Népszavazás döntheti el, hogy a haldokló betegek orvosi segítséggel megszabadulhatnak-e szenvedésüktől. Az orvosi kamara tiltakozik, miközben a kutatások szerint az emberek többsége támogatná ezt a lehetőséget.
Hitelesítette az Országos Választási Bizottság azt a népi kezdeményezést, amely az eutanázia lehetőségét teremtené meg orvosi részvétellel. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő felnőttkorúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek?” – szól a kérdés. A népi kezdeményezésekhez 50 ezer érvényes aláírás kell, ez azonban csak napirendre vételre kötelezi a parlamentet, a kérdésnek megfelelő döntésre már nem.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) megdöbbenve állt a hír előtt, Éger István elnök be is jelentette: ha tudnak, fellebbezést nyújtanak be, az orvos ugyanis az élet védelmére esküszik fel, és minden ezzel ellentétes cselekedet súlyos etikai vétség. Az egészségügyi törvény betegjogi része rendelkezik arról, hogy a betegnek joga van megtagadni az ellátást, amit az orvosnak figyelembe kell vennie, de nem segédkezhet öngyilkosságban, és nem segítheti betegét a halálba. A haldoklónak joga van minden lehetséges ápolást, támogatást, fájdalomcsillapítást megkapnia.
A lakosság többsége viszont támogatja az eutanáziát. A legutóbbi, két évvel ezelőtti megkérdezésben a válaszolók legnagyobb része, 37 százaléka az eutanázia passzív formáját (például a beteg lekapcsolását az életfunkciókat biztosító gépről) tartja elfogadhatónak, az aktív (például méreggel történő) eutanáziával is a megkérdezettek 31 százaléka értett egyet. A válaszolóknak mindössze 20 százaléka nem támogatta a halálos betegségben szenvedők halálának elősegítésének semmilyen formáját.
Bizonyos esetekben, ha nem is „hivatalosan”, de mégis élnek az eutanázia aktív formájával. Két éve a fővárosi Uzsoki kórház onkológiai osztályának egykori dolgozója beszélt nyilvánosan arról, miként kísérték a halálba nagyon súlyos állapotú, végstádiumban lévő, fájdalmaktól kínlódó betegeket. Sokan akkor rémhírnek minősítették az ügyet, mondván: félelmet kelt és azt sugallja, mintha az orvosok kényükre-kedvükre emberéletekről döntenének.
Az aktív eutanázia bűncselekmény. Arra viszont már létezik joggyakorlat, amivel a beteg maga szabályozhatja, nyilatkozhat arról, hogy a betegsége folyamán mikor mi történjen, történhet vele. A legfrissebb felmérések szerint 2011-ben mindössze egy ember élt ezzel a lehetőséggel, miközben szinte minden beteg azt kéri, hogy szenvedésnek sem fizikai, sem szellemi értelemben ne legyen kitéve. Ebben az előzetesen rendelkező nem arról nyilatkozik, mit ne tegyenek, hanem arról, hogy mihez járul hozzá, például a fájdalom megszüntetéséhez, a folyadékpótláshoz, a légszomj megszüntetéséhez, a kényelemérzetet biztosító beavatkozáshoz. Az életfenntartó kezelések visszautasítása viszont teljesen pontosan szabályozhatatlan. Bár Magyarországon 1997 óta lehetőségük van a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek visszautasítani az orvosi beavatkozást, ugyanakkor a törvények szerint semmilyen körülmények között nem megengedhető az élet megrövidítése.
A bioetikusok körében sem egyértelmű az eutanázia megítélése. Ugyanis még a kezelésről, terápiáról sem az orvosok döntenek, ők legfeljebb ajánlanak; a végső szó mindig a betegé. Alapvető, hogy az egészségügyben dolgozók feladata a segítségnyújtás, ha pedig ez már nem a gyógyításról szól, hanem arról, hogy az emberhez méltó állapotot biztosítsák, már komoly etikai kérdések kerülnek szóba. Az emberi élet kioltása semmiképpen nem lehet cél, a legemberségesebb körülmények biztosítására viszont törvény is kötelezi az egészségügyben dolgozókat. Azonban még az eutanázia legnagyobb ellenzői is elismerik, hogy van állapot, amikor a kezelés abbahagyása a legemberségesebb.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!