Az Egyesült Államoknak is érdeke volt, hogy Egyiptomban konszolidálódjon a helyzet. Ha az új elnök, Murszi nem váltja le a hadsereg vezetését, a tüntetések és a bizonytalanság esetleg állandósult volna az országban – nyilatkozta Gazdik Gyula szakértő, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont főmunkatársa a VH-nak.

 
Murszi visszavág

Több mint egy év telt el az arab tavasz óta, a változások mégsem értek véget. Az utóbbi időben a véres szíriai polgárháborúról lehetett a legtöbbet hallani, amely nemcsak Basar el-Asszad diktatúrája és az ellene lázadók harcaként, hanem a főként szunnita Törökországnak és Szaúd-Arábiának, illetve a síita Iránnak a térségben gyakorolt befolyásáért vívott küzdelmeként is felfogható. Közben a Muzulmán Testvériségnek sikerült döntő befolyást szereznie az egyiptomi politikában, ami akár veszélybe is sodorhatja a közel-keleti békét évtizedek óta garantáló amerikai–izraeli–egyiptomi együttműködést.

A hivatalát több mint egy hónapja betöltő Mohamed Murszi a nemzetközi meg figyelőket is meglepte, amikor egy héttel azután, hogy radikális iszlamista milicisták tizenhat határőrt megöltek a Sínai-félszigeten, hét magas rangú katonatisztet menesztett, közöttük Husszein Tantávi marsallt, a fegyveres erők vezetőjét. – A Sínai-félszigeten történtek nagyon jó ürügyet szolgáltattak Murszinak arra, hogy a hatalmi viszonyokat egyértelművé tegye. Pozícióját nagy valószínűséggel meg tudja majd szilárdítani, hiszen az Öböl-menti államok és az Egyesült Államok is őt támogatják – mondta a szakértő.

Murszi kihasználva a helyzetet, véget vetett a hónapok óta létező kettős hatalomnak, saját alkotmányos fegyverüket fordította a hadsereg vezetői ellen. A Sínai-félszigeti merénylet után olyan hangok hallatszottak, miszerint a dzsihádisták azért támadhattak a határőrökre, mert a civil elnök meggyengítette a biztonsági rendszert. Azonban néhány nap múlva kitudódott, hogy a titkosszolgálat ismerte a szélsőségesek támadási terveit, így erre hivatkozva Murszi leszámolhatott a fegyveres erők vezetőivel.

– Az egész térségben jelentős átalakulásoknak lehetünk a tanúi: a múlt századi arab nacionalizmus értékeit háttérbe szorítja a politikai iszlám áttörése. Iszlám alapú, populista ideológiára támaszkodó „irányított demokráciák” vannak kialakulóban, amelyek azonban stabilitást is hozhatnak – véli Gazdik Gyula. – Természetesen vannak még kérdőjelek, sikerül-e egyáltalán az új rendszereknek megszilárdulniuk. A nemzetközi pénzügyi körök mindenesetre elégedettek az egyiptomi fejleményekkel, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) majdnem 5 milliárd dollárnyi hitelt helyezett kilátásba, a katari emír 2 milliárdot ígért, és még a szaúdiak is, akiknek ideológiai ellentéteik vannak a Muzulmán Testvériséggel, kitüntetett figyelemmel kezelik Egyiptomot – mondta a szakértő.

Ami a közel-keleti békét illeti, Egyiptom számára Szíria és a palesztinkérdés fontosak. Murszi egyetért a nemzetközi közösséggel abban, hogy Szíriában hatalmi váltás történjen, nemrég felvetette, hogy Törökország, Szaúd-Arábia, Irán és Egyiptom részvételével egy „muszlim kvartett” alakuljon, amely segítene rendezni a helyzetet. A palesztinügy ennél már jóval bonyolultabb. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter nemrég arra szólította fel Kairót, hogy tartsa tiszteletben nemzetközi kötelezettségeit, ami burkolt célzás volt arra, hogy az 1979-es egyiptomi–izraeli béke fontos eleme a térség stabilitásának. A Muzulmán Testvériség pártja, ha eltörölni nem is szeretné, mindenképpen felülvizsgálná a több mint három évtizede érvényben lévő szerződést. Különösen azért, mert a Gázai övezetben domináns Hamász a Muzulmán Testvériség nemzetközi mozgalmának tagja. – Nem lehet pontosan megjósolni, mi fog történni, de valószínűleg Egyiptom Izraelhez fűződő viszonya nem változik meg drasztikusan, mert azzal kivívná az USA és a nemzetközi pénzügyi körök rosszallását – állítja Gazdik Gyula.

 

Címkék: külpolitika, Egyiptom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!