Mintha versben élne. Ontja magából a költeményeket, naponta többet is, amelyek bejegyzésekként jelennek meg egy közösségi portál üzenőfalán. Jónás Tamással az új költői szerepről és megjelenési formáról beszélgettünk a közelgő Költészet Napja kapcsán.
– Egy órával a találkozónk előtt az írtad a Facebook-üzenőfaladra: „Ma reggel tükörbe néztem, és legnagyobb megdöbbenésemre egy cigány férfi nézett vissza rám.”
– Eddig ilyen identitásom nem volt. Ez a cigányférfi-dolog most hirtelen bekattant. Az ember hiába tiltakozik ellene, a sorsa elkerülhetetlen. Külföldön már eddig is felvállaltam a származásomat, most már Magyarországon is ideje. Eddig kifejezetten nem akartam, hogy úgy emlegessenek, mint cigány költőt. Ha valaki meg tudna győzni róla, hogy mitől vagyok én cigány költő, azon kívül, hogy genetikailag cigány vagyok, akkor elfogadnám, de szerintem nem létezik úgynevezett cigányköltészet.
– Mégis elkerülhetetlen, hogy folyamatosan értelmezd: mit jelent költőként, hogy cigány vagy, és cigányként, hogy költő.
– Mintha a szemedbe belement volna a por, és ettől folyamatosan pislognod kell, könnyezel, ami néha jó, mert tisztul a látásod. Olyan probléma, ami hasznos tud lenni.
– A másik jelző, amit a neved mellett hallani: a drogos…
– 32 éves koromig egyetlen drogot sem próbáltam ki, alkoholt, cigit sem, mégis úgy állítottak be, hogy biztos drogos vagyok, nekem meg olyan mindegy volt. Aztán találkoztam egy lánnyal, beleszerettem, ő tényleg drogos volt, és miatta, tudományos módszerekkel, elkezdtem kipróbálni a szereket, hogy kapcsolatba tudjak kerülni azzal az elveszett lélekkel. Totális kudarc volt, nem segített, két éve vége lett ennek a kapcsolatnak, én pedig kicsit belezakkantam abba a hat évbe. Azóta megint nem élek ilyesmivel, nincs rá szükségem. A tudatom épp elég tág.
– Pedig nekem olyan „rákattanós” típusnak tűnsz…
– Az vagyok. De nem addiktív, inkább a buddhista filozófia terminológiáját használva azt mondanám: egyhegyű vagyok. Mindig csak egy dologgal foglalkozom, legyen az barátság vagy költészet, de azzal nagyon. És ez megviselő tud lenni.
– Nem függsz a költészettől?
– Bármikor abba tudnám hagyni, ha boldog lennék. Boldogan minek írni?
– Nehéz ezt elhinni a facebookos jelenléted alapján, van, hogy naponta több új verset is felteszel. Ilyen mennyiségű irodalommal egy személytől, ritkán találkozni. Időnként elfedik, kiütik egymást a verseid.
– Hatéves koromban eldöntöttem, hogy költő leszek. Olvasgattam a verseket, és nem értettem, mit jelentenek ezek a metaforák, mi ez a fajta hazugság, ami a költészetben van. És úgy megtanultam a költészetet, hogy bármikor bármit meg tudok írni, technikailag, lelkileg is készen állok, a gondolkodásomat is átkalibráltam, gyakorlatilag verssorokban gondolkodom. A Facebook tökéletesen alkalmas felület: széles körű és nagyon vegyes a közönség, olyanfajta megmérettetés, amit máshol nem tapasztalhatok. Mert az nem valódi megmérettetés, hogy a költők elmennek egymás felolvasóestjeire és gratulálnak a másiknak. Szakmai kritika sajnos nemigen létezik itthon. Érdekcsoportok vannak, azok szószólói, mint föld alól elszabadult titánok nyomják a gyakran alaptalan, sajátosan kiforgatott érveiket, vagy csupán szövegelnek – nem érdemes rájuk odafigyelni. A Facebook más, ahogy te is mondtad, olvasol egy jó verset, és pár percen belül egy másik felülírja. A Facebook ma a legprogresszívebb jelenlét, amivel az ember eljuthat az olvasóhoz, ahogy Kányádi Sándor elmegy mindenhova és felolvas, vagy ahogy Petőfi gyalogolt szerte az országban. Most ez az, amire figyelni kell, és meg is kell komponálni rá a verset. Információáramlás van, tudnod kell, hogy nem maradsz le semmiről, csak meg kell tanulnod választani.
