Már a rómaiak is lózungokkal éltek, ezért a kormányfőtől azt várná, hogy nyíltan beszéljen, ha erre van szükség – mondta lapunknak Nádasdy Ádám nyelvész, aki a napokban volt 65 éves. A héten készült el John Osborne A Patriot For Me című darabjának fordításával, amely Hazafit nekünk! címmel lesz látható májustól a Nemzetiben, Alföldi Róbert rendezésében.
– Egy lexikon attól jó, hogy korrekt információkat kapunk röviden, a kellő tudás ott olvasható a szócikkekben. A tömör, mégis tartalmas fogalmazáshoz persze sokat kell tanulni, csiszolni, nehéz ügy, nem is mindenkinek sikerül. Például régi, egyes 1910-es újságokban olyan bámulatos szamárságok vannak röviden odacsapva, mint például: tudjuk, hogy az olaszok mind vidám emberek. Tény, hogy szeretjük a könnyen emészthető információkat. Hogy ma több van-e ebből, mint régen, azt nem tudom.
– Az SMS, a YouTube és a Facebook hogyan hat a magyar nyelvre? Schmitt Pál szerint silányítják.
– Ez szamárság. Az SMS például engem a keresztrejtvényre emlékeztet: tologatjuk a szavakat, nézzük, hogy odafér-e vagy sem, érthető lesz-e a rövidítés vagy nem. A nyelvvel való bíbelődés, játék hasznos. Lehagyva az ékezeteket, akár kínosan mást is jelenthet egy kifejezés, ezen elgondolkodnak talán. Az eredmény persze nem mindig épületes, de szerintem örvendetes, hogy az emberek betűket nyomkodnak. A táviratért régen szavanként kellett fizetni, ezért szörnyen néztek ki, tele hibákkal, rövidítésekkel. Mint ma az SMS. A cél akkor is az volt, mint most: minél gyorsabban, minél egyszerűbben kommunikálni. Sokan rá is játszanak, olyat is rövidítenek, amit nem kellene. De szerintem a minőségre ez nem hat, mert a napi érintkezéseinknek csak egy elenyésző részét teszik ki az ilyen közlések. Az e-mailek sem mások, mint régebben a levelek: vannak gondosan megfogalmazottak és vannak összecsapottak is. A különbség talán az, hogy ma nagyobb nyilvánosságot kapnak.
– Kell védeni a nyelvet?
– Igen is, nem is. A magyar erős nyelv, több mint 13 millióan beszélik. De ez nem függ össze azzal, hogy nyelvtanilag hogyan beszélnek, helyesen vagy póriasan. Sokan a műveltséget értik ezen, azt viszont kell védeni. Jó lenne, ha egy mai fiatal is értene például olyan szavakat, mint a hórihorgas, kútágas, ösztövér. Fontos, hogy hagyományőrzésből tartsuk életben ezeket. Szoktuk néha a nagymama régi receptjeit is főzni, nem azért, mert egészségesebb, hanem hogy ne menjen feledésbe.
– Mi a helyzet a lózungokkal történő „népbutítással”?
– Már a római történelemben is hívó szavakkal, lózungokkal „etették” a népet, ez örök emberi probléma. Shakespeare Julius Caesarja is erről szól. A mostani kormányzatnak felrovom, hogy nem elég szigorú. Az embereknek nyíltabban meg kellene mondani, hogy el kell venni a pénzt, mert baj van. Jobban ki kellene derülnie, hogy tényleg ezekre az intézkedésekre van szükség, vagy hogy rá vagyunk szorulva Európára. Nem a múltba kell nézni, hanem a jövőbe. Csak a verseny tudja életben tartani a társadalmat. Igaz, aki könnyen emészthető butaságokat mond, azt az emberek általában jobban szeretik. Ha egy tanárt szeretnek, bíznak benne, akkor érdemes szigorúnak lennie, mert akkor teljesíteni fogják a kiadott feladatokat. A mostani miniszterelnök mellébeszél – persze mindegyik –, de könnyűvé akarja tenni a dolgát.
