A Wilhelm Gustloff nevű hajó 1945-ös megsemmisülése hatszor több áldozatot követelt, mégis a Titanic katasztrófája vált közismert médiatörténeti eseménnyé. Igaz, az előbbi elsüllyesztésekor csaknem 9000 menekült, főleg nő és gyermek lelte halálát, addig a luxusjárat fedélzetén számos dúsgazdag, s ezért fontos férfi utazott New York felé. A hajóépítési lázban fogant gőzös – a világ legnagyobbja – extrém időjárási körülmények között indult első és egyben utolsó útjára.
Mit csináltak?
A fogadás egyetlen fajtáját engedélyezték, a „hajópool”-t: arra fogadhattak, mekkora utat tesz meg a Titanic a következő 24 óra alatt. Az utazás során a hajó tehetséges utasai számára kisebb fellépéseket is szerveztek, ahol énekelhettek vagy komédiázhattak.
Mit ettek?
A különböző osztályok utasai külön ebédlőkben étkeztek. Az utolsó fogás az első osztályon többek között a Consommé Olga (borjúleves kecsegevelővel), lazac uborkával és hollandi mártással; Mignons Lili (libamájjal, articsókaszívekkel és szarvasgombával készítve); bárány mentaszósszal; krémes karotta, sült galambfióka zsázsaágyon, hideg spárga vinaigrette mártással, és libamájpástétom. Az utolsó napon a desszertkínálat őszibarack Chartreuse zselében és Waldorf puding volt. A puding receptje sajnos elveszett az idők folyamán, valószínűleg a White Star Line házi specialitása volt, és sosem vetették papírra. A másodosztályon az ebéd sokkal egyszerűbb volt: borsóleves, zöldséges spagetti, sózott marhahús, zöldséggombócok, sült ürühús, héjában sült krumpli, ökörnyelv, savanyúság, tápiókapuding és almatorta szerepelt a kínálatban. A harmadosztályon a menü nagyon egyszerűen elkészíthető ételekből állt, levesekből, egytálételekből.
Általában zöldségleves, sült disznóhús, zsályás hagymaröszti, zöldborsó, főtt krumpli, száraz kekszek, friss kenyér, édes szósszal leöntött szilvapuding és narancs közül választhattak ebédnél az utasok.
Mennyit fizettek?
Harmadosztályon a legolcsóbb jegy egy útra 36,25 dollár volt, a másodosztályon 66 dollár. Az első osztályon az ár 125 dollárnál kezdődött, a legdrágább luxuslakosztály ára 4500 dollár volt. Abban az időben egy átlagos háztartás havi költsége kevesebb, mint 1000 dollár volt. A Titanic első osztályán jellemzően gazdag amerikaiak utaztak, akik európai pihenésükből indultak haza. A másodosztályú utasok nagy része Angliából jött, látogatóban voltak rokonaiknál. A harmadosztály mutatta a legvegyesebb képet: kivándorló családok, szerencsét próbálók, diákok százai utaztak az alsó traktusban. Az arabok mellett leginkább nyugat-európai utasai voltak a hajónak, főleg skandinávok és írek. Három állomáson lehetett fel- és leszállni, a célállomás New York volt, az akkori ígéret földje, a bevándorlók városa. Az alsóbb társadalmi osztályok kivándorlási céllal mentek, voltak, akik mindenüket eladták, hogy új életet kezdjenek. Az arabok családostul, tízen-húszan utaztak, a skandinávok inkább egyedül, az írek ismerősökkel. Ezért is lehetett olyan ír falu, amelynek szinte teljes, a kivándorlást választó fiatal lakossága odaveszett.
Minden összeesküdött ellenük
A kutatások szerint a Titanic katasztrófájához szerencsétlen esetek sora vezetett. Ha ezek közül csak egy nem következett volna be, a tragédia elkerülhető lett volna, vagy sokkal kevesebb halálos áldozatot követel.
Az ütközéshez hozzájárult a nagyobb sebesség, amelyre két magyarázat van: az egyik szerint a hajótársaság tulajdonosa, Joseph Bruce Ismay azért buzdította gyorsaságra Edward Smith kapitányt, hogy még a lapzárta előtt New Yorkba érjenek, és az újságok hírt adhassanak a kikötésről. (A Kék Szalagra esélye sem volt; még elméleti végsebessége is elmaradt a csúcstartó Mauretania eredményétől.) A másik magyarázat az, hogy az egyik szénraktárban beizzott a szén, amelyet ezért a szokásosnál nagyobb mennyiségben lapátoltak a kazánokba.
