Lehetne akár finom is

Már a sorban állás is szép emlékeket idézett fel, bár türtőztettük magunkat, és nem tolakodtunk előre. Megkérdeztük az előttünk toporgó iskolásokat, hogy szeretik-e a finomfőzeléket. Határozott nemmel feleltek, tehát semmi sem változott. Tálcára evőeszköz, szalvéta (ilyesmi eszünkbe sem jutott volna hajdanán), pohár. Izgatottan böngésztük az étlapot: paradicsomleves, rántott hal rizzsel, tartár – klasszikus menzakaja. A paradicsomlevest lehetetlen elrontani. Konzerv paradicsom, fél kiló cukor, betűtészta a lelkes evés ösztönzésére. Ez utóbbi kicsit szét volt főve, így nem lehetett játszani vele, de legalább nem rizs volt, ami a túlfőzés után úgy néz ki, mint a döglött lisztkukac. Sűrű volt, és tápláló, bár nem túl meleg.

A rántott hal már más lapra tartozott, szép ropogós panír, ki­­adós adag tartár, és a rizs (öklömnyi gombócokba tapadva), benne látványelemként zöldségek, hogy ne érje szó a ház elejét. Nem volt vele sem­­mi gond, ám mivel egyikünk sem kívánta a halat, szépen becsomagoltuk a szalvétába (hát mégis jó az is valamire), és hazavittük a cicáknak. Úgy sejtjük, hogy ezzel a trükkel mások is éltek. Viszont a rizs olyan mennyiségben terpeszkedett a tányéron, hogy lehetetlenség volt eltüntetni, ezért kissé szégyenkezve vittük vissza a tálcát.

A második kosztot, amit tatabányai diákok ettek aznap, már a szerkesztőségben vettük magunkhoz. Ez zöldbablevesből, paradicsomos húsgombócból (az elmaradhatatlan főtt krumplival) és lekváros tekercsből állt. A szokásos módon fogyasztottuk: egyből befaltuk a tekercset, utána nekiestünk a húsgombócnak, fanyalogva túrtuk a krumplit, végül ránéztünk a levesre is, de csak egy pillanatra. Egyikünk útszéli pocsolyához hasonlította, majd nagy bátran (de kiskanállal) belekóstoltunk. Látvány és íz ez esetben szorosan összekapcsolódott. Cikkcakkos tésztával megbolondított rettenet, melyben 4 szem szétfőtt babot és néhány beazonosíthatatlan, ám sajnos szilárd anyagot fedeztünk fel. Mivel azonban még egyszer már senki sem volt hajlandó próbálkozni, sosem fogjuk megtudni, mi volt a tányér alján. Összességében nem lehet okunk panaszra: jóllaktunk, és tulajdonképpen ez volt a cél.

Mindezt pedig 300 forintból – a közétkeztetéssel foglalkozó cégeknek szerződéstől függően nagyjából ennyi pénzből kell úgy kihozni az ebédet, hogy abban nemcsak a nyersanyag ára, hanem az áfa, a szállítás, a bérek, a gáz, a villany költségei is benne legyenek. De van, aki még ennél is olcsóbban vállalja, a pályázatában legalábbis. – Azok nyernek rendre, akik alacsony árat tudnak mondani, pedig 50-100 Ft-tal nagyobb összegből nagyságrendekkel minő­sé­gibb ételt lehet előállítani – véli egy neve elhallgatását kérő, kisebb közétkeztetési cég vezetője. – Gyakran kérik rajtunk számon, miért kerül a menza olyan „sokba”, ha a nagy áruházláncokban 6 forintért kapni a zsemlét. Azért, mert a nagy tételben vásárló vállalkozások nem sétálhatnak csak úgy be a boltba, ránk teljesen más szabályok vonatkoznak. Nem is beszélve arról, hogy a 6 forint nem fedezi a zsemle előállítási költségeit, csak vevőcsalogatónak használják – mondja a vállalkozó, aki főként egyházi vagy alapítványi iskolákba szállít ételt. – Az alapprobléma az, hogy az átlagos szülő otthon sem főz például brokkolit, így a gyerek nem is tudja, mi az. Míg az, aki mondjuk Waldorf-iskolát választ, az másképp neveli a gyerekét, és azt várja, hogy az iskolában is az egészséges életmódra neveljék őket. Az étkezés a legtöbbször nem is pénz kérdése, hanem a gondolkodásmódon múlik.

