Az egész egy jól irányzott „elszólással” kezdődött. Tavaly nyár végén Gianni Merlo, a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség elnöke valahol úgy nyilatkozott, hogy Magyarország jó eséllyel pályázhatna a 2024-es olimpia rendezésére. Néhány nappal ezután Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke egy interjúban úgy fogalmazott: már régóta napirenden van a kérdés (valóban: 2005 óta minden ciklusban felmerült), és „bár a miniszterelnök elkötelezett híve a rendezésnek, magától értetődő, hogy egyeztetések sora áll előttünk”. Vagyis Orbán Viktor már tavaly rámondta az áment, tehát minden további kérdezősködés fölösleges. Azóta megismerhettük a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég megvalósíthatósági tanulmányának rövidített változatát, amely – az olimpiát pártolók szerint – minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy meg kell próbálnunk. Az ellenzők szerint viszont a tanulmányból az derül ki, hogy az minden esetben a legoptimálisabb körülményekkel számol (például a következő tíz év mindegyikében 2,9 százalékos GDP-növekedéssel). A fő kérdés persze az, hogy kell-e nekünk egyáltalán olimpia, és ha igen, akkor most kell-e?
Megszólalnak szakértők pró és kontra (alább Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és Pogátsa Zoltán közgazdász csap össze), kormánypártok és az ellenzék – utóbbi kissé megosztott a kérdésben: az LMP, az Együtt, a PM és a DK ellenzi, a Jobbik egyelőre tartózkodóan támogatja, a szocialisták pedig egyik héten támogatják, másik héten ellenzik (most éppen utóbbi). A fővárosi közgyűlés múlt kedden támogatásáról biztosította az Országgyűlést olimpiaügyben. Vagyis, ha a parlament hétfőn úgy dönt, hogy uccu, akkor Budapest nem áll ellen.
És bár még hivatalosan semmiféle döntés nem született, nyilvánvaló, hogy az egész hajcihő nem az Excell táblázatok világában dől majd el. Egy olimpia rendezése kommunikációs és sportdiplomáciai kérdés. És mint ilyen, rengeteg meglepetést tartogat még. Például, hogy egy bukott köztársasági elnök lehet az egyik adu ászunk, és büszkeségeinkkel, a hagyományos magyar sportágakkal ideje volna leszámolnunk. Közben Görögország éppen az államcsőd határán lavíroz, ami az ellenzőknek kiváló muníció, mondván: Athén a 2004-es olimpia után indult meg a lejtőn. A magyar kormánynak viszont minden olyan téma kapóra jön, ami eltereli a figyelmet a komolyabb ügyekről (lásd menekültkérdés, vasárnapi zárva tartás, Quaestor-csőd, Paks 2 stb.), és ez az olimpia dolog annyira távoli, hogy még évekig lehet vele lelkesíteni a lankadni látszó szavazókat.
Sajnos nem tudtuk egy asztalhoz ültetni a budapesti olimpia legelszántabb támogatóját és ellenzőjét. Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke ugyanis ideje nagy részét Bécsben tölti. És bár volt egy órája, hogy még indulás előtt, Budapesten fejtse ki érveit, nem találkozhatott Pogátsa Zoltán közgazdásszal, aki Athénban kíséri figyelemmel a válság alakulását. Vele telefonon beszéltünk. Azért a bokszmeccs mégis létrejött. A kék sarokban a 2024-es (vagy ’28-as, esetleg ’32-es) budapesti olimpia támogatója: Szalay-Berzeviczy Attila, a vörös sarokban Pogátsa Zoltán, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense és a Magyar Tudományos Akadémia kutatója!
KELL-E NEKÜNK EGYÁLTALÁN?
Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke: 
2004-ben beléptünk az EU-ba, ezzel jogosultak lettünk jelentős pénzek lehívására az országunk fejlesztésére, mely felér egy Marshall tervvel, mely a második világháború után sínre tette Nyugat Európát. A 2008-as gazdasági világválságot követően Magyarország pénzügyi egyensúlya helyreállt, a gazdaság ismét növekedést mutat. Közben pedig a kormány jelentős pénzeket fordított a magyar versenysport támogatására és a sport infrastrukturánk fejlesztésére. Ennek is köszönhetően megkaptuk a 2017-es úszó VB-t és a 2020-as foci EB néhány mérkőzését. És végül, de nem utolsó sorban a NOB életbe léptette az Agenda 2020 reformprogramját, mely lehetővé teszi, hogy közepes méretű fővárosok is eséllyel pályázhassanak az olimpia megrendezésére. Mindezek együtt szinte adják, hogy Budapest megpróbálja valóra váltani Magyarország 120 éves álmát: a nyári olimpiai játékok megpályázását.
