Heim Péter: Vége a rezsicsökkentésnek

– Rosszul mennek a dolgok vagy ön tévedett?

– Miért mennének rosszul?

– Áprilisban, közvetlenül a választás után adott egy viszonylag komoly visszhangot kiváltó interjút, abban tett pár javaslatot – a kormány viszont épp az ellenkezőjét cselekszi.

– Miért, mit cselekszik?

– Akkor sorolom. Ön azt mondta például, a rezsicsökkentéssel elment a kabinet a falig, több tarifa-visszavágásra nem kerülhet sor. Ehhez képest most itt az újabb rezsicsökkentés ígérete az önkormányzati kampány kellős közepén…

– Bocsánat, én úgy látom a rezsicsökkentéssel a kormány leáll.

– Leáll? De hiszen tele van az ország plakátokkal, ismét rezsicsökkentés, azt hirdetik, és erre épült a miniszterelnök évadnyitó parlamenti beszéde is.

– A kormány csak azt hajtja végre, amit korábban ígért. De további rezsicsökkentést nem látok. És pont erre céloztam abban az április interjúban, hogy ez a vége, elmentünk addig, amíg lehetett, és a véleményem nem változott. Ha majd a nemzetközi energiaárak jelentősen csökkennek – egyébként már csökkentek is – akkor lehet újra az energiaárak visszavágásáról beszélni.

– A rezsicsökkentés fenntarthatósága miatt ölelte keblére Moszkvát is a kormány, mondván: olcsón jön majd az orosz gáz. Ehhez képest egy év múlva lejár az orosz–magyar gázszerződés, és még nincs új kontraktus. Akkor mire jó ez az önként vállalt függőség?

– Egyrészt a gázszerződés mennyiségről szól, így a vártnál alacsonyabb fogyasztás miatt jövőre még nem jár le a megállapodás, van tehát még tartalék, eddig fel nem használt gázmennyiség. Másrészről a gázárak majdnem 20 százalékkal csökkentek a világpiacon az utóbbi 2-3 évben, így az oroszokkal is sikerrel lehet alkudni – mindenféle árukapcsolás nélkül.

– Azt azért tudjuk, hogy az áralku a Kremlben dől el, politikai alapon. Mennyit engedhet Moszkva?

– Szerintem 20 százalékkal adhatja olcsóbban a gázt, mint 2-3 éve.

– A jó makrogazdasági mutatók nem csak az unortodox gazdaságpolitikának köszönhetők, hanem annak is, hogy az utóbbi hét évben a lakosság és a bankok igyekeztek leépíteni a hiteleiket, azaz regenerálódott a gazdaság – mondta ön áprilisban. Ezt a gyógyulási folyamatot miképp befolyásolja, hogy Orbán Viktor épp el akarja számoltatni a bankokat?

– Szerintem pozitívan befolyásolja. Ennek során csökken a lakossági devizahitel- állomány, hiszen egy jelentős részét leírják, illetve egy másik részét forintosítják. Következésképpen a lakosság jövedelmi pozíciója markánsan javul – azaz képes lesz többet fogyasztani, illetve beruházni.

– A fogyasztás esetleges megugrása ellensúlyozhatja, ha a banki elszámoltatás miatt befagy a hitelezés, azaz nem áramlik pénz a gazdaságba?

– Egyrészt nem számítok további hitelállomány-csökkentésre – kivéve persze azt, ami az említett devizahitel-leírásokból fakad. Azaz alapvetően a bankok nem csökkentik, nem vonják vissza a vállalkozásokhoz kihelyezett kölcsönöket. Már csak azért sem, mert mire minden lezajlik, a pénzintézetek hitel és fedezet aránya 100 százalék alá süllyed. Tehát a betétek már stabilan fedezik a kölcsönöket – míg a válság előtt a pénzintézetek átlagosan betétállományuk 160 százalékának megfelelő összeget helyeztek ki. Ez instabillá tette a bankszektort.

– Azért a devizahitel-leírásokkal mégis 1100-1200 milliárd forintot vonnak ki bankrendszerből.

– De ezt az összeget nem szívják ki a gazdaságból, egy technikai ügyletről van szó – egyszerűen ennyivel csökken a lakosság hitelpozíciója. Persze a bankrendszernek ez nyilvánvalóan veszteség.

– És a gazdaságnak mekkora nyereség? Mennyivel nőhet a fogyasztás?

– Idén 3-3,5 százalékos gazdasági növekedésre számítok, jövőre 2,5-2,9 százalékot prognosztizálnék.

– Mi a lanyhulás oka?

– Hogy nem lesz ennyi uniós forrás a rendszerben.

– És uniós források nélkül fenntartható-e a mai gazdaságpolitika? Már csak azért is, mert az EU szerint viszont a gazdasági növekedés gátja az állam.

– Nem gondolnám, hogy az állam fojtja le a növekedést. Az elsődleges gát inkább az, hogy az utóbbi hét évben a bankrendszer folyamatosan építette le a hitelpozícióit. Egyszerűen azért, mert túl sok kölcsönt folyósított, így az ország olyan mérvű külső adósságot halmozott fel, amiből vissza kellett jönni. A külső adósság egyébként csökkenni fog – csak nem ilyen agresszív módon, amikor a pénzintézetek mindenáron visszaszívják a hiteleiket.

– Miből lehetne csökkenteni az adósságot?

– Van folyó fizetésimérleg-többletünk (azaz több külföldi valuta áramlik be, mint amennyi elhagyja az országot), illetve adott az uniós pénzbeáramlás. Mindkettő automatikusan csökkenti a külső adósságot.

– Amikor külső adósságot említ, akkor a vállalkozások, a lakosság, illetve az állam devizahiteleit jelenti, hiszen az államadósság csöppet sem csökken.

– Amit nézni kell az az állam, a lakosság és a vállaltok együttes adóssága a külfölddel szemben. A válság előtt ennek aránya – a GDP-hez viszonyítva – 120-130 százalék között volt, most 80-90 százalék között van. Ez még mindig magas, de mégis egy 40 százalékot meghaladó csökkenés – ráadásul egy jelentős forintgyengülés mellett. Ha az árfolyam felértékelődne 10 százalékot, máris sokkal jobban állnánk.

– Számít forinterősödésre?

– Nem. Ha alacsony marad a kamat, akkor kisebb-nagyobb kilengésekkel trendszerűen gyengülni fog a forint.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!