Háború hazai használatra. - A magyar kormány háborús retorikája sokat rontott Magyarország megítélésén az unión belül – állítja Andor László. Az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa szerint a Budapest és Brüsszel közötti feszültséget eddig mindig sikerült feloldani, de nem árt az óvatosság. Az biztos, hamarosan lejár a mandátuma, szívesen átadná brüsszeli tapasztalatait itthon, de belpolitikai szerepvállalásra nem készül.
– Éppen tíz éve lettünk tagja az EU-nak. A csatlakozáskor Magyarország „éltanuló volt, kis testi hibákkal”. Ma milyen a megítélésünk Brüsszelben? Ki, mi változott többet 10 év alatt: Magyarország vagy az Európai Unió?
– Magyarország más országokkal együtt nagy lehetőséget kapott az EU-tagsággal, ám ezzel kevésbé tudott élni, mint mások. Ha a gazdasági növekedést tekintjük fő mérőszámnak, Magyarország elé került több másik „új tagállam” is. De a GDP-nél talán fontosabbak a minőségi jellemzők, hogy az élet minősége hogyan alakul, milyen az ország megítélése, tekintélye, nemzetközi befolyása. Ezek alapján igen sok problémát, ellentmondást lehetne sorolni. Voltak pillanatok az elmúlt években, amikor Magyarország körül megfagyott a levegő. Az EU is sokat változott az elmúlt tíz évben, de különösen a válság elmélyülése óta. Ahhoz képest azonban, hogy a bővítéssel kapcsolatban mindig hallhatók szkeptikus hangok, lényegében konszenzus alakult ki arról, hogy a keleti bővítés szükségszerű volt és alapvetően sikeres is.
– Mit kaptunk a rómaiaktól, kérdi a Monty Python a Brian élete című filmben. Ha röviden kellene összefoglalni, mit kaptunk mi, magyarok az uniótól?
– Vége-hossza nincs a sok beruházásnak, ami uniós forrásból valósult meg az elmúlt évtizedben. Utak, hidak, tömegközlekedés, iskolák, környezetvédelmi beruházások, oktatás és képzés. Ennél általánosabb nyereség a relatív gazdasági és politikai stabilitás, amelyet például az EU-n kívüli szomszédaink nem élveznek. Persze mostanában több szó esik arról, hogy mit nem nyújt, mit nem jelent az EU. Nem avatkozik be ott, ahol nincs hatásköre, még akkor sem, ha sok a panasz vagy komoly visszásságokat tapasztalunk. Például nem EU-hatáskör a választási törvény vagy a munkajog egy jelentős része.
– Ha már itt tartunk: Magyarország, a magyar kormány az euroszkepticizmusra példa mostanság. Ez volt a bizottsági elnökjelöltek vitájában is. Mit gondolnak a kormány harcáról, amit az unió ellen folytat?
– Az EU-ban mindenki határozott érdekérvényesítésre törekszik. Kérdés, hogy miért kell ezt háborús retorikában megmártani, amikor az ország a fejlesztést szolgáló EU-források nélkül tényleg nem jutna ötről a hatra. Ez a retorika sokszor kelt megütközést, bár inkább csak hazai használatra való, és Brüsszelben nem alkalmazzák. A Bizottság nem tud reagálni minden szóvirágra. Amire reagált, azok a tényleges intézményi változások, amelyek megkérdőjelezték az uniós jog érvényesülését és a jogállami normákat. Emiatt az elmúlt négy évben három ciklust figyelhettünk meg. Ezek – rendszerint télen – elindultak valamilyen problematikus jogalkotással, kiváltották az uniós kritikát és elvezettek valamiféle részleges korrekcióig. Ez időlegesen mindig feloldotta a feszültséget, de ezek a körök sokat rontottak hazánk reputációján.
– Milyen konfliktus áll az uniós források felfüggesztése/új számlák ki nem fizetése mögött?
– Nem konfliktusról beszélnék, hanem egy átfogó szervezeti átalakítással járó bizonytalanságról. A Bizottság nem függesztette fel a programokat, viszont az uniós forrásokért felelős brüsszeli hivatalok megkérték a hazai kollégákat, hogy garantálják a működés megbízhatóságát az új rendszerben. Azt gondolom, ez minimális elvárás. Egyébként mindig jobb megelőzni a hibákat, mert az utólagos korrekciók költségesebbek.
– Sokan csalódással vették tudomásul, hogy az unió nem avatkozott be, amikor demokratikus alapjogokat ért sérelem Magyarországon. Most új mechanizmusok, szabályok vannak készülőben. Lesz-e Európa a kétharmad korlátja?
