A tévé mindenek felett – ha politikáról van szó, innen tájékozódik a magyarok 71 százaléka, derült ki a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet közös felméréséből. Ha nem is szorosan, de az internet követi (feleannyian sem nézik ott a híreket), majd pedig a rádió, a napi- és hetilapokat viszont csak relatíve kevesen használják arra, hogy közéleti ügyekben tájékozódjanak, bármennyire fáj is ez nekünk, 21 és 5 százalék mindössze az ezen forrásokból tájékozódók aránya.
És ha már tévé: elsősorban a kereskedelmi csatornák híreit fogyasztjuk, az RTL Klub és a TV2 kiemelkedik a mezőnyből (73, illetve 62 százalék hetente legalább egyszer ezeken a csatornákon nézi a híradót), és bár a kutatás még a márciusi váltás előtt készült, vagyis a közszolgálati csatornák azóta tartó mélyrepülését mérni nem tudta, de még így is kevesebb, mint a lakosság fele volt kíváncsi az M1 és az M2 híreire.
Mindez természetesen rávilágít arra is, hogy valójában meglehetősen szelektíven találkozunk a politikával. De tulajdonképpen mindegy, hogy milyen híradót nézünk, évek óta a Fidesz (illetve a kormány) tematizálja a közbeszédet, és ennek megfelelően a hírek is rájuk – elsősorban a legérdekesebb szereplőre, Orbán Viktorra – épülnek. A Fidesz térhódítása korántsem most kezdődött. A Publicus Intézet már 2008-ban és 2011-ben is vizsgálta a híradókban megjelenő hírek összetételét, illetve a pártok és politikusok megjelenését ezekben a hírekben, és úgy találták, hogy még a Gyurcsány-kormány idején, aztán később, a kormányváltás után is túlnyomó többségében a Fidesz uralta a médiát.
2008-ban az összes híradó közéleti híreinek 78 százalékában szerepelt a kormány és 16 százalékában az MSZP, míg az akkor ellenzékben lévő Fidesz 40 százalékon állt, 2011-ben a kormány kevesebb mint 49 százalékban jelent meg, a Fidesz viszont 29 százalékban képviseltette magát a hírekben, míg az ellenzékben lévő MSZP mindössze 23 százalékban jelent meg a képernyőn.
Ennek okai közt éppúgy megtalálhatóak a kereskedelmi szempontok (újságírói körben elterjedt nézet, hogy Orbán Viktorral gyakorlatilag bármit el lehet adni), mint a kormány lehengerlő kommunikációs stratégiája: minden témát ők dobnak be, az ellenzék pedig legfeljebb reagálhat azokra, igazi párbeszéd azonban nincs, az erre irányuló kísérleteket a kormány csírájában fojtja el.
Hogy ezek alapján mennyire volt sokkhatásszerű az RTL Klub hangváltása, azt talán valamelyest magyarázhatja az, hogy tavaly nyáron-ősszel a Fidesz népszerűsége látványosan csökkent – bár ennek kizárólagos oka bizonyosan nem a kereskedelmi csatorna szabadságharca volt. Érdekes hozadéka lehet viszont az Orbán–Simicska háborúnak az oligarcha érdekeltségi körébe tartozó médiumok hangváltása, ami – legalábbis egyelőre – nem használt az érintetteknek. Ám a Magyar Nemzet vagy a Heti Válasz olvasói korántsem kerültek olyan sokkhatás alá, mint az egykor az állatos videókon edződött RTL Klub-nézők, akik az utóbbi hónapokban már kénytelenek voltak a Barátok közt előtt szembesülni a kormány sumákságaival.
A Magyar Nemzet olvasottsága csökkent (a MATESZ adatai szerint az első negyedévben a napi 33 129 eladott példány 6,3 százalékkal maradt el az előző negyedévi átlagtól, az egy évvel korábbi szintet pedig 12,3 százalékkal múlta alul), de a Hír Tv-re is kevesebben kapcsolnak, mint korábban (1,2 százalékról 0,9 százalékra csökkent az összes tévénéző körében). A szintén a Simicska-birodalomhoz tartozó Heti Válasz példányszáma a 2014. utolsó negyedévi 16 220-ról 14 882-re esett.
