A 2014-es választási kampány éppen olyan, mint Magyarország. Magyarországon nincs szükség őszinteségre - nyilatkozta lapunknak Bruck Gábor kutató-pszichológus, társadalomelemző, a Sawyer Miller Group kommunikációs ügynökség és a Marketing Centrum elnöke.
Az interjú a csalással, manipulációval, hazugsággal foglalkozó összeállításunkban jelent meg.

 
Bruck Gábor

– Milyen volt a 2014-es választási kampány?

– Éppen olyan, mint Magyarország.

– Miért, Magyarország milyen?


– A kampány jól mutatja hol tart egy ország. Magyarország most az a hely, ahol egyáltalán nincs szükség őszinteségre. Mindegy, hogy a politikus mit mond, az semmire sem kötelezi. Évek óta tart a grandiózus kísérlet: lehet-e egy országot a teljes hazugságra építeni? A válasz: nem. Hiszen látjuk, hogy az ország tartósan zuhan lefelé, és teljes a hitelvesztés. Ennek az egyik döntő oka a politika szemérmetlen hazudozása.

– Ez tetten érhető a kampányban?


– Minden pillanatban. Érződik a szavazók lenézése, a vidéki szavazók megvetése, a szándékos hazugság, és a nem szándékos őszintétlenség, plusz a cukros illúziók. És ha mindig mindenki hazudik, az előbb-utóbb intellektuális agyhalálhoz vezet.

– Tisztázzuk akkor: mit értsünk hazugságon?


– A hazugságot. A szavazó, a nemzet szándékos félrevezetését. A politika kapcsán a toxikus hazugságról kell beszélni. Ilyen például, a fülkeforradalom, Európa megelőzése, a nyugdíjvagyon biztonságba helyezése. Toxikus hazugság a gránitszilárdságú Alaptörvény is, amit egyébként a Fidesz bármikor módosíthat. Paks és a rezsiháború is ide tartozik. Ezek nem hétköznapi őszintétlenségek. Ezek nem olyanok, mint amikor a zöldséges felülre teszi a szebb árut; vagy az orvos azt mondja a menthetetlen betegnek, hogy van még remény. Sok millió ember szándékos félrevezetéséről beszélek.

– Ennyire félrevezethetők volnánk?


– Ellenkezőleg. Szerintem, nehezen vagyunk becsaphatók. Abból ugyanis, hogy a vezetők hazudnak, nem következik, hogy mi mindent elhiszünk. Az nem véletlen, hogy a politika reputációja közelít a nullához. Valamikor úgy tanították, hogy akinek a támogatottsági indexe 50 százalék alatt van, az politikai értelemben halott, kivéve, ha az illető magyar. Nálunk 20-30 százalékos támogatottsággal pártelnök is lehetsz.

– De ha így van, ahogyan állítja, hogyan lehetséges az, hogy mégis ennyire uralkodna a hazugság?


– Kezdjük a magyar politikussal. Egyszerűen nem érti a modern világot. Még mindig nem érti, hogy a digitalizált világban nem lehet hazudni. Az internet, a mobiltelefon világában minden mondata, nyilatkozata, interjúja visszakereshető. Nyomon követhető, hogy kivel találkozik, üzletel, és kitől kap pénzt. Ahogy Eric Schmidt, a Google vezére mondja, ma már senki sem futhat el a múltja elől. Bármit mondasz, kommentálsz, kísérni fog egy életen át. Ezért a titok nélküli világban nem érdemes hazudni, ha mégis megteszed, árnyékként követ majd életed végéig. Ami a szavazókat illeti. Több tucat felmérés igazolja, hogy a szavazó csalhatatlanul érzi, ha a politikus hazudik. Ennek ellenére kockázat nélkül hazudhat, amíg azt mondja, és úgy, ahogy a szavazó hallani akarja. A magyar szavazó álmában mindig ugyanazt a filmet látja: ez a magyarok tehetségéről szól, arról, hogy a magyar bor, zöldség és gyümölcs az igazi, és hogy mi szabadságszerető nép vagyunk. Orbán, Gyurcsány, vagy Mesterházy pedig vetíti tovább ezt a filmet. Miközben a tehetségeink külföldre mennek, a háziasszony olasz paprikát vesz, és lehet, hogy most leszünk orosz gyarmat. Az emberek szeretik hallani azt, amire vágynak. Ha rezsicsökkentést és biztonságot ígérsz, azt elhiszik. Azért, mert ez olyan, mint a lottó. Legbelül tudja, hogy nem fog nyerni, de jó arra gondolni, hogy hátha.

