Az Újlipótváros nevű faluban Rédei Évának hívják A Könyvesboltost

„Énnekem egy árva fillérem nem volt, amikor 1989-ben megnyitottam. Azt tudtam, hogy működik egy könyvesbolt, de azt nem, hogyan kell vezetnie az embernek a sajátját” – meséli Rédei Éva. Született könyvesboltos, pedig a családban senki nem foglalkozott könyvvel. „Az édesapám főkönyvelő volt, de szakmájától eltekintve nagyon színes egyéniség. Sok mindent tanultam tőle, de a legfontosabb, hogy készletet nem finanszírozunk” – magyarázza azt, miként lehet sikeres egy alig húsz négyzetméter alapterületű könyvesbolt.

Sosem derült ki, mi lett volna, ha pályakezdőként nem egy könyvesboltban találja magát. Lehetett volna közepes zongoraművész vagy egy jobb zongoratanár, de saját bevallása szerint mindig utált tanulni, így rémesen boldog volt, amikor édesapja megkérdezte tőle: „Évikém, mit szólnál, ha egy könyvesboltban lennél eladó?” A dolog azért nem ment ennyire egyszerűen.

Akkoriban az Állami Könyvterjesztő Vállalat vezérigazgatója személyesen hallgatta meg az eladónak jelentkezőket. Megfelelt. „Innen visszanézve elég furcsa, hogy egy ekkora nagy ember ilyesmivel bajlódott, de ha ma megnézzük, ki mindenkiből lehet könyvesbolti eladó, teljesen érthető volt” – mondja.


Huszonnyolc év nyereség

Az akkor még állami tulajdonú kis boltba a rendszerváltás előtti időben gyakran tért be egy bizonyos Erdős Ákos, aki az akkor új vállalkozásnak számító Láng Kiadó tulajdonosa volt. Két dolgot kérdezett: mik az újdonságok, és hogy mennek az ő könyvei? „Emlékszem, két könyve is iszonyatosan jól ment: Krausz Tamás Sztálin életrajza és egy horoszkópos könyv.”

Ez volt a magyar könyvkiadás aranykora. Sorra alakultak a kis kiadók, mindegyik kereste a megjelenési lehetőséget. Hogy a Lángnak kellene egy saját bolt, azt Éva találta ki, de hogy – gombhoz a kabátot – Évához vásároljon egy boltot, az Erdős Ákos ötlete volt.

1989 szeptemberében nyitottak. Óriási volt a felhajtás, Éva kitalálta, hogy aznap minden könyvet öt forintért adjanak. A másik újítás a videokölcsönzés volt. Repülőrajtot vettek: a Láng Téka négy hónap alatt nullszaldós lett. „Ebben a szakmában nem divat ezt kimondani, de én sosem csináltam titkot abból, hogy 28 év alatt mindig nyereségesek voltunk.”

Hogy ez így van, abban nagy szerepe lehet Rédei Éva ízlésének és a szabott árrésnek. Utóbbihoz szigorúan tartja magát évtizedek óta – „másképp nem működik a dolog, a dolgozókat és a rezsit minden hónapban ki kell fizetni” –, előbbi pedig jött magától.

„Én mindig a klasszikus könyvkereskedés híve voltam. Sosem adunk el nagyon sok könyvet dömpingáron, pedig megtehetnénk. Inkább legyen sok címből egy-egy példány a boltban, de azok olyan könyvek legyenek, amelyek az én ízlésemet tükrözik. És persze a vevőimét, akik zömmel környékbeli polgárok.” Rédei Éva sem származását, sem politikai hovatartozását nem titkolta soha. Boltja ma a főváros legjelentősebb judaika lelőhelye, és állítja: ha valaki betér hozzá, a választékból gyorsan rájön a tulajdonos világnézetére.


Inkább hiányolják

Minden falunak megvannak a maga kereskedői, akikre emberöltők múlva is emlékezni fognak. Az Újlipótváros nevű faluban Rédei Évának hívják A Könyvesboltost. Talán csak az egészen új betelepülők nem ismerik az alig 150 centis, örökmozgó asszonyt, a környék szellemi központját, motorját, ha kell, szószólóját, szervezőjét és üzletét, a város első magántulajdonú könyvesboltját. Barátai nemrég ünnepelték hetvenedik születésnapját. A meglepetésbuli vendégei között ott volt a magyar irodalom krémje: Parti Nagy Lajostól Grecsó Krisztiánon át Nyáry Krisztiánig.

„Nemrég bejön hozzám Ákos (Erdős Ákos, aki ma is résztulajdonosa a boltnak – a szerk.), és meséli, hogy Bostonban egy csomó könyvesbolt bezárt, köztük a Barnes and Noble, az egyik legpatinásabb. De – mondja – te nyugodtan alhatsz, mert az egyetlen bolt, ami túlélte, egy pici zsidó könyvesbolt volt a belvárosban.”

Évának biztos szimata van a sikerhez. A környékben nagy biztonsággal megmondja, melyik boltnak mennyi ideje van. „Nagyon sok tényezőtől függ, ki lesz képes megkapaszkodni. Függ a környék adottságaitól, a bolt profiljától, a választéktól, de legalább ennyit nyom a latban a tulajdonos személye. Én a személyes kapcsolatokban hiszek” – mondja.


