Akadt olyan hónap, amikor háromszor is milliós megbízásokat fizetett ki a Jobbik parlamenti frakciója az Iránytű Intézetnek
- A közpénzből rendelt elemzésekre és kutatásokra tavaly összesen több mint 50 millió forintot költött a jobbikos képviselőcsoport
- Az anyagok nyilvánosságát a párt korlátozza, mondván, hogy azokat a „jövendő kormányprogram” megalkotásához kívánja felhasználni
A Fidesz és Orbán Viktor politikája sok elemében a Jobbik durván szélsőjobboldali korszakát idézi.
Az ellenségképek gyártásának, a menekültellenességnek, az Európai Unió ellen folytatott tragikomikus szabadságharcnak, a „keleti nyitásnak” a forrásvidékét a Jobbiknál kell keresni. A fideszes kurzus felkarolt olyan szerzőket (például Wass Albertet), akiket addig a szélsőjobboldal magasztalt, és démonizálta a magyar történelem olyan szereplőit (például Károlyi Mihályt), akiknek eltakarítását eredetileg a szélsőjobboldal követelte.
A folyamat nem egyirányú: máskor a Jobbik utánozza a Fideszt. A nemzeti egyletek létrehozásával a Jobbik a polgári köröket próbálta másolni, a „valódi nemzeti konzultációval” a hasonló néven futó fideszes kampányakciókat. Akadnak egyéb hasonlóságok is. Ha a pénzek felhasználásával kell elszámolni, akkor a Jobbik is csak mérsékelt lelkesedést mutat.
A Jobbik parlamenti frakciója tavaly tizenöt alkalommal adott megbízást az Iránytű Intézetnek. A legkisebb összeg ezek közül 1,4 millió forint volt, a legnagyobb pedig 3,9 millió: ez a tétel tizenötből tíz esetben tűnik fel a listán. A kifizetések összértéke mintegy 51 millió forint. A Jobbik, amikor a rendelés tárgyát meghatározta, nem törekedett változatosságra. Mindenhol ugyanazt lehet olvasni: „szakpolitikát érintő szakanyag” készítése.
Nem szeretnénk az aránytévesztés hibájába esni. Ahhoz képest, hogy a kormány milliárdokkal tömi ki a hasonló profilú Fidesz-kompatibilis cégek zsebeit, a szóban forgó 51 millió csepp a tengerben. De mégiscsak közpénz, amelynek felhasználása a közre is tartozik.
A Népszava kikérte a Jobbik frakciójától az Iránytű Intézettől rendelt „szakanyagokat”. Már csak azért is, mert Vona Gábor, a Jobbik elnöke azzal kecsegteti a választókat, hogy pártja – ha lehetősége adódna rá – demokratikusabban kormányozna, mint a Fidesz. Ráadásul a Jobbik titkosszolgálati eszközökkel és széles nyomozati jogkörrel felruházott korrupció elleni hivatal felállítását is ígéri, amelytől minden politikus és közpénzeket kezelő személy rettegni fog.
Azt gondolhatnánk, ilyen nagyszabású tervek mellett nem lehet akadálya annak, hogy a Jobbik eleget tegyen az 51 milliós kérésnek. A valóság nem egészen így néz ki.
Az újságírói megkeresést a párt közérdekű adatigénylésnek vette. A hivatalvezető úgy reagált, hogy az igényelt adatok egy része nyilvános, másik része viszont részben vagy egészben döntés-előkészítő anyag. A nyilvános anyagokat és a részben zárt anyagok nyilvános részét korlátozástól mentesen, míg a zártan kezelendő részeket fejezetcímek szerint, a teljes egészében döntés-előkészítő szakanyagokat a Jobbik kizárólag cím és fejezetcímek szerint tudja bemutatni.
A jobbikos frakció – a hivatalvezető közlése szerint – eddig két okból nyilvánított döntés-előkészítő szakanyaggá irományokat. Az egyik ilyen ok, amikor valamelyik anyag egy leendő törvényjavaslat hátterét, a másik, amikor a szakanyag a leendő Jobbik-kormány programját készíti elő.
A felvezetés alapján sejthető volt, hogy a Jobbik nem szeretné maradéktalanul megosztani a nyilvánossággal az Iránytű Intézettől kapott szövegek tartalmát.
A feltevés ezúttal beigazolódott. A Népszavának átadott anyagok nagy részét Vona Gábor vagy a frakcióvezetői poszton őt váltó Volner János döntés-előkészítő szakanyaggá nyilvánította. A sablonmagyarázat: az adott anyagban rögzített összefüggéseket, elgondolásokat és javaslatokat a Jobbik parlamenti képviselőcsoportja a későbbiekben törvényjavaslatok benyújtásához, illetve a jövendő kormányprogram megalkotásához kívánja felhasználni.
