Alig néhány óráig tükrözték csak a piacok a fejlett régiók közvéleményének kiábrándultságát. Ennyi időbe telt, hogy azok a spekulánsok, akik Clinton győzelmére fogadtak, zárják a pozícióikat. Fogadásban nem volt hiány, az elemzők még azt is jó előre kiszámolták, hogy melyik jelölt győzelme mivel járna például az olajpiacon.
Eszerint a vesztes Clinton programja napi 500 ezer hordóval csökkentette volna az kőolaj-kitermelést, míg a győztes Trump ígéreteinek megvalósulása ugyanennyi pluszt hoz majd naponta. Az egymillió hordós különbség azt jelenti, hogy az új elnökkel várhatóan azok nyernek, akik az alacsonyabb olajárra fogadtak.
Biztosra ugyan nem lehet menni, de amíg a piacok elhiszik Trump ígéreteit, addig azokat árazzák. A rézár például látványosan emelkedni kezdett Trump győzelmének hírére: 10 százalékos ugrással, a kurzus hároméves szenvedésének végére került pont. A réz ugyanis az építőipar egyik fontos alapanyaga, és Trump látványos infrastruktúrafejlesztéseket ígért. Ami gigantikus építkezéseket jelent, s ezek szinte zabálják az ipari fémeket. Felületes szemlélő arra számíthatna, hogy a pénzügyi szektor favoritjának politikai veresége mélybe nyomja a dollár árfolyamát.
A pár órás eladási hullámot követően, a dollár, köszöni szépen, jól van. Nagyon jól. Újra erős, mert korábban is erős volt. És azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy Trump elnökként gyengíti majd a dollárt. Nem is nagyon tudja, mert a jegybank szerepét betöltő Fed hónapok óta kamatemelésre készül, csak nem akartak zavart okozni a kampányidőszakban.
Vannak azért komoly devizák, melyek megszenvedik Trump győzelmét. Régi jó szokása a pénzpiacnak, hogy ha az USA magába fordul, és a külpiacok helyett a belső fogyasztásra fókuszál, akkor kiesik a befektetők kegyeiből a kanadai és az ausztrál dollár.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
