Két évig ingyen - Ronaldinho a tragikus sorsú brazil csapat játékosa lehet
A dél-amerikai futball őszinte öröme köszönthetett volna a szubkontinensre, e helyett a legteljesebb szomorúság uralja a térséget. A FIFA-világranglista 1993 óta íródó történetébenidáig egyszer sem fordult elő, hogy a legjobb négy között három, az első hatban pedig négy dél-amerikai válogatott legyen – 1. Argentína, 2. Brazília, 3. Németország, 4. Chile, 5. Belgium, 6. Kolumbia –, de hiába a soha nem tapasztalt fölény, a labdarúgó-régió egyáltalán nem tud foglalkozni ezzel.
A Chapecoense tragédiájával meg nem tud mit kezdeni.
„A dél-amerikai futball legszomorúbb napja” – mondta a kis brazil csapat repülőgép-szerencsétlenségét követő órákban Alejandro Dominguez, a zóna szövetségének, a Conmebolnak az elnöke. Noha történt már néhány hasonló esemény, a paraguayi elöljárónak senki sem rótta fel, hogy megfeledkezett a chilei Green Cross 1961-es, a bolíviai The Strongest 1969-es vagy a perui Alianza Lima 1987-es légi katasztrófájáról.
(A Green Cross története az uruguayi rögbicsapat filmen megörökített 1972-es drámáját idézte, mert a futballistákra csak a baleset után tíz nappal találtak rá az Andokban; nyolcan közülük nem élték túl a rettenetes megpróbáltatást.)
Mi, a futball bolondjai előszeretettel hangoztatjuk: micsoda társadalmi hatása van a labdarúgásnak!
A játékot illetően ez most kevésbé mutatkozott meg, hiszen a Chapecoense attól a szörnyűségtől vált világszerte ismert együttessé, hogy Medellinbe menet lezuhant, és csupán három játékosa maradt köztünk. Noha a gárda fél évtized alatt a negyedik ligából az első osztályba jutott, s nem csupán a Copa Sudamericana nyolc brazil résztvevőjének egyike, hanem mindjárt a torna büszke finalistája is lett – éppen a döntő első mérkőzésére utazott –, a világ, valljuk be, keveset tudott e bravúrokról, igaz, most már szégyenkezik is kicsit, hogy nem tartotta számon a valóban különleges előmenetelt.
Viszont a földkerekség minden részén fejet hajtanak a futball hősi halottjai előtt. Még Argentínából is érkezett felajánlás, hogy akár egész csapatot kölcsön adnak a 300 ezer lakosú Chapeco klubjának. A Palmeirasszal negyvenen túl bajnoki címet nyerő Ze Roberto szintén jelentkezett: szívesen segítene a Santa Catarina állambeli klubnak. (Amely utolsó mérkőzését éppen a Palmeiras vendégeként játszotta.)
A 84-szeres brazil válogatott középpályásban mindig is létezett a szolidaritás, miután fénykorában – szavai szerint – azért volt olyan gyors, mert éhező kisgyerekként folyton iszkolnia kellett a banán- és narancslopások után.
Annál, amit Ze Roberto eltulajdonított, összehasonlíthatatlanul többet vettek el tőlünk – igen: tőlünk, mindannyiunktól – a Chapecoense balvégzetével. E héten talán még a Barcelona–Real Madrid sem lesz az igazi, de hogy eleinte csend üli meg a zsúfolt Nou Campot, az biztos. Borzalmas leírni: akár a halál.
Összetartás.
Az Argentin Labdarúgó-szövetség a bajnokságában szereplő bármely játékost elérhetővé teszi a brazil Chapecoense számára, hogy ezzel segítse a gyászoló klubot a helyreállításban. Példátlan emberi gesztus. Azt mutatja, hogy a sportban a tragédiákban is van összetartás.
Élvonalbeli klubok kezdeményezték, hogy a Chapecoense a következő három évben – bármilyen eredményt is érjen el – ne eshessen ki az első osztályból, és bárki igazolható legyen a csapathoz. Ronaldinho például nem tartja elképzelhetetlennek, hogy két évig ingyen játszana a brazil klubnál, akárcsak Juán Roman Riquelme, a Barcelona egykori argentin sztárja sem.
A Real Madrid klasszisa, Cristiano Ronaldo hárommillió eurót utalt a brazil klubnak, a Paris Saint Germain klubja pedig 40 millió eurót.
Gyászolnak az egykori játékostársak is
FOTÓ: MICHEL EULER, AFP
Rokonok siratják a Chapecoense játékosokat
FOTÓ: ANDRE PENNER, AP
Ravatal
FOTÓ: LUIS ACOSTA, GETTYIMAGES HUNGARY
Elmentek a hősök
FOTÓ: NELSON ALMEIDA, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!