– Ön szerint mi lehet a politikai nyelvezet lényege: a valóság tükrözése vagy a legegyszerűbb nyelvi elemekkel lehető legtöbb embert, választót elérni?
– Van olyan politikus, aki így, van, aki úgy beszél. Hatást úgy is el lehet érni, hogy egyszerűsítjük a dolgokat, netán hazudunk, vagy éppen hogy őszintén, keményen elmondjuk az igazságot. Több módon lehet politikai hatást elérni. Én nyitva tartom a szemem és figyelek. Ezt tanácsolom másoknak is.
– A politikai populizmusnak vannak nyelvi ismérvei?
– Egyes országokban a politikusok az egyszerű emberek által használt nyelvet veszik a szájukra, mert megjátsszák magukat vagy mert valóban onnan származnak. A szándékosan „proletáros” nyelvhasználat nálunk Rákosi alatt volt divatban, de nevetséges és erőltetett volt, úgyhogy hamar abbahagyták. Az angol Munkáspártban 20-30 éve szokás volt, hogy a diplomás pártvezetők „lementek” ebbe a beszédmódba. Kádár néha ügyetlenül fogalmazott, de hatásos beszélő volt, mert valóban nem volt igazán iskolázott.
– Bonyolódik vagy egyszerűsödik a nyelv?
– Azt szoktuk mondani, hogy inkább bonyolódik. Egy jogi, orvosi vagy közgazdasági szöveg bonyolultabb ma, mint a középkorban volt. De nehéz eldönteni, mert egy régi szöveg megfogalmazása távol áll tőlünk, ezért nehezebbnek érezzük.
– Olyan új kifejezések, mint a schmittezés, a lájkolás megragadnak a nyelvben és a köztudatban is.
– Ezeknek játszi szóalkotás a neve. A panama kifejezés csalással összekötött üzletelést jelent, a Panama-csatornát sikkasztásos ügyletekkel építették, innen ered, de a panamázás csak a magyar nyelvben maradt meg, angolul vagy németül nem működik. Politikusok nevéből is keletkeznek ilyen szavak, többnyire negatív színnel. A lájkolás más: hogy én „szerettem” vagy „lájkoltam” a posztodat, az nem ugyanaz. Az is érdekes, hogy miért nem lájkozás lett. A -z és -l igeképzőket aszerint használjuk, hogy amihez tapasztom, az önmagában is értelmes szó vagy sem. Ha nem világos, hogy miből képzem, akkor jön az -l képző (lájkolás, gründolás), a -z pedig, ha transzparens (azaz átlátható a szó), például labdázás. Szigetezés és szigetelés. Aki minden évben kimegy a Sziget Fesztiválra, az szigetezni jár, a másik pedig szigeteli a lakását.
– Zajlik-e most nyelvpolitikai küzdelem?
– A magyart, a nagyszámú kisebbségi magyar miatt, nemcsak itthon beszélik. A határon túliak csomó dolgot máshogy mondanak, de ez természetes. Csíkszeredában például sofőriskolát mondanak autósiskola helyett, ettől megijednek sokan, mert félnek, hogy eltűnhet a magyar nyelv. A román a franciára tekint, mi viszont a németes alapot használjuk. Nálunk gimnázium, ami szintén a németből jön, a romániai magyarok viszont líceumnak mondják, mint a franciák. Ezek helyi változatok, de attól ők még magyarul beszélnek. Sok nyelvész szerint el kellene érni, hogy ők is úgy beszéljenek, mint mi, ők viszont szeretnék megtartani saját szavaikat. Szerintem hagyni kell, hadd keverjenek bele román kifejezéseket, attól az még magyarul van.
– Elképzelhető ön szerint, hogy a kézírást nem tanítják majd az iskolában?
– Hát, lehet, hogy én a múltban élek, de szerintem ez nem lehetséges. Nélkülözhetetlen a mai napig is rengeteg helyzetben. Például ha egy dobozra rá akarom írni, hogy törékeny… Vagy mostanában már az is számítógéppel, nyomtatóval történik?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
