Egymillió dolláros óvadék és ötmillió dollár letét ellenében feltételesen szabadlábra helyezték Dominique Strauss-Kahnt. A New York-i bíróság kemény szabályokat diktál Kahnnak. A hírek szerint ügyvédei próbálták kiharcolni, hogy feleségével közös Washington állambeli házukba utazhasson, de csak felesége manhattani lakásáig engedték, ahol házi őrizetben tartják.
A francia AFP hírügynökség eközben kiderítette, hogy a guineai származású szobalány nem testvérét, hanem egyik barátját hívta fel a szállodából, aki felvilágosította a hölgyet, hogy ki erőszakoskodott vele. Pénteken egy manhattani „Madame” is kitálalt, azt állítva, Kahn az ügyfelük volt, sőt, az egyik lánnyal erőszakosan bánt. A kétórás együttlétért egyébként 226 ezer forintnak megfelelő dollárt fizetett az IMF vezére.
Most, hogy a francia sajtóban csak DSK-ként emlegetett politikust nemi erőszakkal vádolják, szaporodnak a hírek arról, hogy állítólagos tette nem előzmények nélküli. – Ezt a világot alfahím közgazdászok uralják – így ír a Nemzetközi Valutaalapról a tekintélyes The New York Times hétvégi riportja. Az IMF dolgozói számára ugyanis az átlagnál hosszabbak a nappalok: az alkalmazottak sokszor heteken keresztül össze vannak zárva egy-egy projekt, vagy külföldi kiküldetés okán. Ebben a légkörben sok románc alakul ki, amelyek gyakran lépik át a határokat. Egy 2008-ból származó belső jelentés megállapította: az etikai botrányok hiánya inkább a szerencse, mint a helyes magatartás függvénye.
Az IMF falain belül csak a saját belső szabályok érvényesülnek. Ezek a törvények azonban aligha védik a női alkalmazottakat a zaklatástól. Az IMF szabályzatában a következő kitétel szerepel: „A vezetők és alkalmazottaik között kialakult szerelmi viszony önmagában nem tekinthető zaklatásnak”. Carmen M. Reinhart két évet húzott le az IMF-nél. Szerinte ezek a szabályok A Karib-tenger kalózait idézik: inkább csak afféle irányelvnek tekinthetők. A közgazdásznak igaza lehet. 2007-ben egy adminisztratív munkatársnő azzal vádolta főnökét, hogy szerelmi kapcsolat létesítésére kényszerítette. Az ügyet nem vizsgálták ki, mondván a vádolt férfi hamarosan nyugdíjba megy. 2009-ben egy fiatal nőt bombázott munkatársa szerelmes e-mailekkel. Az esettel a hölgy kérése ellenére sem foglalkoztak. Egy alkalommal egy férjezett muszlim nő panaszolta be főnökét, aki bókkal illette az asszonyt. Susan Schadler, aki 32 évig dolgozott az Alapnál úgy látja: az IMF sebezhetősége a félreértelmezett jelekből, a kulturális sokszínűségből fakad. Hogy így van-e, annak kiderítése Virginia R. Canter feladata, akit tavaly a zaklatási panaszok kivizsgálására szerződtetett a Valutaalap. Canter szerint ezentúl egy esetet sem fognak a szőnyeg alá söpörni.
„Megvan a kulcsszó. Elnéző.” Woody Allen szállóigévé vált mondata több szempontból is igaz Anne Sinclairre, az IMF-vezér feleségére. Dominique Strauss-Kahnnak nem a mostani volt az első afférja. A médiasztár Sinclair ennek ellenére továbbra is támogatja férjét. A Sofitel-ügyre reagálva megvédte Kahnt, a közvéleményt pedig „tiszteletre és visszafogottságra szólította”. Sinclair évtizedek óta komoly áldozatokat hoz férjéért. Az IMF főnökének harmadik arája a TF1 csatorna műsorvezetőjeként a legnépszerűbb francia médiaszemélyiségek közé tartozott, tekintélyes vagyont örökölt, amit tovább gyarapított. Kahn anyagi támogatására sosem szorult rá, sőt, a család vagyonának nagy része is a Sinclair-ágtól származik. 1997-ben mégis férje miatt hagyott fel karrierjével. Szinte érthetetlen Sinclair kitartó odaadása. A Woody Allen-i elnéző magatartást talán a feleség egy régebbi nyilatkozatával lehet magyarázni: 2006-ban bevallotta, valójában büszke férjére, hiszen egy politikus számára fontos, hogy képes legyen a csábításra.
Ki lesz az utód?
Megindult a találgatás, ki lesz az IMF új vezérigazgatója. Íratlan szabály az 1940-es évek vége óta, hogy a Nemzetközi Valutaalap vezetője európai – főként francia – míg a Világbanké amerikai, azonban a feltörekvő országok egyre hangosabban követelik, hogy ők is részt vehessenek a szervezet irányításában. Íme, a legesélyesebb jelöltek:
Christine Lagarde
A legesélyesebb jelöltnek a francia pénzügyminisztert tartják. Remekül beszél angolul is, és nem utolsósorban miniszterként is nagyon sikeres. Arról nem is szólva, hogy először vezethetné nő a Valutaalapot.