– Most, hogy nem dokkozol (lásd névjegy), hogyan követed figyelemmel az ifjú tehetségeket?
– Továbbra is rengetegen megkeresnek. E-mailekben egész életműveket kapok, aztán egészen egyedi kérések is megtalálnak: írjam már át ezt vagy azt a verset, hogy valamelyik lap lehozza. Én pedig megteszem, mert egyetértek Vekerdy Tamással abban, a gyerekeinket úgy kell vagy lehet megtanítani írni, hogy az első dolgozatokat mi írjuk meg helyettük. Abból tanulhatnak.
– Meg lehet ebből élni?
– Megélhetési gondjaim vannak. Korábban azt gondoltam, hogy talán meg lehet valósítani Magyarországon is a buddhisták bakhti-létét, a szent koldusköltő szerepére gondolok. Lemondtam pár dologról, amivel pénzt lehet keresni, hogy a költészetet koncentráltabban, tisztábban művelhessem. Eddig meglehetősen sikertelennek bizonyul az elképzelésem. De még nem adtam fel.
– Bánt, hogy néhányan József Attila-epigonnak tartanak?
– Az vagyok. Jöttem közétek egy kisebbségi kultúrával, s kerestem egy érvényes, erős hangot, amit meghall a többségi társadalom. Ez a József Attila-i hang. Egyébként mindenki választ magának egy hagyományt, hol direktebb módon, hol nem, szerintem az a valódi probléma, ha ezt valaki rejtegeti. Létezik ez az eredetiségmánia. Én unom.
– Nemrég egy ország hallgatta a szerzeményedet: Nem tetszik a rendszer… Feladata a költőnek a politizálás?
– Nem vagyok politikus alkat. Abban az értelemben viszont mindenképpen, hogy minden művészi attrakciót politikai működésnek is tekintek, és engem ez érdekelt a Millában is. Úgy fogtam fel, mint színházat, ami nem a színpadon, hanem tüntetéseken, utcán, egyéb médiafelületeken zajlik. Érdekelt, hogyan lehet megfogalmazni érvényes mondatokat, és nekem ez is volt a feladatom ebben az egészben. De meglehetősen rosszul sült el ez a dolog.
– Maga a Milla vagy a te részvételed a kudarc?
– Ami az én feladatom volt, azt megcsináltam. A közösségi munkában csalódtam. Függetlenül a céloktól, elemeltebb szinten létezik ez a magáncsalódásom. Nekem nem elég hatékony, nem elég alázatos a csapatmunka. A Milla céljait, jelenlétét jónak tartom, a gondolataim művészi koncepciók mentén értelmezendők.
Interjúnk után három órával ezt olvasom Tamás üzenőfalán: „Mindaz, amit el tudok mondani magamról, úgy érzem, nem lényeges. Pedig tudom, hogy az. Szeretném azt hinni, hogy időtlenségben és ténytelenségben élek, nem ott, ahol a dolgok történnek. Van ugyan pár dolog, amit lényegesnek mondhatnánk, de azokat képtelenség leírni. Amit képes vagyok: ózdi kórházban születtem. Sokak szerint cigány vagyok, s mivel a sokak között ott van anyám és apám is, muszáj ezt… a tényt elfogadnom. Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség. Amikor verset írok vagy költészetet csinálok, ideg-óráig sikerül erről a géntényről megfeledkeznem. Úgy érzem, műveletlen és izgága vagyok. Mindkettő hasznos dolog. Amikor az emberek magukról írnak, általában a sikereiket emlegetik. Én nem érzem magam azonosnak a sikereimmel. Van viszont két kudarcom, azokra büszke vagyok, mindkettő fiú. Irigylem is őket, mert ők úgy tudnak szeretni, ahogy én szerettem volna egész életemben. Úgy érzem, a világ a szeretet története. És meggyőződésem, hogy az emberi szerelem az isteni szeretet előjátéka. Abban pedig halálbiztos vagyok, hogy Isten történet.”
