Harc a domboldalért - Óriási daruk és nyomukban apartmanházak foglalhatják el pár éven belül a szőlőültetvények helyét a Balaton-felvidék lankáin – riogatnak a helyi borászok. A borturizmus címszóval a közelmúltban épített házak java részének már most sincsen köze se a borhoz, se a turizmushoz, eltűnhet az az érték, aminek a burgundiai szőlőgazdák is a csodájára járnak.
Azonnali építési tilalom elrendelését szorgalmazzák a szőlőterületekre a Balaton-felvidéki borászok, a füredi Figula Mihálytól a badacsonyi Laposa Bencéig. Nem akarják ugyanis, hogy kacsalábon forgó paloták foglalják el a szőlőtőkék helyét a Balatonra lejtő birtokokon.
Mindük közül a csopaki Jásdi István (képünkön) fogalmaz a legélesebben:
„Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, öt-tíz éven belül eltűnhet a balatoni szőlők nyolcvan százaléka. Az ültetvények elöregednek, a panorámás telkek tulajdonosai pedig egyre inkább abban érdekeltek, hogy földjeiket építési övezetté minősítsék át.”
„Az északi part speciális, éppen a Balatonra lejtő, a Balatonról is látszó szőlőterületek a legértékesebb ingatlanok – mutat körbe Jásdi István a csopaki hegytetőről, pincészetének borteraszáról. – Gyakran járnak nálam toszkánai, burgundiai borászok, ők mondják, hogy nagyon kevés ilyen adottságú szőlőtermő terület van a világon, a maga tradíciójával, levegőjével.”
Ha nem volnánk mindketten balatoniak, nekünk is leesne az állunk a valóban páratlan panorámától, és a borokat még meg sem kóstoltuk. Dologidő van, itt is, ott is feltűnik egy-egy munkáskéz a tőkék között, a háttérben vakítóan csillog a Balaton víztükre. „Hát ezt kéne megőriznünk, de elvész, ha nem lépünk valamit – így a neves borász. – Amióta a bankbetét semmit sem kamatozik, a menekülő tőke ingatlanberuházásokat kezdett finanszírozni. S egy ingatlanfejlesztő egészen más értéket tud adni a földnek, ha százhúsz lakást épít rajta, mint az én egyszerű borteraszom, ami uniós támogatásból tudott megépülni. Járt itt egyszer egy pesti vendéglős, azt mondta, kéne egy wellness, egy étterem, és a tetejére négy apartman, s ő nyereséggel működtetné. A wellness a pincében elférne, az étterem is a házban, de akkor hol laknánk és hol készítenénk a bort? A mai befektetők háromévente szeretnek pénzt kivenni a vállalkozásból. Ez nem az. És a Balaton sem az.
Daru a panorámában
Alsóörstől Zánkáig, ha végigmegyünk a Balaton-felvidéken, számos elhanyagolt, dzsindzsás szőlőterületet láthatunk, melyeken tíz éve nem járt ember. A vidék ültetvényeinek zöme harminc-negyven éves (akkortájt nem számított a minőség, hiszen a szőlő és a bor is szovjet exportra ment), ideje volna őket megújítani, de a tavalyi jégés fagykárok után is több gazda inkább feladta a küzdelmet. Jásdi István attól tart, hogy az elhanyagolt területeken nem telepítés következik, hanem valami egészen más. A csopaki panorámába most is belerondít egy hatalmas daru, többlakásos üdülő épül…
„Tény, hogy azért is vagyunk kevesen, akik új ültetvényeket telepítettünk az elmúlt évtizedekben, mert nem éri meg – folytatja. – Egy hektár betelepítése hétmillió forint. Egy hektárnyi házhely 50-60 millió, ha szőlővel számolunk, akkor 15 millió forint; itt sokkal nehezebb összerakni egy öthektáros birtokot, mint az Alföldön, ahol nem tízmilliókról, hanem százezrekről beszélnek.
Ezt kéne felismerni az államnak, az uniós támogatások egy részének célzott elkülönítésével. A labda azonban még a mi térfelünkön pattog, előbb a térség szakmai szervezeteinek kell meghatározni, mit akarunk. Ebbe illeszkedik az építési tilalom szorgalmazása is. Módosulhatna a Balaton-törvény, de kormányrendelet is megfelelne. Mivel a jelenlegi jogszabályokat ki lehet játszani, más megoldást nem látunk: ha átmenetileg is, de azonnali tilalmat kéne elrendelni a szőlőterületek beépítésére, hogy az utolsó pillanatban, rohamtempóban ne építhessenek be mindent.”
