Hosszú menetelés jön - Egyelőre él a remény, hogy kitart a tüntetős kormányváltó akarat, de jobb, ha mindenki hosszú menetelésre számít, mert változás legfeljebb középtávon lesz. Közben a demonstrációsorozatot kirobbantó CEU-botrány fokozódik: az ügyet egy „konzervatív héja” kezeli, a szenátorok pedig a tanszabadságot féltik.
Vízválasztó lehet a Kétfarkú Kutya Párt szombatra meghirdetett „Békemenete”. Kiderülhet, hogy az utóbbi 25 év néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig kitartó demonstrációsorozatai közül kiválik- e a mostani, hol tart „életciklusa”: most van-e a csúcson, vagy már leszállóágba került – helyezte kontextusba a hétvégi megmozdulást Szabó Andrea (Friss beszámoló a sikeres szombati "Békementről" itt található - a szerk.). Az MTA Politikatudományi Intézetének osztályvezetője – akinek a fiatalok politikai viselkedése az egyik szakterülete – úgy véli, hogy az egy évekkel korábbi tanulmányukban megkülönböztetett három versengő csoport, a Kurucinfo-, Tusványos- és Critical Mass-nemzedék közül most az utóbbi képviselői vannak a legnagyobb számban az utcán. Ők kicsit liberális, kicsit baloldali, de mindenképpen markánsan européer attitűdökkel rendelkeznek. Utcai megjelenésük nem feltétlenül új keletű: egyes csoportjaik tapasztalatokat szerezhettek a 2013-as HaHa-s, a 2014-es netadó elleni, majd a tavalyi kockás inges demonstrációkon is.
A magyar fiatalok „racionálisan lázadók”: nem általában a politika érdekli őket, hanem a politika felől érkező, a személyes életüket érintő lépések, mint a netadó vagy a tanszabadság kérdése. Szabó Andrea úgy véli, a mostani helyzet pont azért különbözik a netadós tüntetésektől, mert akkor egy konkrét követelése volt a tiltakozóknak, még ha idővel meg is jelent az „Orbán, takarodj!” jelszó a demonstrációikon. De ennél nem mentek tovább, nem gondolkoztak jövőbeni alternatíváról. Most ugyan szintén konkrét lépés – a CEU ellehetetlenítése – hívta utcára a fiatalokat, ám demonstrációik spontán átváltottak bulijellegű tiltakozásokká, zenével, iróniával, tánccal és térfoglalással.
Az MTA kutatója éppen e jellemzőkre hívta fel a figyelmet, fontos szimbólumnak nevezve azt a Facebookon terjedő fotót, ami összeveti a 11 évvel ezelőtti tüntetéseken az MTV megostromolt székházánál kocsikat gyújtogatók képét azzal, ahogy a Sándor-palota előtti demonstráción egy lány egy fehér rózsával a kezében áll a rendőrsorfal előtt. Talán éppen e békés jelleg miatt a kutató szerint nem is várható a mostani tüntetéseknek rövid távon hatása sem a kormányzat magatartására, sem annak megítélésére. Viszont középtávon éppen a sokak által apolitikusnak tartott fiatalok indíthatnak el egy olyan folyamatot, ami szemléletváltást hozhat a mostani viszonyokba belefáradt, beletörődött, ezért inaktív társadalomban.
A rövid távú változások kikényszerítéséhez ráadásul az ellenzéki pártok is kellenének, viszont a most utcára vonuló tüntetők markánsan elutasítják a jelenlegi ellenzéki pártok mégoly támogató fellépését is – magyarázta Szabó Andrea. Úgy vélte, ezért a tüntetések kifutása vagy a lassú, társadalmi szemléletformáló hatás lesz, vagy a demonstráló fiataloknak meg kell barátkozniuk azzal, hogy a folyamat gyorsítása érdekében elfogadják a jelenlegi ellenzéki pártokat, vagy éppen a most szerveződő újak egyikét, például a Momentumot.
