Ránézésre ugyanolyan kislány, mint a többi 12 éves. Hosszú a haja, csini pólót visel, és szereti az amerikai palacsintát csokiöntettel. Egy picit még maszatos is lesz tőle, de azonnal töröl. Este 7 óra van, Názer Lili épp túl a napi edzésén – 6 éve versenyszerűen tőrözik az UTE-ban. Sorolja, hogy miből van még leckéje másnapra, meg hogy mostanában eléggé elfoglalt, merthogy iOS-re (iPhone-on futó operációs rendszer) fejleszti a saját applikációját, amellyel megnyerte a UPC Future Makers itthoni nagydíját, a nemzetközi versenyben pedig az első öt között végzett.
Az előzmények ismeretében azért gyanítható volt, hogy a látszat némiképp csal, és nem ugyanolyan kislányról van szó, mint a többi 12 éves. Már csak azért sem, mert rajta kívül nem ismerek több 12 éves gyereket (főleg lányt – ez később még jelentőséget nyer!), aki applikációkat programoz.
„Persze arról szó sincs, hogy csodagyerek volna” – rögzíti Lili édesanyja, Győri Eszter, aki szemmel láthatólag irtó büszke a lányára, de azt semmiképp nem szeretné, hogy a média „wunderkind”-et csináljon a gyerekből.
Igyekszem hát nem nagyon látványosan csodálkozni rajta, ahogy az ötödikes kislány blokkos programozásról, különféle programnyelvekről meg Scratchről beszél (ingyenes programozási környezet, amellyel játékokat, animációkat vagy meséket lehet készíteni).
Azt mondja, ne izguljak, a barátai sem értik. Így egy fokkal jobb. Elmeséli, hogy véletlenül csöppent a nyári robottáborba három éve (9 évesen!), addig azt sem tudta, létezik olyan, hogy programozás. Annyira megtetszett neki a szám- és betűkombinációk világa, hogy miután vége lett a tábornak, egyértelmű volt mindenki számára, módot kell találni a folytatásra.
A Skoolt, amely 8–18 éves lányoknak tanít ingyenesen programozást, már célirányosan keresték meg – először csoportba kezdett járni, később az időbeosztása, az iskola és a vívás miatti elfoglaltságokért személyi mentor mellett döntöttek. Kollányi Fruzsina lassan két éve foglalkozik Lilivel, aki első valódi programját a húgának írta. Aztán jött a többi, labirintus- és számolós játékok, melyekkel az összeadást, szorzást gyakorolhatta az akkor első osztályos Panni – ha ügyes volt, és jól sikerült megoldania a feladványokat, előugrott egy Einstein-fej.
Ki jön értem?
Az első igazi siker az OSA Archívum Kódold a múltat! című pályázatán érte Lilit és mentorát, Fruzsit, melyre 1956-tal kapcsolatos pályaművekkel lehetett nevezni.
„Apukám eredetileg történész, sokat mesélt ’56-ról – avat be a részletekbe Lili –, végül olyan programot készítettünk Scratchben, melyben a Sztálin-szobrot lehetett ledönteni. Egy teherautót kellett irányítani, rádobni róla egy kampót Sztálin kezére, aztán ledőlt a szobor, majd bejött az ünneplő nép.” Zsenge kora, igyekezete és kreativitása különdíjat érdemelt, ami annyira fellelkesítette az amúgy is versenyszellemű kislányt, hogy vérszemet kapott: még aznap este új versenykiírás után kellett néznie a családnak. Így találtak rá a Future Makers Nagydíjra, melyre már saját applikációjával nevezett Lili.
„Anyáék azt javasolták, hogy valami olyat találjak ki, ami a fogyatékkal élők életét könnyítené meg, nekem pedig először egy hűtős ötlet jutott eszembe – Ránézésre ugyanolyan kislány, mint a többi 12 éves. Hosszú a haja, csini pólót visel, és szereti az amerikai palacsintát csokiöntettel.
Egy picit még maszatos is lesz tőle, de azonnal töröl. Este 7 óra van, Názer Lili épp túl a napi edzésén – 6 éve versenyszerűen tőrözik az UTE-ban. Sorolja, hogy miből van még leckéje másnapra, meg hogy mostanában eléggé elfoglalt, merthogy iOS-re (iPhone-on futó operációs rendszer) fejleszti a saját applikációját, amellyel megnyerte a UPC Future Makers itthoni nagydíját, a nemzetközi versenyben pedig az első öt között végzett. beírod, mi van otthon, és kidob egy receptet.” „Aztán kiderült, hogy van már ilyen – veszi át a szót Eszter –, és bár a szociálisan érzékeny projektötletekre is nagyon fogékony volt Lili, végül egy olyan applikáció fejlesztése mellett döntött, aminek a gyerekek állnak a középpontjában.”