Pogátsa Zoltán, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense és a Magyar Tudományos Akadémia kutatója:
Én nemhogy olimpiaellenes nem vagyok, de kifejezetten kedvelem a sportot. Imádnék kimenni egy jó kosár- vagy vízilabdadöntőre, csak nem engedhetjük meg magunknak. Egy olyan ország készül olimpiát rendezni, amely a legkevesebbet mozgók és a legegészségtelenebbek között van az Európai Unióban. Míg Nyugat-Európa városaiban minden kerületben és faluban van ingyenes, nyitott sportpálya, addig Magyarországon a tinédzserek sportolásának legtipikusabb esete, hogy a kerítésen bemásznak a suli focipályájára.
MOST VAGY SOHA?
Szalay-Berzeviczy Attila:
A régiós központi szerepért fontos verseny folyik, amiben Magyarország egyelőre vesztésre áll Csehországgal és Lengyelországgal szemben. Ráadásul már Románia is egyre több területen behoz minket. Így minden korábbinál nagyobb szükségünk van egy nagy dobásra. Az olimpia játékok területén egyelőre Magyarország a régió elsőszámú nagyhatalma, kár lenne ezt a poziciót nem kihasználni. Márpedig az Agenda 2020 megteremti a lehetőséget mindenkinek Közép-Kelet Európában, hogy megmutassa, hogy mit tud, mire képes. Most nem az a kérdés egyelőre, hogy mikor nyerhetjük el az olimpia rendezési jogát, hanem az hogy sikerül-e 60 év után ismét start vonalhoz állnunk. Majd ha elindultunk végre a megmérettetésben, akkor beszélhetünk arról, hogy tulajdonképpen milyen dátum is számunkra a reális. Nem szabad elfelejteni, hogy általában többször meg kell méretteni magát egy kandidáló városnak mielőtt a NOB megbízza a rendezéssel.
Pogátsa Zoltán:
Az utóbbi években rengeteg város leszavazta a pályázást. Egy ilyen pályázatnak csak akkor volna realitása, amikor a magyar állam nem 3,7 százalékot költ oktatásra, hanem 6-ot, kutatás-fejlesztésre 3-at és nem 1-et, ha a kórházaink nem omlanak össze, ha a vasúthálózatunk nincs 2000 milliárdos hiányban.
HOZ VAGY VISZ?
Szalay-Berzeviczy Attila:
Az olimpia nem „veszteséges” vagy „nyereséges” kategóriákban értékelhető esemény, hanem, hogy jól lett-e megrendezve vagy sem. Miként is néz ki az olimpia rendezés költségvetése? Fontos tudni, hogy az olimpia főösszege két főszámból tevődik össze. Az egyik a szervezőbizottság költségvetése, ami a legfrissebb tanulmány szerint 774 milliárd forint, ami minden olyan költséget magába foglal a nyitó ünnepélytől a paralimpiáig, ami csak az olimpia miatt jelenne meg az életünkben. Ennek az összegnek a felét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fizeti ki, míg a másik felét jegybevételekből, marketing termékekből, szuvenír eladásokból, olimpiai lottóból, valamint a nemzeti szponzoroktól kell összegyűjteni. A másik főösszeg a főváros és a kormány kezében van. Ez a legújabb tanulmány szerint 1460 milliárd forint, amit 2024-ig kéne elkölteni olyan országos szintű infrastruktúrára, amire olimpia nélkül is szüksége van egy modern Magyarországnak. Ennek az összegnek az elköltésére minimum 8 évünk van és 80 százalékos mértékben a lehívható EU pénzek fedezetet biztosítanak rá. Így nem az olimpia nem az oktatástól, nem az egészségügytől és nem a mélyszegénység felszámolása elleni kűzdelmünktől von el forrásokat. Világossá kell tenni, hogy az olimpia nem oldhat meg minden olyan problémát, amit nélküle évtizedekig képtelenek voltunk megoldani, de katalizátorként működik. A jó rendezés fokmérője a hagyaték, milyen pozitív és tartos változást tud majd adni országunk jövőjét illetően.
