Amikor Matula zászlós (nem az igazi neve) a lövöldözés után lenézett az útra, ahol a hadoszlop nem sokkal korábban végignyomult, látta, hogy a támfal, amihez odasimultak a fentről érkező géppuskatűz elől, elég hamis biztonságérzetet nyújtott. Az ellenséges lövész simán végig tudta lőni az utat, vagyis alighanem a szerencsén is múlott, hogy senki nem hagyta ott a fogát az afgán és magyar katonák közül.

 
Harcosnak lenni mégis érdekesebb

Az út fölötti házból tüzelő ellenséget végül megkerülték: a katonák a két harcjármű oltalmazásában osontak előre, amíg azok a toronyból tüzet zúdítottak a házra. Nem volt furcsa érzés első alkalommal egy élő emberre rálőni? – kérdem utóbb az egyik géppuskakezelőt, aki most van először harcoló misszión. „Lőtt, úgyhogy vissza kellett lőni rá”, mondja a katona sztoikusan. Az ellenséges géppuskást végül elfogták.

Az afganisztáni Műveleti Támogató és Összekötő Csoport (OMLT) a Magyar Honvédség egyik legkeményebb missziója.

Feladata, hogy egy afgán lövészzászlóaljat képezzen, és a hadműveletek közben támogasson. A zászlóalj szeptemberben megindult az észak-afganisztáni Baglan tartomány egyik legrosszabb hírű környéke, az Andarab-völgy ellen, amit kábítószer-termelők és független hadurak tartanak ellenőrzés alatt. A rend és a törvény errefelé ismeretlen, az afgán kormány és a NATO eddig jobbára el is kerülte.

Ebben az is szerepet játszott, hogy az itteni fegyveresek nem hirdettek harcot a NATO ellen – szemben az iszlamista tálibokkal – inkább saját ügyeikkel voltak elfoglalva. De ennek szeptemberben végeszakadt. „Az ottani rendőrök már ki sem mertek mozdulni az őrsről, nyíltan, nappal támadták őket a környező hegyekről. Félő volt, hogy átterjedhet a probléma a szomszédos, valamennyire rendben lévő területekre. Ezért kellett határozottan fellépni, mondja az OMLT parancsnoka.

A völgybe benyomuló szövetségesekkel végül a legtöbb helyi erő leült tárgyalni, kivéve két hadurat, akik az ellenállást választották. Egyiküket letartóztatták, a másik pedig meghalt a harcokban. A szövetségesek ezzel szemben csak egy sérülést szenvedtek el, egy afgán katona személyében. A kivonulás után építettek két új ellenőrzőpontot, és megerősítették a rendőri erőket. De a magyarok is tudják, hogy ez valószínűleg nem vezet változáshoz a völgy viszonyaiban.

„Nagy az összefonódás ott, mindenki mindenkinek a barátja. Ez a művelet nem változtatta meg a völgybeli emberek gondolkodásmódját. Inkább csak egy figyelmeztetés volt, hogy vannak bizonyos határok. Az nem megy, hogy ezek ott páncéltörő ágyúval lövik egymást. Az egyik hadúrról azt is hallottuk, hogy a Ramadán utáni ünnepkor több nőt megerőszakolt és megölt. Hát ezt a helyiek se nézik jó szemmel” – mondja az egyik magyar tiszt.

Lehetséges, hogy a művelet Afganisztán zavaros politikai és etnikai viszonyait is tükrözi, amelyek alól a magyarok sem tudják magukat kivonni. Az Andarab-völgyet főleg tádzsikok lakják, míg a tartomány vezetése mostanában inkább pastu, az ország domináns etnikuma. Az OMLT-parancsnok szerint a tartományi vezetés azzal akart erőt mutatni, hogy fellép a fő tádzsik problémával szemben. Mások szerint a bevonulás mögött az andarabi hadurak belharca is állt. Az mindenesetre biztos, hogy a völgy hadurait az offenzíva valamelyest meggyengítette, már csak azért is, mert a katonák vagy két tonna lőszert lefoglaltak.

A kemény misszióra a magyar katonákat általában a magas fizetés és a szakmai kihívás keveréke motiválja. Többségük a hódmezővásárhelyi 62. zászlóaljból jön. Matula zászlós azt mondja: az ezelőtti két misszióját logisztikusként csinálta végig, és borzasztóan unatkozott fél évig bent a táborban. Harcolónak lenni érdekesebb, teszi hozzá, miközben éppen két falu között gyalogol teljes (vagy harminckilónyi) menetfelszerelésben, időnként a határt fürkészve távcsövével, máskor pedig a századparancsokkal egyeztetve.

A misszió ellátása az idők során sokat javult. A katonákat most már jobbára modern amerikai harcjárművekkel és fegyverekkel látják el, vagy legalább modernizált szovjet felszereléssel.

A Magyar Honvédség által is felügyelt afganisztáni tartomány jelentős részében javultak az állapotok az elmúlt fél évben.

2010 elején Baglan nagy részét szinte teljesen a tálib ellenállók tartották ellenőrzésük alatt. De az azóta lefolytatott hadműveleteknek, az amerikai különleges erők folyamatos ténykedéseinek köszönhetően a nyílt ellenállás mára jórészt megszűnt. A Vasárnapi Hírek munkatársa tavaly év végén elkísérte a katonákat egy kéthetes műveletre a tartomány egy olyan részére, ami korábban az ellenállók fellegvárának számított; a szövetségesek ezúttal szinte semmi ellenállásba nem ütköztek, ahogy faluról falura vonultak, fegyvereket, robbanóanyagot keresve.

A tálibok mostanában inkább azzal próbálkoznak, hogy robbanószerkezeteket helyeznek el az utakon, vagy öngyilkos merénylőket vetnek be. Igaz, ez a módszer is hatékony lehet. Az októberi művelet során két pokolgépet is felrobbantottak, az egyik támadásban egy német katona megsérült. Nem sokkal korábban szintén egy német katona meghalt egy hasonló támadásban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!