”
Hangszövés
A mechanizmus érthető, a kivitelezés már jóval bonyolultabb: azokat a hímzéseket lehet kilyukasztani, amik leszámolhatóak. Egy keresztszem egy hangnak felel meg a lyukszalagos zenelejátszón. A cikcakk motívumokat tükrözte, ráktükör-fordította és variálta a mintákat. Majd megkereste Tárkány-Kovács Bálint népzenészt, zeneszerzőt. Ugyanis az ötlet az volt, hogy a kilyukasztott dallamsorra Bálint szerez dallamokat. Így egyperces művek születtek. Szirmay Zsanett szerint a motívumtervezés hasonlít a zeneszerzéshez: van bennük tükrözés, ismétlés, ráktükör-fordítás, léptékváltás. Ezeket variálták a dallamszerzés során, majd a dallamsorokból lézervágott textilek születtek. A textiltervező állítja, ki tudja fejezni a kánont is textilben. Hangsávokra helyezi az egyes dallamsorokat, és ha időben eltolja, elcsúsztatja a két dallamot, akkor kánon jön létre.
A világhírnév kapujában
A kísérleti projekt, a Soundweaving képviselte tavaly, a bécsi designhéten a MOME-t és Magyarországot is – egy nyolcvan négyzetméteres textilerdő formájában.
A függönyszerű lézervágott textilek között megtekerhető volt a lyukkártyás zenelejátszó, így több érzékszerve is hatott egyszerre, a tapintásra és a hallásra, valamint a szemre is, mert a látvány sem mindennapi. „Nem hagyományőrzés a célom, hanem túlmutatni a határokon, a szabályokon, ötvözni szeretném a látszólag nem összeillő dolgokat. A mintatervezés a szabadság szimbóluma. Az egyik legfontosabb, hogy ne ütközzünk korlátokba. Ezzel a saját határaimat is átléptem” – mondja büszkén a fiatal művész. A világban azért figyelhettek fel a nem mindennapi installációra, mert bármely nemzetre alkalmazható a technológia, amelynek mintavilága „leszámolható”.
„A ’20-as években az oroszok lejátszottak hangsávokat, Moholy-Nagy a saját ujjlenyomatát is megzenésítette, tehát nem én találtam ezt ki, én a keresztszemes motívum lejátszhatóságát, megzenésíthetőségét bizonyítottam a projektjeimmel” – teszi hozzá. Az egyetemi projektként készült Soundweaving idén beutazta egész Európát.
A novemberi dubai dizájnhetet is megjárt textilművészt a Hybridart „karolta fel”, akiknek a Közel-Keleten vannak kapcsolatai. Hamar létrejött az együttműködés: kiderült, a csomózott szőnyegeket is le lehet számolni, így Zsanett kapcsolatba került az Abu Dhabi-i uralkodóház egyik lányával, illetve a szervezetével, amely hagyományos afgán szőnyegek csomózásával foglalkozik. Megkapta az anyagaikat száz darab kép formájában, azokból válogatta a mintákat, és a transzformáció során másfél perces dallamok születtek Vikukel Dániel dzsesszzenész, zeneszerző közreműködésével. Zsanettnek ehhez nem kellett arabul tudni, építészeti elemeket (mór kapuzat, rozetták) vont be a textiltervezésbe, és egy száz négyzetméteres kiállítást hozott létre Soundweaving Middle East Edition címen, amely október óta a dubai Tashkeel múzeumban van, a sivatag közepén, de tavaszig bejárja az egész Közel-Keletet. Majd 2016 tavaszán jön haza a Budapesti Tavaszi Fesztiválra.
Észrevehető tehetség
„Rengeteg külföldi fiatal dizájnerrel megismerkedtem, tartottam angolul prezentációkat, sajtóbejárást, és azt tapasztaltam, hogy nincs nagy különbség köztünk és a közel-keleti fiatal dizájnerek között. Hiába vannak határok és tűnik óriásinak a kulturális különbség, ugyanazokat a kérdéseket fejtegetik munkáikban ők is, mint mi vagy éppen a bécsi, párizsi fiatalok.” Szirmay Zsanettről és „hangzó hímzéseiről” több nemzetközi magazinban is írtak, „nagyon kortárs”, „nagyon különleges” és „igazi slow dizájn” jelzőkkel illetik. A milánói Domus magazin beválasztotta a világ száz legjobb egyeteme közé a MOME-t, a cikkben pedig egyaránt megemlítik Szirmay Zsanettet és munkáját. A textilművész nyáron végez az egyetemen, öt év múlva családos anyukaként képzeli magát, de rajzot és kreatív tervezést is tanítana, ugyanakkor nem hagy fel a nagyszabású, érzékszerveket ötvöző projektek elkészítésével sem. A Soundweaving harmadik része már csírájában meg is van, kortárs zenét szeretne hozzá íratni, kórusra.
Szirmay Zsanett azt mondja, nagyon sokat kell pályázni, ösztöndíjakra jelentkezni, nehéz érvényesülni és platformot teremteni a munkáknak. „A tehetség egyik ismérve, hogy nem a fióknak készítjük el a jó ötleteinket, hanem megtaláljuk a közönséget. Sok a tehetséges fiatal, a legnehezebb észrevétetni magad.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!