Anyák napja – május első vasárnapján az első dolog, ami eszébe jut az embernek, az az anyukája, nagymamája, dédije. A virágcsokros, verses köszöntések után viszont érdemes rácsodálkozni arra is, hány anya játszik még szerepet az életünkben. A szerkesztőség tagjai egy kis asszociációs gyakorlat után leírták, mit idéz még számukra a szó.
Lányok országa
Az irányítás és a vagyon is a nőké – a matriarchátusok, a nő- és anyaközpontú közösségek ma is léteznek, bár nagyon ritkák.
A térség legsikeresebb asszonyai az indonéz szumátrai minangkabau törzsből kerülnek ki (fenti képünkön) akár oktatásról, akár gazdaságról vagy politikáról van szó. A közösségben a tulajdon a női ágon öröklődik, s a nők töltik be a vezető pozíciókat, szabadon választhatnak maguknak párt is, miközben legfőbb feladatuk a családról való gondoskodás.
Bhután és Banglades között fekszik az indiai Meghálaja állam, a mintegy 1,4 millió khászi nép lakta „felhők otthona”, amelynek generációi nőközpontú klánokra („anyaméhekre”) tagolódnak. A klán első asszonyát az Első Anya, a földistennő megtestesüléseként tisztelik. Az öröklés anyajogú, vagyonuk csak a nőknek lehet, szabadon választhatnak férjet, az újdonsült pár a feleség családjához költözik.
Mikor az ismert Monty Python-sztár, Michael Palin a Himalájáról készítette sorozatát a BBC-nek 2004-ben, igencsak vidáman, ámbár rácsodálkozva teázott a Lugu-tó partján, Kína és Tibet határán egy moszo származású színésznővel.
A félezer lelkes Luosi faluban a nők az urak, a földet is ők tulajdonolják, míg a férfiak a nehéz fizikai munkát végzik. A nőket illeti a szexuális párválasztás, de nem élnek együtt választottjukkal, az apjuk nevét sem árulják el a (leány)gyermekeknek. A turistákat vonzó helyen az erőszak idegen fogalom.
Még a Pápa sem
Juan Arias szerint a pápai gyűrűt – rejtélyes halála miatt – csak rövid ideig viselő I. János Pál egyszer azt találta mondani, hogy Isten nemcsak atya, de anya is, mire a később XVI. Benedek néven pápává választott Joseph Ratzinger bíboros így válaszolt: még egy pápa sem változtathatja meg Isten nemét.
S míg a teremtő neme a monoteista mitológiákban főként férfi, maga a Föld és a felszínén kialakuló ősi kontinens női, a termékenységet szimbolizáló anya alakja. Érdekesség, hogy míg a Naprendszer minden bolygója a Föld görög–római civilizációinak mitológiáiból ismert istenek után kapta nevét, addig a Föld – ahogyan a görög mitológiában Gaia is a földanya – a legtöbb nép nyelvében a termékenységet szimbolizálja, a termőtalaj szinonimája.
Az sem véletlen, hogy Európa kontinense egy királylányról kapta nevét; Ázsia pedig szintén egy görög mitológiai lányról, Asziáról – ám Amerika már határozottan férfias, nevét Firenze szülöttjéről, a Kolumbusz által felfedezett új világ feltérképezőjéről, Amerigo Vespucciról kapta.
A keresztfa mellett
Az egyik legismertebb középkori himnusz is egy anyáról, egészen pontosan Szűz Máriának a keresztfa mellett megélt fájdalmáról szól. A Stabat Mater szerzősége vitatott, a legvalószínűbb, hogy Jacopone da Todi költeménye, bár szokás III. Ince pápa nevéhez is kötni. Elsőként Josquin des Prez zenésítette meg, később költött hozzá dallamot többek közt Antonio Vivaldi, Joseph Haydn és Liszt Ferenc is. Magyarul Imets Fülöp Jákó, Sántha Mihály és Babits Mihály fordításában is olvasható. Címe első sorából adódik, Stabat Mater dolorosa, ami szó szerinti fordításban így hangzik: „Állt a fájdalommal terhes anya”. S ne feledkezzünk meg az Ómagyar Mária-siralomról, első fennmaradt magyar versünkről se!.
Minden ezzel kezdődik
Jegy, hajó, csavar, egyház, vállalat – természetesen az anya a közös pont. Rengeteg szavunk előtagjaként használatos a török jövevényszó.
