Putyini sablonnal dolgozhat Orbán – cél: a lebutított társadalom - Indul az állami civilvadászat

A civilek éve lesz/lehet 2017 – bár ennek az érintettek valószínűleg nem örülnek. A kormány idei jogalkotási terve átformálná a civilek világát. Egyrészt a jövőben vagyonnyilatkozat tételére kötelezhetik a „nem kormányzati” szervezetek egyes tisztségviselőit, ez pedig lehetőséget teremt, hogy a nyilvánosság előtt könnyebben cincálja szét őket a politika és például a NAV. (Igen, ez rosszhiszemű feltételezés, ám nem légből kapott, hiszen bíróság mondta ki: törvénysértő módon tartott házkutatást a rendőrség a Norvég Alap pénzeiből részesülő civil szervezeteknél.) Másrészt a jogalkotási terv átírná az „állampolgári társulások” jogszabályi környezetét. Hogy miképp, arról csak találgatni lehet. Ám támpontként szolgálhat Orbán Viktor interjúja, amiben a civil szervezeteket a Magyarországhoz ellenségesen viszonyuló külföldi erők előretolt állásaiként definiálja. A miniszterelnök kevés konkrétumot mond, csak Soros György érdekeltségeit nevezi néven, illetve amerikai politikusokra utal. Ennek fényében különösen elgondolkodtató jogalkotási törvényben található azon rész, ami „nemzetközi szinten működőképes megoldások” kidolgozását/ átemelését szorgalmazza. Ilyen „civilregulázó” rendszer ugyanis tényleg működik.

Vlagyimir Putyin alkotta meg.


A változatlanság a lényeg

Oroszországban mindegy, hogy a civil szervezetek a kisebbségek bántalmazott tagjait védik, nemi erőszak áldozatairól gondoskodnak vagy épp az emberi jogok érvényesüléséért küzdenek – Putyin szabályai szerint minden civil szervezet külföldi ügynök: feltéve, hogy politikával foglalkozik, illetve egy fillér támogatást is elfogad az (orosz) határon túlról. Lényegtelen, hogy külhoni alapítvány, másik állam vagy épp az ENSZ pénzéről van szó. A putyini szisztéma lényege, hogy ha betiltani nem is tudja, legalább ellehetetlenítse, hiteltelenítse a hatalomtól független civil szervezeteket (lásd keretes írásunkat).

Az ok egyszerű: aki nem függ teljesen – közvetve vagy közvetlenül – a kormányzattól, az akár kritizálhatja is a hatalmat, ami erodálhatja a hatalom bázisát. Hiszen egyfajta alternatívát mutatnak fel, a változás reményét jelentik. Márpedig ha egy rezsim berendezkedett, akkor legnagyobb ellensége a társadalmi mobilitás lesz. Márpedig a társadalmi mobilitás alapja az információ – magyarán az, hogy az állampolgár rendelkezzen azzal a tudással, ami segít felépíteni a világnézetét és az életét.

Ez minden autokrata rezsim esetében igaz, legyen szó az orosz elnökéről vagy a magyar kormányfőéről. Visszatekintve a 2010-es kormányváltás óta eltelt időre, az Orbán-rezsim az információtól, a tudástól falazta el az embereket.

Az üzleti érdek védelmére hivatkozva gyakorlatilag titkosították a különböző állami cégek szerződéseit. Szűkítették a közérdekű adatok körét, illetve azon személyek körét, akik belenézhetnek állami kontraktusokba, közbeszerzések részleteibe stb. Az újságírókat börtön fenyegeti, ha üzleti vagy államtitkokat hoznak nyilvánosságra. És bizony az „információtörlés” sorába illik az iskolarendszer átalakítása. A korszerű tudás (különösképpen a szövegértelmezés, informatikai ismeretek) nélkül a következő nemzedékek nem lesznek képesek értelmezni a világot, így sem saját sorsukat, sem a politikai berendezkedést nem formálhatják át.