Kortársi fogékonyság
Radnóti és József Attila – általában eddig tart az irodalom tanítása a középiskolában. S bár a tankönyvek többsége a 20. századi magyar irodalom második feléhez is kínál útmutatót, a tanárok elhivatottságán és a diákok befogadókészségén múlik, terítékre kerül-e a kortárs irodalom, különösképpen a líra, annak is későmodern, netalán posztmodernhez sorolt alkotásai.
Az elmúlt évtized során pedig már jelentős elmozdulás történt a tanárokat, diákokat egyaránt eligazító, a kortárs alkotókat és műveiket az oktatás részévé tevő új tankönyvek megjelenése terén. A gyakorló pedagógusok és a könyvesboltok kínálatának tanúsága alapján is legnépszerűbb irodalmi tankönyvcsalád – melyben Tandori Dezső, Petri György, Oravecz Imre és Kovács András Ferenc művei is szerepelnek – szerzője, Pethőné Nagy Csilla elmondása szerint a diákok fogékonyságát a jelenkor alkotói iránt a középiskola évei alatt folyamatosan kell éleszteni, növelni – a kronológia szerinti haladás mellett a mai alkotásokkal való párhuzamok kiemelése különösen fontos. Így kerülnek Horatius és Anakreón művei mellé Petri György és KAF versei. De a fiatalok pop- és szubkulturális tájékozottságának kiaknázása is meghatározó lehet a(z elit) költészethez való szorosabb viszony kialakításában: a Pécsi Tudományegyetem Babits Mihály Gyakorló Gimnáziuma tanárának új irodalomtankönyvében például Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényének Láng Zsolt Kovács Emma születése című novellájával való közös elemzését a Tankcsapda rockzenekar Mennyország Tourist című száma hasonló gondolati körének értelmezése vezeti föl.
„A jelenleg még életben lévő Nemzeti Alaptanterv (NAT) engedi a kortárs költészet oktatását, bár nem teszi kötelezővé” – mondja Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének (ME) alelnöke, majd hozzáteszi: a társadalmi vitára bocsátott NAT-tervezet is kötelezővé tenné kortárs költők tanítását, bár nem nevezi meg őket, mivel – elve szerint – csak nem élőket szerepeltet név szerint. Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium tanára szerint ugyanakkor nagyon túlzsúfolt az új NAT, ami miatt többen is bírálták, talán leghangosabban és leghatásosabban éppen az ME elnöke, Arató László. Ha a tiltakozások hatására csökkentik a tananyagot, még nem tudni, milyen arányban maradnak majd meg benne a kortárs alkotók. Ám – figyelmeztet Fenyő D. György – az érettségi törvény kötelezővé teszi kortárs irodalmi tétel szerepeltetését a vizsgán. (Azt azonban nem szabályozza, hogy milyen arányban szerepeljenek lírai, epikus vagy drámai alkotások – ámbátor a tananyag elég líraközpontú.)
Bár a tankönyvek regulatív szerepűek, éppen a kortárs művek, alkotók – az utóbbi fél évszázad irodalomtörténete – esetében nem töltenek be szabályozó szerepet, mivel a tanároknak egész egyszerűen nem marad idejük a tanításukra. Az alelnök szerint is az a megoldás, hogy háttérbe kell szorítani az irodalomtörténeti elvet, a diákok ne végzősként találkozzanak először a kortársi kérdésekkel, problémafelvetésekkel.
Hézagpótlás címmel a kortárs magyar irodalom tanításához kínál mintát a Fenyő D. György szerkesztette tanulmánykötet. Weöres, Tandori, Petri, Orbán Ottó, Baka István, Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos, Tóth Erzsébet és Varró Dániel művei elemzésével, értelmezésével ad ízelítőt a kortárs költészetből a pedagógusok számára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