Feszített víztükör tűzoltásra
„Nincs igazuk, egy kisebbség véleménye csak, amit hangoztatnak” – szembesítem a csopaki borászt egy nemrégiben a parlamentben elhangzott államtitkári hozzászólással, ami a Balaton-felvidékiek felvetésére reagált. Nagy István azt is mondta: az elmúlt négy évben nőtt a telepítési kedv, a Balaton-törvény értelmében szőlőterületen egyébként is csak akkor lehet építeni, ha a birtok nyolcvan százalékán szőlő van, építési engedély pedig csak a szőlőműveléssel vagy borturizmussal összefüggő építményre adható.
Jásdi István mosolyog: „Nagy volt a köhögés, amikor nyilvánosságra hoztuk a javaslatunkat, hát még mekkora volna, ha életbe is lépne az az építési tilalom… Egy ingatlanos szakportál már riadóztatott, voltunk mi mindenek: piacrombolók, reakciósok. Érthető persze, hiszen míg a szőlőbe, borba pénzt kéne betenni, az ingatlanpiacon milliárdok forognak. Egy dzsindzsás szőlőterület amúgy hárommillió forintot érne, de ha kiokoskodnak rá egy építési engedélyt, mindjárt 35 millió a legrosszabb is. Óriási az árrés. Márpedig ki lehet okoskodni az engedélyt, elég ehhez is végigmenni a Balaton északi partján. A borturizmus címszóval épített házak java részének nincs köze se a borhoz, se a turizmushoz.
Ami papíron gazdasági épület, az valójában nyaraló, ami feszített víztükrű tűzivíztározó, az meg úszómedence. A 80 százalékos betelepítést is lehet teljesíteni, egy év múlva már senki sem ellenőrzi, hogy még mindig megvan-e a szőlő. Magyaros, még az átkosból örökölt önbecsapás, amivel persze az államtitkár is tisztában van…
Kisebbség? Szerintem a szakma ma már egységes (végre, mert korábban ez sem volt jellemző), egyetértés van abban, hogy mi a probléma, már csak az összefogás hiányzik.”
Jásdi úgy véli, hogy bár az „öreg” szervezetek, mint a Balatoni Szövetség vagy az önkormányzatok nem alkalmasak a helyi igények, a hosszú távú, húsz-harminc évre érvényes célok megfogalmazására, „választási ciklusokban gondolkodva ezt nem lehet”, ma már akadnak agilis szerveződések is, mint a Balatoni Kör, a Csopaki Kódex vagy a Rizling Kör, soraikban számos fiatal vendéglátóssal, borásszal, így például a fiatalabbik Jásdival, aki ugyan ma még ügyvédkedik, de előbb-utóbb átveszi édesapjától a csopaki birtokot, amit húsz éve közgazdászként alapított az idősebbik Jásdi, úgy, hogy eladta jól működő cégét. Velük szóba állhatna a hatalom, figyelembe vehetné a véleményüket példának okáért a következő évekre szóló 365 milliárd forintos Balaton-fejlesztési keret elköltésének a tervezésekor.
Rövidesen Balaton-konzíliumot tartanak a tó jövőjéről, hogy hallathassák a hangjukat. Konzíliumot nagybeteghez hívnak össze – jegyzem meg a borásznak.
„Szándékos az erős fogalmazás – így az idősebbik Jásdi. – Mert bár önmagában igaz, hogy kiváló a vízminőség, az is, hogy a turizmus erősödik, de nagyon érzékeny környezeti tényező a mi »nemzeti lavórunk«, és öröm, hogy ennyi fejlesztési pénz áll rendelkezésre, de a pénzköltés mögül hiányoljuk a hosszú távú víziót.
Közös érték
Csopakon és a szomszédos Palóznakon az önkormányzat védetté nyilvánította a meglévő szőlőterületeket, elkezdték büntetni azokat, akik nem művelik a birtokaikat – kis helyi lépések volnának ezek, de a Balaton-felvidéki borászok szerint ezek az előremutató erőfeszítések is veszélybe kerültek. Jásdi Istvántól tudjuk: a megbüntetett telektulajdonosok elszaladtak az illetékes kormányhivatalba, amely nekik adott igazat.
„A tulajdonhoz való jog felülírta a művelési kötelezettséget. Jogszabály tehát van, de hiába, ezért is volna szükség az azonnali építési tilalomra – jegyzi meg a borász. – Sorolhatnám a nyugati példákat. Stuttgart belvárosában is megmaradtak a régi szőlőterületek, noha ott is jól értékesíthető volna a hegyoldal. Vagy a Genfi-tó partján is lenne pénze az embereknek arra, hogy nyaralókat építsenek a hegyoldalba, mégsem teszik. Arrafelé ugyanis tudják: az egész település összes ingatlana veszítene az értékéből, ha azt beépítenék…”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!