Pogátsa Zoltán:
Ha a teljes gazdaságot nézzük, valóban lehet nyereséges az olimpia, de a nyereség általában nagyvállalatok zsebében landolt. A közszféra mindig negatívan jött ki belőle. Meg lehet nézni Athénban a fűvel benőtt egykori olimpiai létesítményeket, amelyek 7 százalékos GDP-arányos hiányt okoztak az országnak, és ma vándorcigány családok laknak bennük. A magyar autópálya-rendszer nagyjából rendben van, azt már nem kell fejleszteni. A magyar gazdaság azért van bajban, mert a lemaradt régiókban élők versenyképtelenek, a létminimum alatt élő négymillió ember nagy része foglalkoztathatatlan. Lássuk először az egészségügyi, az oktatási rendszer, a MÁV rendbehozatalának tervét. Csak ezután lehet összevetni, hogy ezek koherensek-e az olimpia rendezésével. A hivatalos olimpiai retorika szerint a játékok üzleti alapokra helyezése lehetővé tette, hogy a rendezés költségeiből a vállalati szektor egyre nagyobb mértékben vegye ki a részét, megkönnyítve mind a pályázást, mind a lebonyolítást. Az igazság azonban az, hogy a rendezés költségeinek többségét (jellemzően több mint 80%-át, a 2012-es londoni olimpia esetében 90%-át) a rendező városok továbbra is közpénzből, esetenként hitelekből teremtik elő. Ami a vidék bevonását illeti. Én nem hiszem, hogy Nyíregyházán vagy a Dráva mentén akarnánk olimpiát rendezni. Az általam ismert előkészítő anyag szerint ezt az olimpiát Budapesten akarják megrendezni, nem ezekben a régiókban. És ha még így volna is, szerintem nem sportcsarnokokat kell vinni ezekbe a régiókba, hanem vasutat és iskolákat.
EGYSÉGBE FORRASZT?
Szalay-Berzeviczy Attila:
Az olimpia az emberiség történetének és kulturájának legszebb öröksége, az egyetlen esemény, amely 120 éve "folyamatosan öröm és büszkeség forrása" Magyarországnak, s amely képes volt mindig "egyesíteni a sok szempontból megosztott" országunkat. Londonban is iszonyatos ellenszélben valósították meg a játékokat, a záróünnepség után mégis mindenki már úgy „emlékezett”, hogy ő a kezdetektől támogatta az ötletet. Ez lesz nálunk is, ebben biztos vagyok. Az olimpia rendezése nem lehet megint egy párt ügye. 2002-ben a Fidesz hibázott, mert megpróbálta kisajátítani az olimpiát. Most valóban alulról, a szakmától érkezett a kezdeményezés: a MOB kezdeményezése a BOM és a Főváros támogatásával jut el most a parlamentbe.
Pogátsa Zoltán:
Az olimpia valóban összehozza az embereket. De elsősorban azokat a közép- és felsőosztálybeli embereket, akiknek egyébként sincsenek megélhetési problémái. Talán nem leszek túl népszerű ezzel, de ez egy osztályalapú szórakozás. A négymillió létminimum alatt élő számára nem hiszem, hogy az olimpia lenne a kohéziós erő. A budapesti olimpia középosztálybeli támogatói számára nyilván nehéz elfogadni, hogy szegény országba születtek, és abban is kell végigélniük az életüket.
OLIMPIA = KORRUPCIÓ?
Szalay-Berzeviczy Attila:
A korrupció nem „olimpiai” probléma. Magyarországon a korrupció olimpia nélkül is az egyik fő gyengesége a gazdaságunk versenyképességének. Ha nem rendezünk olimpiát attól ez a civilizációs probléma még velünk marad. Kár a gyereket kiönteni a fürdővízzel, ezért azt mondom, hogy érdemesebb a vitát ebben az ügyben úgy megkezdeni, hogy vajon mit kéne tannünk azért, hogy az olimpiát távoltartsuk a korrupciótól. Véleményem szerint ez egyébként nem egy lehetetlen célkitűzés ez, hiszen kevés fejlesztés van a világon, ami jelentősebb hazai és nemzetközi figyelem mellett történik meg. Természetesen a transzparencia biztosításában óriási felelőssége lesz a politikai elitnek és a sajtónak is. És ebben a kérdésben fontos szerepet szán magának a BOM is, mint az üggyel 10 éve foglalkozó civilszervezet.
Pogátsa Zoltán:
Hogy egy civil szervezet mibe szólhat bele és mibe nem, az a rendező ország politikai és gazdasági környezetétől is függ. Vancouverben például a szervezők az olimpiai fejlesztésekről folytatott egyeztetésekbe csak azokat a civil szervezeteket engedték be, amelyek szerződésben vállalták, hogy nyilvánosan nem kritizálják a játékokat, a szponzorokat és a szervezőket. És ha ez egy civilizáltabb államban lehetséges, vajon mire számíthatnak azok az országok, ahol hozzánk hasonlóan gyenge a civil társadalom? Ráadásul kérdés, hogy nevezhető-e „civil mozgalomnak” az a szervezet, amelynek elnöksége szinte kizárólag az üzleti elit képviselőiből érkezett, és ahol a mezei állampolgár legfeljebb „pártoló” tag lehet?