A DailyTakeMe a családok időbeosztását segíti menedzselni – táblázatos formában követhető nyomon vele, hogy mikor ki megy az iskolába a gyerekért.
Az alapverzió Androidra készült, és minden spontenaitástól mentes, de már készül a továbbfejlesztett iOS-változat, amely Lili tervei szerint több eszközről is elérhető lesz. „Jelszóval lehet majd hozzáférni a családi fiókokhoz, lesz például egy Názer család-fiók – magyarázza a kis app-fejlesztő. – Bárki bármikor beleírhat, akárhonnan módosítható a táblázat.
Ha például időközben kiderül, hogy nem apa jön értem délután négykor kocsival, hanem anya fél ötkor és gyalog, jelez a telefon, hogy apa vagy anya módosította a bejegyzést, és a program megírja, hogy x perc múlva ki várható a sulinál.” Bár Lilit soha nem felejtették ott egyetlen intézményben sem – leszámítva egy majdnemalkalmat, amikor az édesanyja Lili szerint túl sokat késett a bölcsődéből –, applikációját olyan gyerekeknek készítette, akiknek az életében, akár válás, akár más miatt, nagyobb az összevisszaság és a kiszámíthatatlanság. Amint sikerül megoldania, hogy több eszközre is optimalizálva legyen az alkalmazás – mert köszöni szépen, nem kéri a kész megoldást, maga akar rájönni a mikéntekre –, a heti tervezőbe a „kinél alszom ma este?” és a „ki mesél ma?” kérdéseket is felveszi. Az új verziónak júniusra kell elkészülnie, merthogy egy újabb versenyre nevezett vele: a CoderDojo Coolest Project megmérettetésre az évzáró napján utazik mentorával Dublinba. Ha a bírálóbizottság késznek ítéli az applikációt, onnantól hivatalosan is letölthetővé válik az iPhone-os alkalmazás-áruházban.
A fiúk mindent jobban tudnak?
Nagy lépés ez egy olyan kislánynak, aki azért váltott 6 évesen balettról vívásra, mert olyannyira szenzitív volt, hogy minden konfliktushelyzetet sírással próbált megoldani. A vívás meg, ugye, amolyan kudarcból felállni tanító mentális sport (is), éppúgy edzi a lelket, mint a testet. Eleinte spiccben tört ki – meséli nevetve, majd hozzáteszi, hogy még ma sincs versenysírás nélkül, és hogy jól van ez így. Már megerősödött annyira, hogy jobban motiválja a verseny, mint hogy legyűrje az izgalom. Ezt a megerősödés dolgot amúgy már másodjára említi – a Skool is, ahol kizárólag lányokkal tanulta a programozás alapjait, efféle megtámogató, önbizalom-növelő hely. „A nyári robotikatábor is nagyon klassz volt – magyarázza –, de ott alig voltunk lányok, a fiúk mindent jobban tudtak nálunk, érzékelhetően volt egy kis elnyomás.
A Skool olyan, mint egy inkubátorprogram (ez a szó is olyan furcsa egy gyerek szájából, ahogy ő használja, zárt, védett közeget jelent), ahol megerősödtem, önbizalmat szereztem, és úgy érzem, hogy most már fiús közegben is megállom a helyem.”
Lili igazi harcos, aki bevallása szerint nem tud valamit „csak” hobbiszinten csinálni. Vívásban is kiemelkedő eredményeket ér el – legutóbb például egyéniben és csapatban is harmadik helyet szerzett az országos bajnokságon. A vívás és a programozás jól kiegészítik egymást, de azért meg kell találni az egyensúlyt és a határokat, mert ahogy ő fogalmaz: „az állandó többre vágyás sem mindig jó”. Édesanyja, sok egyéb mellett, a kitartását szereti benne a legjobban.
Vallja, hogy ha több mindennel megkínáljuk a gyereket, akkor egészen bizonyosan talál magának valami olyat, amit szenvedéllyel, kitartóan csinál majd. Egy másik fontos pillér az alázat, mind a feladat, mind pedig a siker irányába, ami persze nem jelenti azt, hogy időnként ne lenne megengedve némi önelégedettség. „Szerintem ez az applikáció annyira nem nagy durranás, mint amekkorát csinálnak belőle – zárja a kislány –, de azért szeretem a vele járó dicsfényt. Néha várom, hogy megszólítsanak a trolin és megkérdezzék: te vagy a Lili?”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!