A botrány és tanulságai

Hála a szerencsés üzletpolitikának – vagy talán a bolt méretének –, a Láng Tékát nem küldte padlóra a legnagyobb könyvkereskedő cég csődje. „Nekem nem volt lényeges követelésem az Alexandrával szemben, de ami történt, azt botrányosnak és felháborítónak tartom – mondja. – Már csak azért is, mert az egész sok évre nyúlik vissza, és mindenki tudta azt, hogy csak idő kérdése, mikor és hogy fog bedőlni a cég. Az Alexandra nem fizette ki a saját beszállítóit, ugyanakkor ő maga megforgatta mások pénzét. Az árbevételből nem a tartozásait fizette ki, hanem újabb üzleteket nyitott. Most visszakapták a könyveiket a kiadók, de hát mit kezdjenek velük? Raktározni nem tudják, az rengeteg pénz, másrészről meg ezeknek nincs gazdasági értékük. A könyv akkor ér sokat, amikor újdonság.
Szeretném hinni, hogy ez egyszeri történet, de nem vagyok ennyire optimista.”

Rédei Éva szerint a történet egyik legveszélyesebb eleme az volt, amikor arról jöttek hírek, hogy az állam megmentené az Alexandrát.
„Azt hiszem, az mindennek a vége lett volna, ha az állam beteszi a lábát a könyvpiacra. Nem fordulhat elő ennyi évvel a rendszerváltás után, hogy az állam mondja meg, mit lehet kiadni és mit nem.”


Közösséget épít a bolt

Éva imád beszélgetni. Tudják ezt a vevői is, akik néha „csak úgy” beugranak, hogy elpanaszolják, már megint nincs felsál a hentesnél, hogy nem jár a villamos a körúton, vagy hogy 2018-ban már megint nem lehet leváltani a Fideszt. Néha kopogtatócédulákat, máskor aláírásokat gyűjt népszavazásra, de van, hogy csak úgy ken néhány tucat zsíroskenyeret, főz egy lecsót, és megvendégeli a betérőket. „Amit lehetett, elértem. A boltom nem pusztán egy könyvesbolt. Találkozóhely, igazodási pont. Hangulat.”

A Pozsonyi úton nem múlik el hét dedikálás nélkül. Huszonnyolc év alatt rang lett ebben a parányi boltban találkozni az olvasókkal. „Nem is tudom, melyik volt a legemlékezetesebb. Talán az, amikor Esterházy Péter A bűnöst dedikálta. Akkor már nagyon beteg volt, és az egésznek volt egy búcsú jellege. A Margit hídig álltak az emberek. Úgy volt, hogy egy órát dedikál, végül több mint négy órát maradt. A Hasnyálmirigynaplóban kétszer is említi ezt. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami érhet egy könyvesboltost.”

A Láng Téka 2008-ban ünnepelte a huszadik születésnapját. Éva megadta a módját, sütött-főzött, vendégül látta a vevőit, barátait, és nagyjából mindenkit, aki arra járt. A buli annyira jól sikerült, hogy Bächer Iván, az ismert író, publicista és Újlipótváros legavatottabb krónikása megkérdezte, nem kellene-e ezt minden évben megismételni? Így született meg a Pozsonyi Piknik ötlete. Az azóta több tízezres, monstre népünnepéllyé terebélyesedett falunapot Éva és néhány közeli barátja indította el. Rédei Éva nemcsak fő szervezője, hanem pénztárnoka, hitelezője és mindenese is lett a Pikniknek. „Egyértelmű volt, hogy a bolt lesz a központ, úgyis mindenki ide jött be, ha volt egy ötlete vagy szerette volna támogatni a rendezvényt.” És Éva a következő öt évet azzal töltötte, hogy – miközben mellékesen intézte az üzlet ügyeit – szervezte a Pikniket: művészekkel tárgyalt, szponzorokat szerzett, győzködte a támogatókat, hogy támogassák, az ellenzőket pedig, hogy ne ellenezzék. „A Piknik továbbfejlesztése annak a közösségi létnek, amit a boltban kialakítottam. Az hajt, hogy olyat hozzak létre, ami jobbá teszi a környezetemet.”

A Láng Téka közönsége – ahogy általában a könyvolvasók –: ötven pluszosok. „Jönnek be fiatalok is, de ők inkább csak a hangulat miatt. Nem ismerik a klasszikusokat.” Évának fogalma sincs, mi lesz a bolttal, ha ő már nem tudja csinálni. „Nem látok olyan embert, aki ezt a szellemiséget továbbvinné.” Talán az lenne a legjobb, ha nem is könyvesbolt működne egyszer majd ezen a helyen. „Jobb volna egy emléktábla, mint egy rossz könyvesbolt” – mondja. Az kéne, hogy az emberek úgy emlékezzenek a Láng Tékára, mint anyáink a Meinl boltokra. Kár, hogy már nincsenek, de legalább van mit hiányolni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!