Frusztráción lovagol a Fidesz

– A 4. alkotmánymódosítást Jogállamtalanítás címmel értékelte 2013-ban. Hol látja a magyar jogállamiságot a 7. módosítás után és a 8. előtt? 

– Az alaptörvény-módosítás tartalmi részeivel is problémám van, de azzal is, hogy az alaptörvényt úgy módosítják, mintha kormányrendelet volna, hatáselemzések és társadalmi vita nélkül. Úgy tekintik, mintha egy kormányzati eszköz volna, amivel az aktuális politikájukat kell érvényesíteni. Ez alapvetően szemben áll az alaptörvény valódi funkciójával, miszerint társadalmi egységet teremtő keretet kellene létrehoznia. Azt a keretet, amely kifejezetten befogadó, és az aktuális többséget nem tartja az egyetlen legitim többségnek. Ez a Fidesz alaptörvényéből hiányzik. Kizárólag a kormánypártok értékrendjét képviselő elemek vannak benne.

– Alkotmányos kormányzás helyett alkotmánnyal kormányzás, írta erről. Adhat erre felhatalmazást – ahogy ezt a Fidesz előszeretettel kommunikálja – bármennyi és bármekkora kétharmad? 

– A magyar kétharmaddal az a probléma, hogy nem valódi, mert 50 százalék alatti támogatottsággal elérhető. Azt szokták mondani, hogy az a szerencsés, ha az alaptörvény nincs kiszolgáltatva az egyszerű többség akaratának. Nálunk más történik. Miközben úgy módosították a választási szabályokat, hogy a győztesnek könnyű elérni a kétharmadot, olyan helyzetet teremtettek, hogy praktikusan csak kétharmaddal lehessen kormányozni Magyarországon. De szerintem a legnagyobb probléma mégis az, hogy a független intézmények – Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék, bíróság, ügyészség, nemzeti bank – kormányzati tényezőkké váltak, a vezetőik a Fideszhez, a miniszterelnökhöz lojálisak. Ezzel azt érte el a kormányzati többség, hogy – a foci-vb után vagyunk – a játékvezetők is az egyik csapatnak a tagjai. Nem biztos, hogy mindenki szeretne úgy focizni, hogy az egyik csapat adja a játékvezetőket, a partjelzőket és a videobírókat is.

– Az ELTE adjunktusaként talált 1987-88-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatára (későbbi SZDSZ) és a liberális Fideszre. Ha az akkori ideáit összeveti a mai állapotokkal, milyen érzései vannak? 

– Egyfelől azt gondolom, szemben a többséggel, hogy sok pozitív változás történt, jóval több szabadságunk van, a gyerekeinknek, unokáinknak több a lehetőségük az érvényesülésre. Másrészt nagy csalódásként élem meg, ami történt. A jogállamiság kérdésében messze nem az jött létre, amiről álmodtunk. A hallgatóim szerint – tízből tízen ezt mondják – a kapcsolat meghatározóbb az érvényesülésben, a pályázatok és állások elnyerésében, mint az érdem és a teljesítmény. Ezt tartom a legnagyobb kudarcnak az elmúlt majd’ harminc évből.

– Orbán Viktor mintha azt ismerte volna föl, hogy ha nem lehet legyőzni, akkor ki kell szolgálni a Kádár-rendszer iránti nosztalgiát. 

– Egy olyan rendszerben, amelyik mindig tekintélyelvű volt, nem természetes a több száz éves demokráciák nyitottsága, a tolerancia, a kisebbség tisztelete, a többség önkorlátozása. A magyar történelemben a ’48-as szabadságharc és forradalom hónapjait leszámítva nem találunk olyan időszakot, amikor a szabadság és a jogállamiság eszménye általánosan elfogadott lett volna. Mitől kezdett volna másképpen működni a társadalom, mint a szintén tekintélyelvű Kádár- vagy a Horthy-rendszerben? Ez a társadalmi elit felelőssége. Egy 2008-as felmérés szerint a térség minden országában pozitívabban ítélték meg a piacgazdaságra áttérést és a politikai rendszerváltást, mint nálunk, itt voltak az emberek a legfrusztráltabbak. Ezt a Fidesz nagyon jól felismerte, 2010-ben ezen a hullámon került hatalomra, és ezt a hullámot lovagolja meg azóta is az antikorrupciós kampánnyal, a rezsicsökkentéssel, a migrációs kérdéssel. Nagy probléma, hogy közben az ellenzék 2006 óta nem tud világos víziót adni, a baloldali–liberális blokk minden országos választást elveszített azóta. A NATO- és EU-csatlakozás mára sok tekintetben lelombozóvá vált ügye óta nincs narratívája az ellenzéknek. A Fidesznek van, és ez nem az ő hibája.

– Azért az szomorú, hogy a Fidesz a populizmusban és a demagógiában találta meg a hangját. 

– A modern politika populizmus nélkül nem tud sikeres lenni. A populista nem csinál mást, mint reagál a választók igényeire. A  megbélyegzés önfelmentés: azért vagyunk kudarcosak, mert az ellenfél populistán harcol. A  Fidesz magára szabta a választási szabályokat, de ezzel együtt is nyerhető lett volna a választás, ha az ellenzék külön-külön vagy együtt világos víziókkal reagál az emberek szükségeire.

– Tud ilyen vízió létrejönni, ha a kormány természetellenes és visszataszító összefogásra kényszeríti az ellenzéket a programok és értékek felmutatása helyett, amit a kormánypropaganda minden lelkiismeret-furdalás nélkül felnagyít, elhallgatva a Fidesz korrupciós ügyeit?

A teljes írás az eheti Vasárnapi Hírekben olvasható!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!