Ők az ellenzék

Az utolsó, érdemi közvélemény-formáló hálózat a civil szervezeteké maradt. Ugyanis ezek rajzolják le a rezsim igazi arcát. Ezek publikálják, miképp jutnak állami megrendelésekhez Orbán oligarchái, miképp működik a korrupció. Márpedig a Publicus Intézet kutatása szerint a legtöbben épp a korrupciót tartották 2016 legnagyobb botrányának – még a fideszes szavazók is. Illetve a civilek mutatják meg, hogy mindjárt beszakad az egészségügyi rendszer, és a közoktatás zömmel „segédmunkásokat” termel. Ha úgy tetszik, egyedül a civil szervezetek foglalkoznak az Orbán-rezsim kormányzati teljesítményével, és támasztják alá álláspontjukat megalapozott információkkal, elemzésekkel. Ha úgy tetszik, a civil szervezetek nem csak az állam feladatait vették át több szakpolitikai területen, de az ellenzék szerepét is. Miközben az oppozíció „befagyott” – az MSZP és a Jobbik népszerűsége másfél éve 11-12 százalék között mozog, és semmi nem utal arra, hogy a helyzet változzon –, 2016-ban mozgósítani szinte csak a civilek voltak képesek (például Tanítanék Mozgalom, Sándor Mária stb.).

A rezsim tehát joggal feltételezheti: a civilek jelentenek érdemi alternatívát. Hogy miképp szorul majd a hurok, arról szórnak a vélemények, abban viszont mindenki biztos, hogy több lépcsőben próbálják lejáratni a civil szervezeteket. Az első a karaktergyilkosság (ennek eszköze lehet az említett vagyonbevallás), a második az adminisztratív terhek súlyosbítása: egy jóval szigorúbb elszámolási és támogatási rendszer. De a harmadik menetben akár kitüntető nemzetbiztonsági figyelmet is kaphatnak ezek a társaságok, egyesületek, mondván: kiemelt kockázatot jelentenek, hiszen külföldi pénzen a „fennálló rend” ellen szervezkednek. És ez utóbbi kitétel nem túlzás, ugyanis a nyílt társadalom eszméjének elkötelezett Soros Györgyöt (és az általa támogatott szervezeteket) nemzetbiztonsági kockázatként határozta meg már tavaly is a hatalom. Nem is csoda, hogy az első csapást Sorosra mérné a kormány: „piaci pletykák” szerint azt kérik tőle, hogy minden támogatási tevékenységét szüntesse be – és magyarországi „jelenlétét” korlátozza csak a CEU-ra, vagyis a Közép-európai Egyetemre.

Ha az informális jelzésekből nem értene Soros, érdemes komolyan venni Orbán szavait.

A miniszterelnök az ő szolgálatában álló 888.hu-nak nyilatkozva beszélt arról, hogy 2017 a „Soros képviselte erők kiszorításáról szól majd”. A miniszterelnök bejelentése a Politico írását ellenpontozza, miszerint az egyre autokratábbá váló kelet-közép-európai térségben Soros támogatottjai küzdenek egyedül a nyílt társadalomért. Azért, hogy tudni lehessen: mit csinál a hatalom.


Az őrkutya nem hagyja magát

Mindenesetre a legfajsúlyosabb civil szervezetek vezetői egyelőre nem idegesek, többek között azért, mert csekély az anyagi függőségük.

A Transparency International (TI) Magyarország Alapítvány bevételeinek 2015-ben még 27 százaléka jött a Soros György által fémjelzett Open Society Institue-tól (OSI), de 2016-ban már csak 7 százalék volt ez az arány. „A szervezet sok lábon áll, aligha lehet ránk aggatni a Soros-eltartott címkét.

Ráadásul az OSI a működési költségeinket három éve egyáltalán nem fedezi, vagyis nyílt pályázatokon indulunk és projektalapon támogatnak bennünket”, magyarázza Martin József Péter. Az alapítvány ügyvezetője szerint a központi TI szintén projektalapon dolgozik velük: nagyjából a bevétel 20 százaléka érkezik az anyaszervezettől. Ma az egyik legnagyobb finanszírozójuk az Európai Unió. Martin az estleges átvilágítás miatt sem aggódik, mint mondja: transzparensen működnek, minden pénzügyi adatunk fent van a honlapon. Attól sem fél, hogy a kormány befagyasztja a külföldi forrásokat.