A szelektív hírfogyasztás másik, ráadásul egyre erősödő fóruma egyértelműen az internet. Az online tér nyújtotta lehetőségekből főként a Jobbik tudott profitálni, a párt szimpatizánsainak túlnyomó többsége többnyire a közösségi oldalakon tájékozódik. Ennek oka már nem elsősorban az, ami évekkel ezelőtt, hogy a szélsőséges párt kevesebb megjelenési lehetőséget kapott a hagyományos médiában, hiszen jobbikos politikusok is ülnek már beszélgetős műsorokban, és a nyomtatott lapokban is rendre feltűnnek. Inkább az, hogy az online felületeken a közösségteremtésben igencsak erős Jobbik saját híreit képes a híveinek úgy közvetíteni, ahogy igény van rájuk. S míg a szélesebb rétegek elé a cukiskodó arculatváltás újabb elemeit tárják, a radikális hívek (ha tudják, hol keressék) bőven találkozhatnak az eredeti hangvétellel is. Mert a Medián kutatása legfeljebb a főbb portálokat (kuruc.info, Alfahír, Barikád) vette ugyan górcső alá, a Jobbik szimpatizánsai ennél jóval szélesebb spektrumban tájékozódhatnak, néha egészen szélsőséges hangvételű portálokon. Ezen a téren sem a kormány, sem a baloldali ellenzék nem képes tartani a tempót a Jobbikkal, miközben a médiafogyasztási szokások egyértelműen azt mutatják, hogy az internet egyre fontosabb szerepet tölt be a politikai híreket fogyasztó olvasók életében. Úgy tűnik, nem sokat tanultak mindabból, ami pedig épp a szemük előtt történik.
A média meghódítása
2002-ben, nem sokkal a választási vereség után Orbán Viktor egy tüntetésen követelte, hogy a jobboldal kapjon saját tévécsatornát. „Már nem elég, hogy csak egy, szocialista legyen, szükség van egy polgári és nemzeti értékek alapján álló televízióra is” – jelentette ki az akkor már exminiszterelnök. Erre mondta Medgyessy Péter kormányfő: „akinek tévé kell, vegyen magának”.
A Fidesz nagyjából 2002 óta tudatosan építette fel saját médiabirodalmát. Először a hirdetési és televíziós piacon vetették meg a lábukat. A MAHIR 2000-ben, a Hír Tv 2002-ben került Simicska Lajos cégbirodalmába. Később csatlakozott a Magyar Nemzet és a budapesti Lánchíd Rádió, majd a Heti Válasz. 2004-ben indult a Vitézy Tamás vállalkozó nevéhez fűződő Helyi Téma, amely bulvárköntösbe csomagolta a politikai mondanivalót. Amikor a lapnak tényleg jól ment, 1,2 milliárdos árbevételt hozott. Budapest összes kerületében és 20 vidéki városban is terjesztették.
A legnagyobb nyilvánosságot a 2009-ben indított országos kereskedelmi rádió, a Class FM hozta meg a Fidesz számára, 2010 után szinte minden állami hirdetés hozzájuk vándorolt. Nagyjából ekkor kezdődött a baloldali és liberális sajtó mélyrepülése: a Népszava, a Népszabadság, a Vasárnapi Hírek, a 168 óra, az Élet és Irodalom, a Magyar Narancs alig vagy egyáltalán nem jutott nagyobb hirdetési bevételhez. Először csak az állami, később az állam által megfélemlített üzleti szféra sem szívesen költött ezeknél a lapoknál. A Klubrádió négy év alatt 12 vidéki frekvenciát veszített el. 2010-ben a Fidesz megpróbálkozott a lehetetlennel: bevásárolni magát a legnézettebb kereskedelmi tévécsatornába. Néhány hónapig úgy tűnt, a külföldi tulajdonosok engednek a politikai nyomásnak, de később kigolyózták a Fidesz közeli Infocenter.hu Zrt.-t. (A kormány és az RTL Klub máig tartó csatájáról, amely a reklámadó körüli viták miatt robbant ki, és amely meghátrálásra kényszerítette a Fideszt, már sokszor írtunk.) A Fidesz nem mondott le arról, hogy kereskedelmi tévét vásároljon, és a mai napig sem cáfolta senki hitelt érdemlően, hogy nincs benne a keze a TV2 adásvételében.
Közben Habony Árpád új és eddig egyetlen ismert cége, a Modern Média Group szorgalmasan építi a kormány új bulvármédia-birodalmát. Egy szerdán életbe lépő rendelet szerint pedig a digitális műsorszolgáltatóknak a jövőben úgy kell módosítaniuk a csatornakiosztást, hogy az első hat helyen a közmédia műsorai legyenek foghatók. Élén a szinte mérhetetlen nézettségi adatokat produkáló közhírtévével. Ez a változás a nézők több mint kétharmadát érinti, hiszen csaknem hárommillió otthonban digitálisan televízióznak.
A Medián kutatásaiból kiolvasható, hogy a hagyományos baloldali orgánumok (például Népszabadság, Népszava, Klubrádió) a fogyasztók alig 4 százalékának jelentik a politikai tájékozódás elsődleges vagy kizárólagos forrását. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy ennek nem csak az olvasási szokások változása az oka.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