– És valóban mindenki hazudik, manipulál? Alulról, felülről, középről és szélről?


– Erről szól Magyarország. Hazudik a kormány, az ellenzék, a kórház, az egyetem, a rendőrség, az akadémia, a média, lényegében mindenki.

– Ha ez a hazugság, hol kezdődik az őszinteség?


– Az egyén szintjén ott, hogy szembenézünk azzal, hogy kik vagyunk, és hol tartunk. Hiába mondod, hogy úriember vagy, ha piszkos a cipőd. Polgár vagy, de bliccelsz a metrón. Furcsa az együttérző baloldali is, aki nem fizet adót. Szóval az őszinteség, a hitelesség valami olyasmi, hogy nem mutatod magad sem többnek, sem kevesebbnek, mint amennyi vagy. Aztán van olyan helyzet, amikor nem a szavazók megszerzése a legfontosabb dolgod. Például, ha veszélyben van a jogállam, a demokrácia. Ha félő, hogy a méltóságod, szabadságod újra elvehető. Ma ilyen helyzet van. Ha köztünk élne Machiavelli, azt tanácsolná az ellenzéki politikusnak, hogy legyen idealista, legyen kíméletlenül őszinte. A hazug hatalmat nem tudod hazugsággal legyőzni. A hazugság ellenébe az őszinteséget lehet felkínálni, és akkor valódi választás van.

– Nem erre való a szavazás?


– Úgy nagyon nehéz választani, ha az egyik fél rezsit csökkent, a másik meg minimálbért emel. Egyébként a politikában a bukás leggyakoribb oka az, hogy a politikus tántorítatlanul hiszi, hogy az embereket könnyű manipulálni. Látja a tanulatlan szavazót, és szinte jön magától a manipulatív gondolat. Csakhogy a szavazókat statisztikai értelemben is látniuk kéne. Lehet, hogy egy hazug érv megtéveszt 150 ezer embert, de lehet az is, hogy másik 300 ezret eltávolít.

– Vagyis addig-addig manipulálnak bennünket, amíg elmegy a kedvünk a demokrácia nevű játéktól?


– Az enyém nem ment el, de sokaknak elment. A szavazó hallja a hazugságot. Hallja az alpáriságot és idővel eljut oda, hogy már nem érdekli a politika. A negatív kampánnyal egyébként nincs sok baja. Érti, hogy a hajrában Fidesz miért vette elő a Simon-ügyet. Azt mondja vele, hogy az MSZP olyan, mint volt. Válaszként az MSZP használja Rogán kétes ügyletét. Ezzel sincs baj. A baj az, hogy a kampányban ezek a legőszintébb mozzanatok, és az egészben nincs is ennél több tartalom.

– Mikor juthatunk el odáig, hogy ne a hazugság, ne a manipuláció működtesse ezt a világot?


– Amikor lehetőségem van rá, mindig elmondom, hogy négy kontinens, tíz országában 75 ezer embert kérdeztek meg arról, hogy melyik a legfontosabb vezetői tulajdonság. Eddig négyszer ismételték a felmérést, de az emberek mindig a becsületet említik leggyakrabban. Azért, mert a becsület, az integritás, a karakter szavakkal írjuk le azt az emberi minőséget, aminek alapján eldöntjük, hogy egy vezetőt követünk, vagy sem. Ha bízunk benne, akkor követjük, akár nehéz helyzetben is. Követjük nagy horderejű átalakításban, reformban vagy átmeneti megszorításban. Amikor ezt a magyar politikus megérti, akkor talán esély nyílik az őszinteségre is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!