Jó munkásember kerestetik

Akkora a baj a magyar munkaerőpiacon, hogy mexikói munkások dolgoznak a 25 százalékos munkanélküliséggel küzdő Nógrád megyében – robbant a hír múlt héten. A nagy médiavisszhangot kapó ügy minden eddiginél határozottabban mutatta meg: Magyarországon súlyos a munkaerőhiány.

Igaz ez még akkor is, ha azóta kiderült: a Szügyön található luxusautóponyvákat készítő üzem azért kölcsönzött embereket tolucai „testvérgyárából”, mert egyébként nem tudott volna eleget tenni egy nagy megrendelésnek. A négy mexikói nő és négy férfi a hírek szerint csodálta a közbiztonságot, a magyar ételek viszont nem nyerték el a tetszésüket. A helyiek először migránsoknak nézték őket, később megszokták a kisboltba rendszeresen bejáró vendégeket, akik a kocsmát elkerülték, inkább a Copa America meccseit lesték esténként a tévében. Csupán három hónapig maradtak, igaz, azóta a gyár orosz és szerb egységéből érkezett segítség, hogy ne akadjon el a termelés.

Az ügy kapcsán az 1450 fős település polgármestere, Markó Antal azt mondta a Népszabadságnak: hiába települt Szügy környékére három gyár is, a cégek nem találnak maguknak megfelelő szakembereket. Rendszeresen keresnek az ipari parkba mérnököket, folyamatellenőröket és gyártástervezőket, de szakmunkásokból sincs megfelelő kínálat. A szügyi példa valójában kivételként erősíti a szabályt: itt ugyanis munkaerő-átirányításról volt szó: a más országból érkező munkások pontosan ismerik a gyártási folyamatokat, így nem volt szükség a hosszadalmas és költséges betanításra. Ettől még cáfolhatatlan tény: a magyar gazdaság legsúlyosabb problémájává váló a munkaerőhiány. Ennek kezelésére bizony előbbutóbb külföldről érkező munkavállalókra is szükség lesz.

Ha Magyarországra jössz…

Nem is csoda, hogy a legnagyobb hazai vállalkozásokat tömörítő Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) is a munkaerőhiány kezelése ügyében kért találkozót Varga Mihály nemzetgazdasági minisztertől, és a bemutatott javaslataik között ott szerepel: 250 ezer vendégmunkásra van szüksége a magyar gazdaságnak. „A Ratkó-korszak fénykorában, 1953-ban Magyarországon 206 ezren születtek. Ők 63 évesek, és a nagy részük most nyugdíjba megy. Ezzel szemben 18 évvel ezelőtt, 1998-ban 124 ezren jöttek világra. A különbség 82 ezer fő, ennek számottevő részével csökken a munkaképes korú lakosság idén” – kezdi meglehetősen messziről Lakatos Péter, az MGYOSZ alelnöke.

Erre jön még az elvándorlás problémája, mert Lakatos Péter úgy számol, évente 30-40 ezer embert szív el a külföldi munkavállalás. A gyáriparosok szerint egyrészt az segíthetne a helyzeten, ha a magyar üzemek, gyárak hatékonyabban dolgoznának, aminek fő forrása az automatizálás és a modern információtechnológia szélesebb körű alkalmazása lehetne. Pontosabban szó szerint csak lehetne, mert a magyar ipar termelékenysége sehogy sem akar az elvárható mértékben növekedni. A hiányzó munkaerőt regisztráló lista viszont nagyon is nő, a legsúlyosabb gondok a vendéglátásban, az ITszektorban és az építőiparban vannak, de komoly probléma a feldolgozóipari szakmunkások hiánya is. A helyzet kezelése érdemi kormányzati beavatkozást kíván. Az MGYOSZ szerint a kormányzat a jelentős reálbéremelkedés miatt jelentősen növekvő szja- és tb-bevételek által teremtett forrásból csökkenthetné a munkáltatói terheket ahelyett, hogy a magasabb bevételekből a költségvetés terjeszkedne.