És a jelek szerint a fiatalok a kutatót igazolják. A Momentum volt az ébresztő, a CEU-ügy és a civilek elleni támadás az ingerküszöb átlépése, de az egész nem tart sehová – nagyjából így foglalható össze a VH által megkérdezett néhány huszonéves egyetemista véleménye a most zajló tüntetésekről.
(Négyükkel beszélgettünk a mostoha időjárás miatt elmaradt szerdai megmozdulás helyett.)
„Gyakorlott tüntető vagyok. Már 2012-ben, az egyetemi felvételi keretszámok ellen is az utcán voltam” – mondja a 21 éves Blanka. Aki az utóbbi években már nem volt ennyire aktív. „Egyszerűen nem volt olyan tüntetés, amire érdemes lett volna kimenni.” Blanka szerint a baj az volt, hogy az ellenzéki pártok néhány száz, legfeljebb egy-két ezer embert voltak képesek mozgósítani. „A netadós tüntetésig azt gondoltam, nem lesz itt már semmi.” És utána is. A CEU elleni támadás volt az a pont, ami kiverte a biztosítékot. „Egyértelmű volt, hogy most már muszáj valamit tenni” – állítja a budapesti politológushallgató, akinek sok barátja gondolja ugyanezt.
Például a 22 éves Bence. Ő – ellentétben Blankával – rendszeres és kritikus tüntetésjáró volt. „Ott voltam a 2014-es, összefogásos ellenzéki tüntetésen is… Hát, az nagyon gáz volt – mondja. – Látható volt az erőlködés. A végeredmény ismert.”
Benjámin szintén pesti, bölcsész. Ő úgy látja, hogy a Momentum Nolimpiás aláírásgyűjtése és meglepő szervezettsége indította el azt a folyamatot, ami miatt most a fiatalok elhiszik, hogy megéri kimenni az utcára. „Évek óta az első igazán hiteles arcok voltak, és megmutatták, hogy ezzel az aktivizmussal lehet előre menni és eredményeket elérni.” Azt külön kiemelte, hogy a Momentum (ahogy a többi ellenzéki párt) sem telepedett rá ezekre a megmozdulásokra, és ez jó. Másfelől viszont az is igaz, hogy ha ezeket az embereket, akik most az utcán vannak, egyik párt sem tudja becsatornázni magához 2018-ban, akkor a Fidesz simán megtartja a kétharmadot.
Gábor műszaki egyetemre jár, de érdekli a politika. „Nem sokan vannak így az évfolyamtársaim közül. Nem jártam tüntetgetni, de a CEU elleni támadás egyértelművé tette, hogy ha most sem megyünk ki az utcára, akkor a hatalom azt fogja gondolni, hogy bármit megtehet. Ez itt most valamilyen közös, nagy felháborodás” – mondja.
Szerinte ez egy szimbolikus ügy, ami egy csomó embert egyáltalán nem érint – éppen az adja az egész tüntetéssorozat erejét, hogy látszólag kívülálló emberek is beleálltak.
És sokat használt az ügynek, hogy a politikai pártok nem próbálták meg „lenyúlni”. Ugyanakkor szerinte a most elindult mozgalom (vagy valami hasonló) csak abban az esetben marad életképes, ha lesz valódi vezetője, arca, programja. Ezért nem tartja rossznak Gulyás Márton fellépését, de az arányos választási rendszer koncepcióján kívül „még hiányzik valami ahhoz, hogy ez valódi mozgalom lehessen”. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a sokezres tüntetéseknek egyelőre nincs pontos irányuk. Blanka szerint a két nagy megmozdulás erős „bázisdemokrata” jegyeket viselt, ami ebben az esetben a céltalanság és a parttalanság szinonimája. Bence is a közös célt és az egy nagy közös ügyet hiányolja. Benjámin szerint egyértelmű, hogy „hatalmas feszültségek vannak, ezért mennek tízezrek az utcára, de ha nem lesz, aki vagy akik irányt szabnak, akkor ugyanott végzik, ahol a netadósok vagy a Milla.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!