– Három éve, mikor átvette cégünk ennek az iskolának a konyháját, a gyerekek rendre nem ették meg a zöldségeket, csak félrepöckölték őket. Egyszerűen nem tudták, mi az, mert a korábban csak porleveseket adtak nekik a menzán – meséli Ságodi Ferencné, aki 22 éve élelmezésvezető. Aztán kitalálták a megoldást: gyalulták, turmixolták az alapanyagokat, hogy a gyerekek megismerjék az ízeket. Spórolni azon tudnak, hogy a helyi beszállítóktól vesznek friss répát, kelkáposztát, borsót, zellert vagy tojást. – Viszont a megemelt áfa és a növekvő üzemanyagárak miatt egyre nehezebb a 300 forintból kigazdálkodni az ebédet – mondja Ságodiné, aki reméli, hogyha lejár az erre a tanévre kötött szerződés, akkor szeptemberben árat emelhet majd. A megnövekedett költségeket nem tudják áthárítani a megrendelő önkormányzatra, így nem marad más választásuk, az étlapon változtatnak. Míg korábban combot, karajt használtak, most igyekeznek csirke vagy pulyka apróhúsból tokányokat, ragukat főzni. – A gyerekek elfogadják, és még mindig jobb, mintha zsíros lapockát adnék nekik – magyarázza az élelmezésvezető, aki 500-600 diák étkeztetéséért felelős Albertirsán.

Megmutattuk egy szakértőnek is a teljesen véletlenszerűen (ismerőseinken ke­­resztül beszerzett) heti menüket egy óvoda, egy általános iskola és egy gimnázium étkezőjéből. A közétkeztetésről az Országos Élel­mezés- és Táplálkozás­tudo­mányi Intézet (OÉTI) által végzett országos felmérések alapján általánosságban elmondható, hogy sem minő­ségben, sem mennyiségben nem felel meg az egészséges táplálkozás irányelveinek – mondta lapunknak Benő Brigitta. A dietetikus szerint ugyanis ezek az ételek túl sok sót és egyszerű szénhidrátot tartalmaznak (tésztaételek, sütemények, cukros ételek), viszont kevés összetett szénhidrátot (teljes kiőrlésű gabona, zöldségek), melyek egyenletes és hosszan tartó energiát biztosítanak. Az általunk küldött étlapok a szakértő szerint az alapvető szabályoknak megfelelnek, ám mégis talált néhány kifogásolnivalót. Az óvodai étrendben például heti 2 napon is tésztaétel van, ami nem felel meg az egészséges étlap kívánalmainak, míg egyetlen napon sem adtak gyümölcsöt vagy salátát. Illetve előfordult benne nem igazán összeillő párosítás is: paradicsomleves és rakott savanyú káposzta. Az általános iskolában és a gimnáziumban is kihagyták a menüből a gyümölcsöt és a salátát. Pedig a zöldségekben, gyümölcsökben gazdag étrend az egészséges testtömeg megőrzésének, valamint a szív- és érrendszeri, daganatos betegségek megelőzésének egyik kulcsa. Emellett a táplálkozásnak bizonyítottan hatása van a tanulási képességekre (fizikai fejlődés, koncentrálóképesség, magatartás, beilleszkedés), ezért sem mindegy, mi kerül a menzákon a tálcákra.

Az iskolai étkeztetés legfőbb gondjára, a rossz minőségben és drágán előállított ételek problémájára próbált választ adni Menza­prog­ramjával Buday Péter séf és címzetes főiskolai tanár. A programban úgy tartják meg az ebédenkénti 250-260 forintos nyersanyagárat, hogy egészséges, változatos ételeket főznek, és helyi termelőkkel előállított friss vagy fagyasztott alap­anyagokat használnak fel. Így a szállítási költségeket is mérsékelni lehet és a környékbelieknek is munkát adnak. – Ha egy gyereknek elmagyarázzák, hogy azért kell megennie a céklát, mert erős lesz tőle, amint megérti, meg is fogja enni – állítja Buday. A két és fél éve indult program több helyen, nagyvárosban és falun, önkormányzati vagy profitorientált vállalatoknál is megállta a helyét. Kerecsenden például annyira sikeres volt, hogy a gyerekek kérésére a szülőknek a menzán megismert zöldségeket kellett ültetnie a kertben. – Mindez azért különösen fontos, mert Kerecsenden például sokan halmozottan hátrányos helyzetűek, egészen más étkezési kultúrát ismernek, ezért is nagy eredmény, hogy megszerették a reformételeket – mesélte a séf.

Átszervezések, pénzhiány, üzleti érdekek miatt a Menzaprogramnak csak bizonyos elemeit alkalmazzák jelenleg, viszont az elképzelés már a Vidékfejlesztési Minisztérium Stra­tégiai Főosztálya előtt van. Buday pedig már az újabb terven dolgozik: a reggeli és az uzsonna átalakításán.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!