Anyalevélnek a dohánytő középső levelét nevezzük, anyarács a mézelő anyaméh költőhelye, az anyasejt az a sejt, melyből osztódás révén a leánysejtek képződnek, anyaszénának nevezzük az első kaszáláskor levágott szénát. Anyanyelvünk az, amelyet édesanyánktól tanulunk meg. Vagyis minden, ami első, ami teremtő, annak anya a jelzője.
Asszony a vásznon
A filmművészet legikonikusabb anya szerepét teljesen egyértelműen Norman Bates édesanyja tölti be. Bár Alfred Hitchcock klasszikusa, a Psycho csaknem kétórás, egészen az utolsó jelenetig kell várni, hogy szemtől szembe találkozhassunk a Bates Motel titokzatos asszonyával – vesztünkre.
Mitokondriális Évák
Ursula, Xenia, Helena, Velda, Tara, Katrine, Jasmine – a ma élő európaiak e hét hölgy ágyékainak leszármazottjai. Génjeinkbe írt történelmünk bizonyítja az állítást, egészen pontosan a mitokondriális DNS, mely anyai ágon örökítődik. Neveiket a vizsgálatokat végző Bryan Sykes professzor adta Éva 7 lányának, akikhez „majdhogynem köldökzsinórszerű kapcsolat” fűz minden ma élő európait. A rekonstrukciók alapján Ursula 45 ezer éve élt a Parnasszosz-hegy lábánál (a mai őshonos európaiak 11%-a ered tőle). 25 ezer éve a tundrán született Xenia, törzse bölényekre vadászott (6%), Helena 20 ezer éve jégkorszaki gleccserek között, a Dordogne-völgyben (mai Franciaország) élt (47%). 17 ezer éve Velda az észak-spanyolországi Kantábriai-hegységben (5%), Tara pedig a toszkán dombvidéken barangolt (9%). Katrine 15 ezer éve a mai Velence akkor tenger nem borította síkján gyalogolt (6% – az ő leszármazottja Ötzi, a jégember!), míg Jasmine az egyik legelső faluban élhetett az Eufrátesz partján 10 ezer éve (17%).
Törékeny formákban
Fiatal, idős, vékony, teltkarcsú… Megannyi formában megörökítették az életet adó nőket. Ősanya-ábrázolásban egyértelmű győztes a Willendorfi Vénusz. Még akkor is, ha alkotója talán nem is az anyát szerette volna megformálni. Törékenyebb formákat fest Gustav Klimt A nő három életkorának ábrázolásakor. És ha már anyák a vásznon: nem hagyhatjuk ki a szűzen teherbe eső Máriát sem. Hogy csak az egyik leghíresebbet említsük, Leonardo da Vinci alkotását, a Szent Anna harmadmagával címűt, amelyen nem csak a szeplőtelenül fogantatott Mária, de az idős korban teherbe eső Anna is fontos szereplő.
(69 gyereket szült a világ legtermékenyebb nője, Fedora Vasziljeva 1725 és 1765 között. Ráadásul csupa ikreket: 16 ikerpárt, hétszer hármas, négyszer négyes ikreket.)
ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKAT KÉSZÍTETTE: D.-H. N., F. T. B., H. J., R. I. P., SZ. K.
Szőröszívű kísérlet
Sokáig foglalkoztatta a pszichológusokat, hogy a gyermekek korai, csecsemőkori kötődése az anyjukhoz miből fakad. A Harry Harlow által vezetett kísérletben az 1960-as években majmokat választottak el születésük után az anyjuktól. A kis alanyok két pótanyát kaptak, egyikük drótból és fából készült, a másikat pihe-puha szőrrel borították be. A majmok hol az egyiktől, hol a másiktól kapták a nélkülözhetetlen táplálékot, vagyis a rideg, de racionális érvek szerint mindkettőhöz ugyanúgy kellett volna kötődniük. A kísérleti alanyok idejük nagy részét mégiscsak a „szőranyába” csimpaszkodva töltötték, és félelemhelyzetben is „hozzá fordultak”, bebizonyítva ezzel, hogy az anya meleg, megnyugtató testi közelsége nem csak túlélési, de érzelmi szempontból is nélkülözhetetlen minden emlős számára.
(Képünkön: Harry Harlow kísérlete.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