– Önmagában az, hogy egy politikai erő kétharmados többséget szerez olyan szabályok alapján, amelyek húsz éven át érvényben voltak, nem tekinthető az alapjogokat érő sérelemnek. Utána az unió rendre beavatkozott, amikor az uniós jogot sértették a kétharmados parlamenti többség döntései, és nagyon sok esetben ez korrekcióhoz vezetett. A hazai közvélemény ezen uniós hozzáállás mentén polarizálódott. Van, aki sokkal többet várna, tehát például hogy az EU írja felül a hazai döntéseket, mások viszont azt akarnák, hogy az EU egyáltalán ne avatkozzon be. Az EU hatásköre nem ugyanaz jogi és politikai értelemben. A Bizottság jogi eszközökkel tud élni, ott, ahol az a szerződés alapján indokolt. Erre sok példa akadt. A Parlamentben politikai viták zajlottak, és nagyon sok kérdésre kiterjedtek.
– Sokan, főleg a konzervatív és euroszkeptikus politikusok az unió válságáról beszélnek évek óta. Valóban permanens válságban van az unió, vagy csak egyre több olyan kérdés van, amire egyre bonyolultabb válaszokat kell adnia egy nehezen változó szervezetnek?
– A 2007-ben kezdődött globális válság az euró, tehát a közös valuta válságához vezetett. Ha ezt sokáig hagyják megoldatlanul, akkor az euróval kapcsolatos feszültségek valóban az egész EU-t destabilizálják. De talán ezen a fázison túl vagyunk. A bankunióval elkezdődött az a komplex folyamat, amely a válság gyökereinél végzi el a szükséges kezelést. A baj az, hogy közben polarizálódott az EU, főleg az eurózóna, a pénzügyileg erősebbek és gyengébbek között. Miközben éppen hogy nagyobb szolidaritásra, új összetartó elemekre lenne szükség. Tehát nem egyszerűen Brüsszelnek kell változni, hanem a tagországok egymás iránti elkötelezettségét kell erősíteni, mindannyiuk érdekében.
– „Csupa olyan dologgal foglalkozhat az Európai Bizottságban Andor László magyar biztosjelölt, amelyekben Magyarország rosszul teljesít, hozzá tartozik majd a munkaügy és a cigánykérdés is.” Így kezdte az önnel készült interjút 2009-ben az Origo. Előrébb lépett-e az unió és hol tart Magyarország ezekben az ügyekben?
– Brüsszelben, valamint az unió és a tagországok együttműködésében nagyon sok minden megváltozott ezen a területen. Az ún. cigánykérdéssel leginkább két biztos foglalkozott: Viviane Reding és én. Elkészült egy hosszú távra vonatkozó keretprogram, és a tagországok számára ez iránymutatást és a korábbinál több támogatást jelent. Nemrég jártam Kassán, ahol már voltam 2011-ben. Sok hasonlóság van a három évvel korábbi helyzettel, de látható az óvodafejlesztés és megkezdődött a gettó elbontása is. És vannak, akik időközben kivándoroltak…
– „Gazdasági válság idején a közfoglalkoztatás elfogadható, esetenként nélkülözhetetlen” – ezt ön nyilatkozta januárban az Új Dunántúli Naplónak. Úgy tűnik, a magyar kormány is így látja. Ezek szerint egyetért azzal, hogy a munkaerő- piaci anomáliák egyik legjobb megoldása a közmunka?
– Azt is mondtam sokszor, hogy a közmunka által a benne részt vevők jobb helyzetbe kell, hogy kerüljenek, és amikor jön a gazdasági fellendülés, a közmunka dominanciáját csökkenteni kell a foglalkoztatáspolitika eszköztárában. Ha erre a kormányzat nem törekszik, akkor egy veszélyes dualitást hoz létre a munkaerőpiacon. Az ilyen kasztosodást az EU semmilyen formában nem támogatja.
– Önnek hamarosan lejár a mandátuma. Szóba került a neve a választások előtt is, mint az ellenzék esetleges vezetője. Volt ilyen felkérés egyáltalán? Mandátuma lejárta után vállalna politikai szerepet?
– Azt gondolom, jogos elvárás, hogy ha valaki hosszabb ideig nemzetközi intézményben vezető feladatot lát el, később próbálja meg hasznosítani a tudását az ország javára. Át kell adni a tapasztalatokat, és ennek sok formája lehetséges. Belpolitikai szerepvállalásra megkeresést – a sajtóbeli spekulációt leszámítva – nem kaptam. Folyamatban levő feladataim nem is engednék, hogy ilyen előkészületekkel foglalkozzak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
