A különösen a nőket kísérő „nincs egy rongyom sem” érzést szépen lassan Magyarországon is felváltja a „túl sok rongyom van, még sincs mit felvennem” gondolata. Az úgynevezett fast fashion márkák elterjedésével – amelyek olcsón árulnak a legújabb divatnak megfelelő darabokat, és a kollekcióikat akár 2-3 hetente is lecserélik – az emberek egyre többet vásárolnak, és rengeteg felesleges ruhát halmoznak fel, amelyek egy ré- szét alig hordják. Ez a nemzetközi trend az utóbbi másfél évtizedben Magyarországot is elérte, és a családoknál itt is sok nem használt ruha halmozódik fel.
Márpedig a textilhulladék termelődése világszerte egyre nagyobb gondot okoz, és még mindig kevesen ismerik fel, hogy ennek valahogy gátat kellene szabni. A szelektív hulladékgyűjtés szépen lassan elterjedt a magyar háztartásokban is, és bár még mindig sokan kérdőjelezik meg, hogy az ilyen módon gyűjtött műanyag és papír valóban újrahasznosul, a legtöbben azért ma már elhiszik, hogy a külön gyűjtés nem hiábavaló. A textíliáktól való megszabadulásnak azonban még nincsenek kiépülve a megfelelő útjai, a jobb darabokat sokan megpróbálják elajándékozni vagy eladományozni, de a felesleg egy része a kukákban landol.
Erre a jelenségre nyújt megoldást a Sulizsák Program, amely az iskolákban már több évtizede működő papír- és gesztenyegyűjtés mintájára a használt, de jó állapotú ruhákat gyűjti be a családoktól. A Sulizsák – Nyugat-Európában már számos helyen jól működő – ötletét Kovács-Kiss Krisztina és a férje honosította meg Magyarországon.
A kicsik megértik
A Sulizsák első gyűjtései tavaly decemberben voltak, és bár később volt egy néhány hónapos megtorpanás az iskolák bizalmatlansága miatt, Krisztáék ma már nagyon sok megkeresést kapnak. Eddig 25 iskolában valósult meg a gyűjtés, de a tanév végéig szinte mindennap lesz olyan iskola, ahonnan begyűjthetik a ruhákkal teli zsákokat. „Ez egy olyan típusú szolgáltatás, amit ma még nem nagyon ismernek, és az iskolák eleinte megijedtek, hogy sok munkájuk lesz a ruhagyűjtéssel.
Valójában már volt olyan iskola, ahol a diákönkormányzat egy az egyben átvette az akció szervezését, mi pedig plakátokkal, tájékoztató anyagokkal segítjük az iskolákat a szervezésben” – mondja, és hozzáteszi: ahol igénylik, foglalkozásokat is tartanak a gyerekeknek a hulladék keletkezéséről, a túlfogyasztásról, a textil-újrahasznosítás módjairól. Krisztának tanári végzettsége is van, és nagyon hisz abban, hogy az óvodai-iskolai neveléssel komoly eredményeket lehet elérni a környezettudatosságra nevelésben.
Éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt szeretne erre a szemléletformáló tevékenységre fordítani, a gyerekek ugyanis tapasztalatai szerint még rendkívül fogékonyak a környezetvédelemre, könnyen megértik és elsajátítják a jó gyakorlatokat. „Az általános iskolás korosztály különösen fogékony. Van például olyan foglalkozásunk, ahol a gyerekek már nem használt, megunt pólókat újítanak fel textilfestékkel és nyomdázással. De azt is meg szoktam mutatni, hogy mennyi felesleges csomagolás van egy élelmiszeren, ami csak a hulladék mennyiségét növeli. Volt egy kisfiú, aki utána döbbenten hozta oda hozzám az uzsonnáját, mert rájött, hogy az anyukája túl sok »szemetet«, alufóliát, szalvétát csomagolt az étel mellé. Ő biztosan elmondta otthon, hogy hogyan lehetne ezt egy kicsit tudatosabban csinálni” – mesél a tapasztalatokról.
