Az állam és az egyház szétválasztásának gondolata a 16. századi vallásháborúk után merült fel először. Az elsők, akik a gondolatot a gyakorlatba is átültették, a franciák voltak. Az 1870-es években a III. Köztársaság vezetői első intézkedéseik között vették ki az oktatást a katolikus egyház kezéből, hogy a fiatalok már republikánus szellemben nevelkedhessenek.
Ezt a több mint százéves hagyományt sértette az első fejkendőügy 1989-ben, amikor is két lányt elküldtek a középiskolából, mert „tüntetően” hidzsábot hordtak az órákon. 2004-ben vezette be a francia kormány az úgynevezett „fejkendőtörvényt”, amelynek értelmében a tanárok és a diákok számára egyaránt tilos minden olyan jelkép viselete, amely vallásai hovatartozására utal, legyen az kereszt vagy burka. A törvénnyel a vitát akarták lezárni, de csak tovább szították az indulatokat.
Éppen ezért lettek népszerűek a magániskolák Franciaországban: a jobb módú családok szeretnék, ha a bevándorlók gyermekei nem „hátráltatnák” az övéiket a tanulásban, és ezért szívesen fizetnek is. Mintegy 2,2 millió diák (az iskoláskorúak 17 százaléka) tanul magániskolában, amelyek 90 százalékát a katolikus egyház tartja fenn. Ott az éves tandíjak átlagosan 400-750 euró (110-200 ezer forint) között mozognak.
Svédországban 1994 óta bárki nyithat magániskolát, az állam a gyermekek életkorától és lakóhelyétől függően évi 48-70 ezer koronás (átszámítva 1,4-2,1 millió forint) fejkvótát fizet. Több támogatást már nem kérhetnek a magániskolák, de szabad profitot termelniük, tehát a szülőktől is kérhetnek tandíjat. Az állam csak annyit vár el tőlük, hogy a tanrend bizonyos alapkövetelményeknek feleljen meg, és minden jelentkezőt fel kell venniük anélkül, hogy vallási vagy más ismeretekből vizsgáztatnák őket. Mára a 18 éven aluliak több mint 10 százaléka jár magániskolába. Nagyon népszerűek a gyéren lakott helyeken, néhány szülő segítségével működtetett kis iskolák, de egy sajátosan svéd megoldás is született: az franchise-iskola. A legkiemelkedőbb, a Kunskapsskolan („Tudás iskolája”) már 30-nál is több, „IKEA-san” egyszerű és költséghatékony intézményt működtet. Az egyházak befolyása meglepően kicsi: mindössze 67 általános és 6 középiskolát tartanak fenn a 9 milliós Svédországban. Ennek ellenére néhány évvel ezelőtt komoly politikai vitákat okozott, amikor kiderült, a vallásos intézmények tananyaga eltér a megszokottól. „Nem lehet úgy átengedni egy tanulót a természettudományos tárgyakból, hogy azt válaszolja, Isten teremtette a világot. Az oktatásnak a tudományon kell alapulnia” – nyilatkozta az oktatási miniszter 2007-ben. Néhány hónappal később törvénnyel tiltották meg, hogy a tananyagban vallási indíttatású, áltudományos eszmék szerepeljenek.
A katolikus Lengyelországban az első magániskola néhány hónappal a rendszerváltás előtt nyílt meg, 1990-ben csak egy- tucatnyian voltak, tizenöt évvel később pedig már az ezret is meghaladta a számuk. A magánkézben lévő általános iskolák negyedét, a középiskoláknak a felét a katolikus egyház működteti. Az ilyen vallásos intézmények száma egyre nő pedig az állam a fenntartási költségeiknek csak 30-40 százalékát fedezi, a többit a szülőknek és a különböző alapítványoknak kell állnia. Viszont a mélyen vallásos társadalomban fontos, hogy az állami iskolákban is oktassanak hittant. A gondot az jelenti, hogy csak a katolikus hit elveit ismertetik meg a diákokkal, más vallású vagy ateista szülők gyerekeinek lyukas órája van ilyenkor. Az Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly kifogásolta ezt a gyakorlatot, ezért ebben a tanévben már egyre több helyen tartottak etikaórát ezeknek a gyerekeknek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