A természeti jelenségek is összeesküdtek. 1912 januárjában szokatlanul közel volt a Hold a Földhöz, így nagyobb volt a dagály, amely több jéghegyet hozott, ráadásul a Titanic egy arktikus magasnyomású zónán haladt keresztül. Az abban az időszakban szokatlan hideg felerősítette a rendkívül ritka, úgynevezett felső állású délibábhatást, ami a fordítottja az Alföldön is ismert jelenségnek; a hideg levegőréteg van alul, a melegebb pedig felette. A holdfény nélküli éjszakában visszatükröződő tenger képe hosszú időre eltakarta a horizonton a jéghegyet az árbockosárból figyelő tengerészek szeme elől. A vészharang meghúzása után a szolgálatos tiszt utasítást adott a hajó balra fordítására és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolásra. Önmagában mindkettő megmentette volna a hajót, de együtt végzetessé váltak: a hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így rendkívül szerencsétlen szögben ütközött a jéghegynek, amely végigsúrolta a hajó jobb oldalát, hat kisebb – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg – léket ütve a hajótesten, melynek anyaga és szegecselése is gyenge minőségű volt. A vészjelzésekkel is voltak problémák. Eleve 35 percet késlekedett a kapitány a parancs kiadásával. A pár mérföldnyire tartózkodó Californian rádiósa már kikapcsolta a távírót, a fényjelek pedig részben az említett zóna hatására „hunyorogtak” (szcintilláltak), így az ügyeletes tiszt nem ismerte fel a segélyhívást, és továbbhaladt. A késlekedve, csak 50(!) perc után elindított kiürítés, a káosz (a katasztrófa reggelére tervezett mentési gyakorlatot lefújták) és a kevés mentőcsónak – amelyek nagy részét félig üresen engedték le – szintén százak életébe került.
Bomba üzlet
Aki nem elégszik meg a hajómodellekkel, bögrékkel, képeskönyvekkel, komolyabb tárgyakkal is gazdagodhat. Megvásárolhatóak a hajón talált ékszerek, étkészletek replikái, és azok a parfümök is, melyek eredetije a csodával határos módon menekült meg: egy német vegyész, Adolphe Saalfeld Amerikában akarta szabadalmaztatni parfümmintáit, amelyeket a roncsok között megtaláltak, így végül elkészülhettek az illatszerek. A kalandok kedvelőinek egy hajótársaság kínált kihagyhatatlan programot: a Titanicot követő hajóút, persze hullámsír nélkül. Az utazás a történelmi hitelesség jegyében zajlik az évfordulón: a 20. század eleji etikett van érvényben, a tízes évek berendezési tárgyai, ételei és zenéi várják a vendégeket, akik korhű jelmezekben kelnek át az óceánon – 13 ezer dollárért (képünkön). Itt hatalmas volt az érdeklődés, nem úgy, mint azon az aukción, amelyen a Titanic roncsaiból felhozott 5500 leletre lehetett licitálni. A többek közt bútorokból, tányérokból, cipőkből, távcsövekből és levelezőlapokból is álló, 5500 darabos gyűjtemény csak egyben vihető el, 189 millió dollárért, és utána sem értékesíthető darabonként, így egyelőre Las Vegasban maradnak a tárgyak.
Kronológia:
1907-ben a White Star Line hajótársaság három óriási luxusgőzös – köztük a Titanic – építésébe fog.
1912. április 10-én délben a Titanic elindul első – és egyben utolsó – útjára Southampton kikötőjéből. Április 14-én éjjel jéghegynek ütközik Új-Fundlandtól 640 kilométerre. Másnap hajnalban a hajó elsüllyed. A 2207 utas kétharmada a vízben leli halálát, mindössze 705-en menekülnek meg.
1985. szeptember 1-jén Dr. Robert Ballard és Jean-Louis Michel egy közös amerikai-francia expedíció során megtalálta a roncsokat, amelyeket szinte azonnal fosztogatni kezdenek.
1994-ben egy amerikai bíróság az elsőként munkához látó RMST Titanic Inc.-nek ítéli a „hajómentési jogokat”. A társaság hét expedíció során 5500 tárgyat hoz fel a roncsból.
1997-ben James Cameron filmje világsiker lesz a mozikban. A megszállott rendező tizenegyszer merült alá a roncsoknál, hogy hitelesen rekonstruálhassa a történteket.
2001-ben végre szabályozzák a roncstemető „föltárását és kitermelését”.
2004-ben Robert Ballard visszatér a roncshoz, és vizsgálatai alapján kiderül, hogy a látogatók és egy „vasevő” baktérium hatására a Titanic már 2035-ben összeomolhat. Ballard kezdeményezésére nemzetközi szerződést írnak alá a maradványok védelmére.
2009-ben, 97 évesen meghalt az utolsó Titanic-túlélő. Elizabeth Gladys Dean a hajó legfiatalabb, tízhetes utasa volt.