Magyarország az Európai Unió tagja, érvényesül a négy szabadság elve, így – Martin József szerint – ezzel a forgatókönyvvel nem érdemes foglalkozni. Avval sem számol, hogy adminisztratív eszközökkel pénzt vonnak el a civilektől. Ha ez mégis megtörténne, érzékenyen érintené az alapítványt, de a több lábon állás miatt létét nem veszélyeztetné.

„Ha a TI-t betiltanák vagy ellehetetlenítenék, amire szintén nem számítok, akkor Magyarország kiiratkozna a szabad országok közösségéből. A civil szektor – és benne a korrupció kutatása, feltárása és az átláthatóság előmozdítása – arra való, hogy ellenőrizze a mindenkori kormányt. Ezt nevezik őrkutya (watchdog) funkciónak” – magyarázza az ügyvezető. És a honi TI jó őrkutya: például kimutatta, hogy az uniós pénzekből megvalósuló beruházásokat rendszerszinten túlárazzák, közbeszerzési jelzőrendszert fejlesztettek, egy uniós nagyberuházás (M6-os autópálya) civil monitoringját vállalták el és havonta mintegy 40-50-szer mutatnak rá a médiában a korrupciós kockázatokra.


Idegen ügynökök idehaza

A Magyar Helsinki Bizottság forrásainak negyedét-harmadát a Soros-alapítványoktól kapja, ezenkívül az Európai Bizottságtól, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától és a brit székhelyű Oak Alapítványtól érkezik támogatás.

Ha a Soros-dotációk elmaradnának, akkor megszűnne vagy összezsugorodna emberi jogi tanácsadó programjuk. Márpedig évente 1-2 ezer ügyben adnak tanácsot, ezenkívül 50-60 esetben látnak el jogi képviseletet. A Soros-pénzek tették lehetővé, hogy foglalkozhassanak a hivatali eljárásban elkövetett bántalmazásokkal vagy a szabálysértési rendszerrel. „Az EU-n belül nem látom jogilag kivitelezhetőnek, hogy megszűnjenek a Soros-támogatások, a vegzálás azonban vélhetőleg folytatódni fog” – mondja Kádár András Kristóf. A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke arra emlékeztet, hogy a Norvég Civil Alap körül egy év után zárultak le a hatósági vizsgálatok, nyomozások, és ugyan semmi jogelleneset nem találtak a hatóságok, ám azt elérték, hogy az érintettek jó hírneve sérüljön, és a szervezetek erőforrásait is elvonták az érdemi tevékenységtől – ez is az ellehetetlenítés egyik formája. „A kormány valószínűleg a kommunikációban is folytatni fogja a támadást a civilek ellen, az idegen ügynök, a nemzetbiztonsági veszedelem kifejezések mentén” – véli Kádár.


Éket vernek

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nem fogad el közpénzt, ennek ellenére hiszi, hogy a civil szervezeteknek is átláthatóan és törvényesen kell működniük – erre való például a közhasznúsági beszámoló. Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója szerint az állami ellehetetlenítés egyik formája az adminisztratív terhek növelése: ez a kisebb szervezeteket megbéníthatja, illetve akadályozhatja újak létrejöttét.

A másik formája a támogatások megvonása lehet. A TASZ bevételeinek komoly részét a Soros-alapítványoktól érkező támogatások adják, ha ezek hirtelen elapadnának, csökkenteni kéne a szervezet méretét. A jogvédő munka nem szűnne meg, de például kevesebb újságírónak tudnának segíteni közérdekű adatok igénylésében, így nehezebbé válna a kormányzati korrupció leleplezése.

A TASZ összbevételének nagyjából 90 százaléka érkezik külföldről – tavaly ezek nagyobb része az Open Society Foundationshöz volt köthető. Kapronczay szerint tudatos kommunikációs fogás a kormány részéről, hogy úgy állítja be ezeket a támogatásokat, mintha külföldi érdekeket szolgálnának. Ugyanakkor fontosnak tartja a TASZ hitelessége és társadalmi beágyazottsága szempontjából, hogy minél több magyar magánadományozót és céget tudhasson a szervezet támogatói között.

,,A legnagyobb veszély, hogy a kormány negatív hadjárata eltántorítja majd az embereket a civil jogvédőktől, éket ver a társadalom és azon civil szervezetek közé, amik segíthetnek a jogsértések visszaszorításában” – teszi hozzá az ügyvezető.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!