A döntés-előkészítő szakanyagok ezért zártan kezelendők, azok – így a verdikt – harmadik személy számára csak kivonatolt formában adhatók át.
Az indoklás elvileg jogszerű, de az is biztos, hogy a pártok ilyen hivatkozással bármit elzárhatnak a nyilvánosság elől. A csonkított tartalommal hozzáférhetővé tett anyagok a modern konzervativizmusról, a polgári Magyarország „ethoszáról és jövőképéről” és – egyebek mellett – a politikai ideológiák 21. századi szerepéről szóltak. Nehéz elképzelni, hogy a felsoroltak közül melyik elemzés tartalmazhat olyan információt, amelyet hétpecsétes titokként kell őrizni egy jobbikos törvényjavaslat benyújtásához, pláne egy „jövendő kormányprogram” kidolgozásához.
A kivonatolt forma miatt azt sem tudhatjuk meg, hogy egy-egy tanulmány elkészítése oldalanként hány forintjába került az adófizetőknek. Nem lehet sem alátámasztani, sem eloszlatni a gyanút, ha valaki eljátszik a gondolattal, hogy a kifizetések egy része akár a baráti cégnek számító Iránytű Intézet burkolt támogatását is szolgálhatja.
A szövegek csorbítatlan közzétételét elvileg kezdeményezni lehet a bíróságon vagy az adatvédelmi hatóságnál, a bizonytalan kimenetelű procedúránál azonban alighanem létezne egyszerűebb megoldás. Például az, ha a közpénzből megrendelt elemzések nyilvánosságát nem gumiparagrafusok szabályoznák.
A Jobbik hivatalvezetője máskülönben a képviselői irodaház tárgyalójában egy órát adott az általában kivonatolt, olykor pusztán a tartalomjegyzékre szorítkozó anyagok tanulmányozására. Végig jelen volt a frakció egyik munkatársa. A lehetőségek függvényében a dokumentálás engedélyezett volt, másolat készítéséhez a párt nem nyújtott technikai segítséget. A frakció munkatársa közölte, hogy egyetlen papírlapot sem szabad kivinni a tárgyalóból. Ehhez tartotta magát. Pedig az egyik kutatási anyag kivételesen nemcsak teljes terjedelmében, hanem – nyilván tévedésből – két példányban is szerepelt a bemutatott csomagban.
Inkább a háttérmunkát szereti
„Intézetünk 2011-ben azzal a céllal alakult, hogy a politikai és gazdasági folyamatokat újszerű szemléletmóddal, nemzeti konzervatív aspektusból kutassa, elemezze. Tevékenységünket szigorúan szakmai alapokon, legjobb tudásunk szerint kívánjuk folytatni” – így kezdi a bemutatkozást honlapján az Iránytű Intézet. A cég alapítóját és ügyvezetőjét, Forrai Richárdot korábban a Direkt36 részletes cikkben mutatta be. Az oknyomozó portál szerint Forrai az egyik legfontosabb ember a Jobbik környezetében, Vona Gábor egyik legközelebbi bizalmasa. Nem tagja ugyan a pártnak, de kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy az országos politikába 2009-ben hirtelen berobbant Jobbik egy szervezetlen radikális mozgalomból sok szempontból professzionálisan működő politikai erővé vált. A Direkt36 többek egybehangzó állítására hivatkozva azt írta, hogy a komoly anyagi befolyással is bíró Forrai Richárd nem akart parlamenti képviselő lenni, jobban szereti a háttérmunkát.
Pártra szavaztak, nem elnökre
Bármennyire szelektálta a Jobbik az Iránytű Intézettől kapott felmérések és elemzések tartalmát, a nyilvánosságra hozott anyagokban is maradtak érdekességek. Az intézet tavaly nyáron tette közzé, hogy vizsgálata szerint a Fidesz szavazóinak 77 százaléka akkor is a Fideszre voksolna, ha a kormánypárt nem Orbán Viktor vezetésével indulna a választáson. „Megdőlni látszik az a tézis, hogy Orbán Viktornak nincsen alternatívája a Fideszen belül” – olvasható az adatok elemzésekor. Most derült ki, hogy a felmérés részeként az Iránytű Intézet ugyanebből a szempontból megvizsgálta Vona Gábor jobbikos pártelnök helyzetét is. Az eredmény szerint ilyen tekintetben nincs különbség a fideszes és a jobbikos vezető között: a Jobbik szavazóinak több mint háromnegyede továbbra is erre a pártra szavazna, ha nem Vona lenne az elnök. A jobbikos szavazók 88 százaléka amúgy nem tudta beazonosítani a Jobbik elnökének személyét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!