A gyáriparosok csökkentenék a költségvetési szférában dolgozók részarányát, és fontosnak tartják a közfoglalkoztatottak egy részének átsegítését a versenyszférába, a leszakadó rétegek reintegrációját, de legalábbis újratermelődésük megakadályozását erre koncentráló komplex oktatási és szociális programokkal. Azt Lakatos Péter is elismeri, ezek közül egyik sem csodaszer, az eszközök együttes alkalmazásával, sok kis lépéssel érhető el eredmény. Úgy gondolja, amellett, hogy munkát kell odavinni, ahol nincsen, az is legalább olyan fontos lenne, hogy valamilyen módon ösztönözni, támogatni lehessen a dolgozókat az országon belüli költözésre, megteremtve persze az ehhez szükséges anyagi feltételeket is.

Az MGYOSZ adójavaslatai azonban visszhangtalanok maradtak, nem úgy az a felvetésük, hogy a kormány fontolja meg, és dolgozzon ki programot a „kulturálisan beilleszthető”, szakképzett munkaerő bevonására külföldről. A gyáriparosok 250 ezer külföldi munkavállalóról beszélnek, ezt a számot a lengyel példa alapján kalkulálták: mivel Lengyelországban 1 millió ukrán dolgozik (beilleszkedésük a nyelvrokonság miatt nagyon gyors), népességarányosan Magyarországon is szükség lenne 250 ezer vendégmunkásra.

Miután a javaslatcsomagról Varga Mihály is támogatólag nyilatkozott, egy rövid időre olyan helyzet állt elő, ami évtizedek óta nem esett meg: mintha a politikai hatalmi érdekektől mentes normális párbeszéd kezdődött volna egy fontos kérdésről. Úgy tűnt, egy regnáló kormányzat minden bevándorló-ellenes retorikája ellenére felvállalja, hogy külföldi munkaerő bevonására is szükség lehet a problémák megoldásához. Különös megvilágításba helyezi ezt a – később átmenetinek bizonyult – kormányzati ésszerűséget, hogy októberben a kvótaellenes népszavazáson 1200 ember befogadásáról fog dönteni az ország, és a kormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy démonizálja a menekülteket, akik ugyan úgy potenciális munkavállalók, mint a bárhonnan máshonnan érkezők.

A józanság persze nem tartott sokáig. A kormány nevében Lázár János nyíltan elhatárolódott Varga Mihály kijelentésétől, mert az szerinte tőkéscsoportok érdekeit szolgálná. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón azt mondta, hogy mindaddig, amíg 5-6 százalékos a munkanélküliség, addig a magyar álláskeresőket kell segíteni – a miniszter megemlítette a szakma nélküli romákat –, vagyis nincsen szükség vendégmunkásokra. De maga a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) is korrigálta a miniszter támogató szavait és közleményben tette egyértelművé, hogy Varga Mihály nem támogatja a „szakképzetlen, írástudatlan bevándorló tömegek behozatalát Európába, ezzel ugyanis nem lehet megoldani az unió munkaerő-piaci problémáit”. Mindezt nyomatékosítandó közöltek egy forrásmegjelölés nélküli adatot arról, hogy a nagy német cégek mindössze 54 bevándorlót foglalkoztatnak, holott az országba tavaly 1,5-2 millió bevándorló érkezett. Az NGM szerint ennek a nyelvismeret hiánya mellett az az oka, hogy nem nem hajlandóak részt venni a szakképesítési programokban, és abban is bizonytalanok, hol akarnak letelepedni.