Peter Steinbrück
A 62 éves német közgazdász 2005 és 2009 között volt Angela Merkel nagykoalíciós kormányának pénzügyminisztere. Esélyes- nek tartják a posztra, de ronthatja pozícióit, hogy a válság kezdetén erősen kritizálta az Egyesült Államokat, amivel magára haragította az amerikai vezetést.
Kemal Dervis
A Világbankot hagyta ott 22 év után 2001-ben, hogy Törökország pénzügyminisztere lehessen. Sikerült is a csőd szélére került országot talpra állítania, 2005-ben az ENSZ Fejlesztési Programjának vezetője lett. Törökként a nyugati és fejlődő világ érdekeit hozhatná összhangba.
Augustin Carstens
A feltörekvő országok csoportja felé tett gesztus lenne a mexikói jegybank igazgatójának megválasztása. Az 52 éves közgazdász 2003 és 2006 között már dolgozott a Valutaalapnál.
Gordon Brown
Nagy-Britannia előző miniszterelnökéről régóta rebesgették, hogy egyszer az IMF vezérigazgatója lesz, most mégis kevésbé látszik esélyesnek, ugyanis a jelenlegi kormányfő, David Cameron nem támogatja politikai ellenfelét.
Összeesküvés-elméletek
„Egy amerikai haverom épp most szólt, hogy DSK-t letartóztatták egy New York-i hotelben” – írta egy Párizsban tanuló kanadai diák múlt vasárnap – európai idő szerint – 22.59-kor a Twitteren. Jonathan Pinet három perccel később pontosított, hogy a „haver” egy harmadik személytől szerezte az információt, aki a Sofitelben dolgozik. A New York Post és a New York Times internetes kiadása csak fél órával később jelentetett meg cikket az esetről.
De ha eddig nem lenne gyanús Pinet újságírókat is megszégyenítő informáltsága, akkor érdemes még egy információt megosztani róla: Nicolas Sarkozy pártjának, az UMP-nek fiatal aktivistájáról van szó, aki nagyon jó kapcsolatokat ápol az elnök kampányfőnökével. Pinet tagadta, hogy az UMP-nek vagy neki bármi köze is lett volna a New York-i eseményekhez, azzal érvelve, hogy egy 21 éves fiú Párizsból nem buktathat meg egy IMF-vezérigazgatót, de az egybeesések rendkívül gyanúsak.
Ahogy az is, hogy Strauss-Kahn állítása szerint – amerikai idő szerint – 12.45-kor hagyta el a szállodát, hogy a lányával ebédeljen, majd 16.40-kor szállt a repülőre, viszont a szálloda szerint az IMF vezérigazgatója sietősen hagyta el az épületet, ők mégis csak egy órával később, 13.32-kor hívták a rendőrséget. Az is ellentmondásos, hogy mi történt a lakosztályban, ugyanis korábban a szobalány azt mondta, hogy a férfi orális szexre akarta kényszeríteni, a vádiratban viszont már az áll, hogy ez sikerült is. Ráadásul a takarítónő állította, csak az eset után két nappal tudta meg, ki volt az erőszakoskodó vendég, ami elég hihetetlennek tűnik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy kiderült, egy harmadik személy is volt a szobában, aki épp a reggeli maradékait tüntette el. Ő engedte be a szobalányt, majd azt mondta neki, nincs már bent vendég, takaríthat, és távozott.
Ráadásul Strauss-Kahn már néhány hete azt nyilatkozta egy interjúban, hogy nőügyei adhatnak indokot arra, hogy kikezdjék, ha indul az elnökválasztáson. De hogy mi is történt valójában, nem tudni, viszont sokat mond a New York Post egyik cikkének címe: „Túl sok, hogy igaz legyen”.
(Sz. Á.)
Donjuanizmus
Dominique Strauss-Kahn pályafutása során már több, a New York-ihoz hasonló eset is napvilágra került, s így felmerült, hogy egy kevésbé ismert pszichés zavar illik rá: a donjuanizmus. Azaz a soha nem szűnő hódítási kényszer, a partnerfüggés és a birtoklási vágy együttese. Molnár Tamás szexuálpszichológus szerint ezt a betegséget nem könnyű felismerni. – Az ebben szenvedő állandóan megcsalja partnerét, amelynek betegesen felfokozott hódítási vágy és dominanciatörekvés állhat a hátterében, valamint csökkentértékűségi komplexus. A más területen elszenvedett kudarcokat szexuális sikerekkel, hódításokkal igyekszik kompenzálni. Az „erotomán” férfiak nagy szexuális éhségűek, fiziológiailag kielégülnek, de „férfiasságukat” újabb sikerekkel akarják bizonyítani, ennek egyik fajtája a donjuanizmus. Mint minden addiktív cselekvés, ez is gyógyítható, általában pszichoterápiás módszerrel és gyógyszeres kezeléssel a kényszeres jelleg oldható. Az aktív korú férfiakra jellemzőbb, a függők kényszeres cselekménynek élik meg a szexet, amelyre a nap 24 órájában szükségük van. A személyiségfejlődés valamilyen sérülése miatt teljes önkontrollvesztés is jellemző lehet.
(K. V.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