A Sulizsák alapvetően még hordható ruhákat gyűjt, a szakadt, nedves, lyukas darabokat, és anyagdarabokat nem tudják továbbadni. „Mi nem titkoltan nyereségérdekelt szervezet vagyunk, az összegyűjtött ruhákat textilválogató üzemeknek adjuk tovább. Az ő elvárásuk, hogy elsősorban újrahordható ruhák kerüljenek hozzájuk.”
A visszajelzések alapján az öszszegyűjtött darabok 7-8 százaléka olyan jó állapotban van, hogy vissza tud kerülni magyarországi használtruha-boltokba, nagyobb része exportra kerül (főként afrikai országokba és Pakisztánba), kisebb része pedig géprongy lesz vagy újrahasznosítják. Egy-egy iskola az eddigi tapasztalatok szerint 500 kilogramm és 2 tonna közötti használt ruhát gyűjt öszsze, cserébe kilónként 50 forintot kapnak, amit utána tetszőlegesen használhatnak fel – sok helyen osztálykirándulásra vagy valamilyen szükséges eszköz beszerzésé- re fordítják az így kapott összeget.
Bútorként végzik
A már nem hordható ruhákkal azért is nehéz mit kezdeni, mert a textil-újrahasznosítás még gyerekcipőben jár, pedig világszerte hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik ruhákból és más anyagokból. Pontos adatok csak az Amerikai Egyesült Államokból vannak, ott évente több mint 15 millió tonna textilt dobnak ki. Márpedig a textilhulladékkal ma még nehezen tud mit kezdeni az ipar, és bár léteznek már jó példák, az újrahasznosítás egyelőre meglehetősen költséges, és a műszálas, például poliészterből készült ruhákat még nem tudják felhasználni. Elsősorban a magas pamuttartalmú anyagok hasznosíthatók újra, a kötött árukat pedig szálakra bontva használják fel újabb célokra. Az anyagok a legtöbb esetben például bútortöltőanyagként vagy geotextíliaként (szigetelésre, talajjal kapcsolatos munkálatokra használják) születnek újjá.
Nem ciki a turi
Kriszta, aki korábban egy divatcégnél dolgozott, egy költözés során ébredt rá, hogy mennyi felesleges, alig használt ruhája van, a csomagolásnál 37 kabátot számolt össze, és sok olyan darabja is volt, amin még a címke is rajta fityegett. „Ekkor döbbentem rá, hogy milyen hatással volt rám a közeg. Mivel állandóan ruhák között voltam, folyamatosan vásároltam. Azóta sokkal tudatosabban állok ehhez a kérdéshez, elkerülöm a boltokat, bevásárlóközpontokat, inkább használtruha-boltokban vásárolok” – mondja Kriszta, aki szerint ezekben a boltokban sokkal egyedibb ruhákat lehet találni, mint a tömegtermelésre ráállt márkáknál. Emellett az online vásárlást preferálja, mert ott sokkal kisebb a csábítás, célirányosan tudja megtalálni a megfelelő ruhákat.
Ahhoz, hogy a textilhulladék-termelődésnek gátat lehessen szabni, fontos lenne, hogy végbemenjen egyfajta szemléletváltás, és az emberekben tudatosuljon, hogy a használt ruha nem ciki. Különösen a kamaszokkal kell ezt meg- értetni, ők a legfogékonyabbak a nagy márkák kampányaira, és hajlamosak fetisizálni a legújabb divat szerinti ruhákat. Már itthon is van néhány véleményformáló blogger, akik azt igyekeznek megmutatni, hogyan lehet kevés darabból is változatos ruhatárat felépíteni, és milyen kincsekre lehet lelni a használtruha-boltokban is.
Kriszta a következő feladatának azt tartja, hogy ezt a korosztályt is meg tudják szólítani a környezettudatos üzenetekkel, velük sok szempontból nehezebb, mint a kisiskolásokkal, akik minden ruhagyűjtés alkalmával hatalmas lelkesedéssel pakolják a teli zsákokat. Ennyi felesleges ruhát látva később talán kétszer is meggondolják, hogy megvegyék-e a sokadik olcsó, „valamire csak jó lesz” ruhadarabot az üzletben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