Ezek a bevándorlóellenes kormányzati kampányba szépen illeszkedő mondatok homlokegyenest ellentmondanak az Orbán-kormány 2013-ban készült, és azóta jól elhallgatott migrációs stratégiájának, pedig ez egy kormányhatározat alapján ma is hatályos. Eszerint „Magyarországnak vonzó célponttá kell válnia a nemzetgazdaság szempontjából hasznos tevékenységet végzők (pl. magasan képzett munkavállalók) számára.” A korábbi, menekülteknek (valójában a magyar választóknak) címzett plakátkampány üzenetével szembehelyezkedve leszögezi: „különös tekintettel a magyar munkaerő egyes szektorokban fokozottabban jelentkező kivándorlására, szükséges a további migráns munkaerő fogadása”. De azt is többször megállapítja: a magyarországi célországi migráció várhatóan nem növekszik, azaz nem itt akarnak letelepedni a bevándorlók – ez a felvetés azóta a gyakorlatban is bebizonyosodott.

Nem jönnek, inkább mi megyünk

Azt Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki vezető kutatója, a téma szakértője is elismeri, hogy a külföldi munkaerő Magyarországra csábítása egyáltalán nem új ötlet, az elmúlt évtizedekben többször felvetődött, de rendre elhaltak ezek a kezdeményezések. Ennek az a fő oka, hogy az ügyről való érdemi, szakmai vitákat rendre elsöprik a politikai érdekek, a munkanélküliséggel, vagy a bevándorlókkal való riogatás. Így volt ez a szocialista kormányok alatt, és így van ez most is. Pedig a nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják: a más országból érkező munkaerő általában nemhogy nehezebb helyzetbe hozná a hazai dolgozókat, de néhány éves távlatban „feljebb nyomja őket a ranglétrán”, és a bérszínvonalat is emeli.

Viszont az is igaz, hogy Magyarország jelenleg nem számít vonzó célpontnak a képzett munkaerő számára. „Ha a kormány beleállna ebbe a dologba, akkor sem valószínű, hogy nagy tömegben sikerülne más országokból idecsábítani munkavállalókat, különösen az alacsony bérek miatt. Ehhez erős gazdasági növekedésre is szükség lenne, ez azonban esetünkben nincsen” – mondja Hárs Ágnes. A szakértő szerint ez nem is oldaná meg önmagában a magyar munkaerőpiac fő problémáit, inkább konzerválná őket. A jelenlegi helyzet ugyanis alapvetően három okra vezethető vissza. Bizonyos szakképzett munkásokból már nagyon régóta hiány van, ez nem új jelenség. A másik fontos tényező, hogy az alacsony és nyomott bérű szakmákból nagy számban vándorolnak külföldre a szakemberek. A közfoglalkoztatás a szakértő szerint lenyomta a béreket, így a fizetések nem versenyképesek, miközben nagyon magasak a munkaadók terhei. Emellett a vállalatoknak sem módjuk, sem késztetésük nincs arra, hogy maguk képezzék a munkaerőt. „Az a pénz, amit a kormány átképzésre költhetne, nagyrészt elmegy a közmunkára” – teszi hozzá Hárs Ágnes.

Bár a javaslatcsomagban szerepel, Lakatos Péter szerint sincs nagy esélye annak, hogy tömegesen érkezzen az országba külföldi munkaerő, elsősorban a nyelvi bezártság miatt. „Ha ez olyan egyszerű dolog lenne, akkor a nagy cégek már ott állnának a kormány ajtajánál, hogy engedélyezzék a külföldiek alkalmazását. De viszonylag kevés olyan munkahely van, ahol nincs szükség a magyar nyelvtudásra.”