2012. április 14-én az UNESCO a víz alatti kulturális örökség részévé nyilvánítja a roncsokat.
Tévhitek az S. O. S. jelzésrôl
A rövidítésnek nincs értelme; azért esett erre a kódra a választás, mert könnyű felismerni: tititi-tátátá-tititi. A korábbi, ennél sokkal bonyolultabb, C. Q. D. jelzést 1908-ban, egy nemzetközi konferencián cserélték le az S. O. S.-re. Nem a Titanic volt az első hajó, amely az új segélykérő jelet használta, hanem 1909-ben a Slavonia. A Titanic tragédiája azonban az volt, hogy ebben az időszakban a két jelzés még párhuzamosan létezett. A rádiós tiszt úgy gondolta, ha felváltva adja egymás után a két jelet, mindenki megérti majd. A kakofón jelsorról azonban jó néhány rádiós azt hitte, csupán egy normális távirat része. A Carpathia a már „tiszta” S. O. S.-t fogta.
Titanic-filmek
Az első, mozivászonra készített, hiteles beszámoló a Titanicról alig egy hónappal a katasztrófa után már megtekinthető volt: a 10 perces dokumentumfilm („Megmentve a Titanicról”) főszereplője egy igazi túlélő, Dorothy Gibson némafilmsztár volt. Sajnos a filmből mindössze 4 képkocka maradt fenn. Ezután néhány „inkognitóban” forgatott alkotás is született, melyekben a Titanic és utasainak neve nem, csak maga a történelmi tény elevenedett fel, mert a White Star Line több pert indított akkoriban hitelrontásáért. Később minden évtizedben készült egy-két mérsékelt sikerrel vetített alkotás, majd 1979-ben bemutatták az S. O. S. Titanic című kétrészes dokumentumfilmet a tévében, ami egy csapásra ismét az érdeklődés középpontjába helyezte a történetet. Dokumentumfilmek sora következett, amelyek népszerűségét növelte, hogy 1985-ben megtalálták a hajó roncsait is. Az itt végzett kutatások eredményét használta James Cameron 1995-ös grandiózus, 11 Oscar-díjat nyert alkotásához, mely a főszereplőket leszámítva történelmi hitelességű. A kutatások még ma is folynak, és így a forgatások sem állnak meg.
Magyarok a Titanicon
Még a kutatók is vitatkoznak azon, voltak-e magyar utasai a kor legnagyobb hajójának. Egyes források szerint a katasztrófát több honfitársunk túlélte, például Reischl Mátyás pincér, illetve a soproni Hoffer Lujza, valamint a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, mások – például Hubai Gergely filmes szakíró – szerint azonban a Titanicon egyáltalán nem voltak magyarok, és az utaslista is ezt támasztja alá.
Tévhit a mentôcsónakokról
A Titanicon épp annyi csónak volt, amennyi az akkori szabályoknak megfelelt. A hajónak – függetlenül az utasok számától – a legtöbb, tehát 16 mentőcsónakot kellett volna magával vinnie. A White Star Line hajótársaság az indulás előtt már tudta, hogy a szabályt hamarosan megváltoztatják, ezért a hajó már 64 mentőcsónak befogadására is alkalmas volt – ám az induláskor csak mindössze 4 összecsukható csónakkal pótolták ki a szükséges 16-ot, hogy ne foglaljanak túl sok helyet a fedélzeten.
Michel (4) és Edmond (2) – ismertebb nevükön „A Titanic árvái” voltak az egyetlenek, akiket szülők, vagy kísérő nélkül mentettek meg a süllyedő hajóról. Édesapjuk helyezte őket biztonságba a két utolsó mentőcsónak egyikén, amelyek elhagyták a Titanicot, míg ő maga a tengerbe veszett. A történet külön érdekessége, hogy a háromtagú család Hoffman álnéven utazott a hajón, mivel Navratil úr elrabolta két fiát külön élő feleségétől. Később a gyerekekre, akik nem beszéltek angolul, egy első osztályon utazó, franciául beszélő hölgy, Margaret Hays vigyázott, amíg édesanyjukat meg nem találták Franciaországban. Marcelle egy újsághirdetésben látta meg fiai fényképét, így sikerült újra egyesülnie a családnak.
Megjósolták a katasztrófát
Döbbenetes, de igaz: 1898-ban egy Morgan Robertson író Hiábavalóság címmel írt regényt az elsüllyeszthetetlen csodahajónak tartott Titánról, amely Southamptonból indult el Amerika felé, de egy áprilisi éjszakán félúton jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Csak az előkelőségek és a gazdagok menekülhettek meg, mert túl kevés volt a mentőcsónak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