+2 kérdés, amelyekre Szalay-Berzeviczy Attila válaszolt - ám nyomtatott kiadásunk összeállításába nem fért be:
A VIDÉK MENNYIRE RÉSZESÜL AZ OLIMPIÁBÓL?
Az Agenda 2020 reformprogramnak köszönhetően nagyon is, hiszen egy országos olimpiára készülünk, amire korábban nem volt lehetőség, pedig a 2006-os tanulmány szerint is a beruházások fele vidékre irányult volna. Győrtől Füreden át Debrecenig legalább 7-8 vidéki helyszíne lesz a 2024-es olimpiának ez pedig helyi fejlesztéseket, munkahelyteremtést és erősebb vidéki turizmust fog jelenteni. Gondoljuk csak el a Balaton lesz az olimpák történetének az első édesvizitava, amelyen olimpiai vitorlás versenyeket rendeznek majd. Micsoda nemzetközi hírnevet szerezne a magyar tenger.
MIT ADHAT NEKÜNK AZ OLIMPIA?
Az olimpiát az EU-ba lépéshez hasonlítom, ami szintén kemény határidőket szabva sok addig elképzelhetetlen változást kikényszerített az országunkból. Katalizátor lehet abban, hogy rendbe tegyük azokat a dolgainkat, amiket egyébként huznánk halasztanánk. És itt nem pusztán a hiányzó országos és fővárosi közlekedési infrastruktúr kiépítését, vagy mondjuk Észak-Csepel környékének a rendbetételét értem, hanem az akadálymentesítést is, hiszen az olimpiával elnyerjük a paralimpiát is, ami azt jelenti, hogy sok ezer parasportoló fog hazánkba érkezni, akiket ki kell majd tudnunk szolgálni. A paralimpia mindenképpen egy szemléletváltást hozhat az esélyegyenlőség területén is és jó apropó lesz az egészségügy általános problémájával való szembenézésre is. Az sem mellékes, hogy ideje, hogy új és szerethető imázzsal jelenjünk meg a nemzetközi közvélemény elött, amelyik az elmúlt másfél évtizedben igencsak elfordult tőlünk. A sport területén segíthet meghonosítani új sportágakat idehaza, hiszen egyik fő problémánk, hogy a magyar élsport továbbra is azokban a sportokban jeleskedik, amelyekben az ötvenes években is a csúcson volt, legtöbbjük azonban küszködik az olimpia programján maradásért. Az új generációkat új sportágakkal tudjuk bevonni a mindennapi sportolásba, pontosan ez az amiért a NOB is folyamatosan felülvizsgálja, hogy mely sportágak maradnak és mely sportágak távoznak az olimpiából. Számomra a legjobb példa Kanada, amelyik a 88-as calgary olmpiának köszönhetően meghonosította az addig ott nem létező gyorskorcsolyát. Ennek köszönhetően lett egy gyorskorcsolya pályájuk, amit aztán hasznosítottak az olimpia után is. Így ma már a világ elsőszámú gyorskorcsolya hatalma, amely az érmek felét nyerte Vancouverben és Szocsiban.
- - - - - - - - - - -
A 2024-es nyári olimpia rendezésére szóló pályázat benyújtásának határideje idén szeptember 15. A rendezőről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2017-ben, a szervezet 130. kongresszusán dönt.A jelenleg ismert kandidálók: Boston, Hamburg, Róma és Isztambul.
A PwC szerint egy magyarországi lakosra lebontva évente alig több mint 7000 forintba kerülne az olimpia mindannyiunknak, ami havonta 595 forintnak felel meg. Ha a PwC eddig így kiszámolta, menjünk tovább: ez az összeg 20 forint naponta, majdnem egy forint óránként mindannyiunknak. Az Index számításai szerint az egy főre eső költség 165 ezer forint lenne.
Agenda 2020
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 14 munkabizottságának reformjavaslatai alapján készült az Agenda 2020 reformprogram, amelyet a NOB 127. közgyűlése Monacóban 2014. december 8-9-én fogadott el. Ennek lényege a többi között, hogy a NOB felismerte: az olimpiai mozgalom pénzügyi csoportok fogságába került, és olimpiát rendezni egyre inkább csak a tehetősebb városok képesek. Ezért a jövőben a fenntartható és olcsóbb rendezést támogatja. Ugyancsak része az Agenda 2020-nak, hogy az egyes városok mellett régiók is pályázhatnak, lehetőséget biztosítva ezzel más települések és létesítmények bevonására a játékok rendezésébe. Egy magyar pályázat esetében ilyen lehet például a szegedi kajak-kenu pálya, a győri Audi Aréna, a Veszprém Aréna vagy a debreceni Főnix-csarnok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