Éppen ezért alapoztak nagyban a kormányok a rendszerváltás után a szlovákiai és romániai magyar munkaerőre, mostanra viszont már a szomszédos országokból érkező munkavállalók sem képesek betölteni a hiányt. Aki szeretett volna, már korábban ide költözött, és míg egy évtizeddel ezelőtt a magyarországi bérek versenyképesek voltak, ma már ez nincs így, sőt: fordult a kocka. Szlovák munkaerő-közvetítők kifejezetten magyar munkaerőt toboroznak autóipari és elektronikai ipari pozíciókba főleg Győr, Komárom, Esztergom és Tata környékéről. Északi szomszédunknál a Samsung, a Volkswagen, a Kia és Peugeot-Citroën gyárak mellett épül a Jaguar–Land Rover autógyár is, ezért léptek akcióba a szintén szakképzettmunkaerő-hiánnyal küzdő ország közvetítői. Az átlagkeresetet nézve egy Szlovákiában dolgozó munkavállaló durván 47 ezerrel többet visz haza havonta, mint itthon. Vagyis ma már az sem reális cél, hogy a magyarországi cégek tőlük szipkázzanak el embereket.

Hiába lenne szükség a külföldről jövő munkaerőre a kormány és a szakma szerint is, jelenleg ennek nincs realitása, az értelmes párbeszédet pedig ellehetetleníti a politika. Közben egyre több szektort érint a munkaerőhiány, és a szügyihez hasonló extrém eseteket szül.




A brexit hatásai egyelőre még kiszámíthatatlanok a magyar munkaerőpiacra. Hárs Ágnes szerint a kulcskérdés az, hogy az EU-ból való kilépés milyen hatással lesz az angol gazdaságra, illetve a külföldi munkaerő iránti keresletre. A magyar munkavállalókat ugyanis nem csak az érinti, hogy hogyan változik a jogi szabályozás.
Ha romlanak a bérek, a szociális ellátás, és szűkülnek a lehetőségek, akkor a kivándorló magyarok könnyen más célországot választhatnak, az angolul beszélők leginkább Skandináviát vagy Hollandiát, Írországot és az EU-ban bennmaradni akaró Skóciát. Lehetnek, akik hazatérnek, ugyanis az Angliában dolgozó magyaroknak egy része most is visszajön néhány hónap vagy év után. Akik viszont hozzászoktak egy magasabb bérszínvonalhoz, valószínűleg már nem térnek vissza, vagyis a brexit önmagában nem fogja megoldani a munkaerőhiányt.


Ha nincs munka, csinálnak maguknak
A 2011-es népszámlálás adataira épülő tanulmány (A bevándorlók munkaerő-piaci integrációja Magyarországon – Népszámlálási helyzetkép) szerint öt évvel ezelőtt több mint 143 ezer csak külföldi állampolgársággal rendelkező, és 383 ezer más országban született ember élt Magyarországon. Az európai tendenciákkal ellentétben nálunk a bevándorlók munkaerőpiaci mutatói összességében jobbak, mint a hazai népességé, esetükben magasabb a foglalkoztatottság és alacsonyabb a munkanélküliség is. A szakmunkás végzettségű és alacsonyan képzett külföldiek tudnak könnyebben elhelyezkedni, mint a magyarok. Tény az is, hogy a magasan képzett külföldiek sokszor dolgoznak a végzettségüknél alacsonyabb munkakörökben. Gödri Irén tanulmánya szerint 2009 óta a bevándorlók több mint fele már nem a szomszédos országokból érkezik. Összesen 32 olyan ország van, ahonnan legalább ezerfős népesség érkezett Magyarországra, a legmagasabb foglalkoztatási rátát a kínaiak (79,5 százalék), a legalacsonyabbat pedig a görögök (40,5 százalék) között mérték. Ennek az oka, hogy bizonyos országok szülöttei önfoglalkoztatók, vagyis Magyarországon létrehozták a saját „etnikai alapú” vállalkozásaikat, nem léptek be az elsődleges munkaerőpiacra, hanem megteremtették saját munkahelyeiket. Ez leginkább a vietnamiakra, a kínaiakra, a szíriaiakra és a törökökre jellemző. Az is igaz, hogy az itt töltött idővel növekszik a foglalkoztatottság, ami a magyar nyelv elsajátításával magyarázható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!