Felröppen időnként a dörgedelem légitársaságok részéről, miszerint túlsúlydíjjal fogják sújtani – büntetni? – azokat a légiutasokat, akiknek nem, vagy nem csupán a csomagja túl nehéz, de finoman szólva a testtömegindexük is az egekbe szökik. Hardy Mihály, a Budapesti Airport Zrt. társadalmi kapcsolatok igazgatója szerint elsősorban a tengerentúlon tűnődnek a pluszdíjon, ahol a népesség fele elhízottnak számít és sokat repül.
Extrém esetekben persze – különösen a fapados társaságoknál, amelyek gépei szűkösebbek – előfordulhat, hogy valaki két jegyet kénytelen venni, mert egyszerűen fizikailag nem fér el. Ám arról nem tud, hogy a légitársaságok nemzetközi szövetségei a pótdíj bevezetését már készpénznek vennék.
Hazánkban mind a hatályos alkotmány, mind pedig az új Alaptörvény, sőt a 2003-ban elfogadott Egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést – méghozzá igen sok pontban. Ezek között a nem, bőrszín, vallás, vagyoni helyzet, életkor, érdekképviselethez való tartozás stb. szerepel. A törvényhely „nyitott”: úgynevezett egyéb helyzete, jellemzője, tulajdonsága alapján is tiltja a megkülönböztetést a foglalkoztatás területén is. Gyakran mégis megtörténik. Ilyen tulajdonság a testsúly és magasság is. Ildikó csak ennek, vagyis testsúlyának tulajdonítja, hogy bár főiskolai diplomája, köztisztviselői versenyvizsgája, nyelvvizsgája van, akárhová nyújtja be pályázatát, egy pontig eljut, aztán a személyes beszélgetést követően mindig kiderül, hogy a hivatalban nem róla álmodtak. Ildi 34 éves és kórosan kövér. Alig fér be az ajtón. Értelmes, képzett, határozott. Illetve egy darabig az, aztán elbőgi magát: „Azt hiszik rólam, hogy lusta vagyok! Nyíltan soha senki sem mondja a szemembe, hogy ekkora bálnát nem vesz fel sem a megjelent hirdetésre, sem személyes, informális ajánlásra. De a végeredmény ez. Amióta az eszemet tudom, küzdök a súllyal! Dehogyis vagyok én nagyevő. Bánatomban sem zugzabálok! Hormongondjaim vannak tizenéves korom óta: ha kezelést kapok, a 130 kilómból harminc lemegy, de akkor meg szőrösödni kezdek…” – panaszkodik. Nem ő az egyetlen: Katát – textiltechnikusi érettségivel, mert hol van már a hazai ipar – takarítani nem veszik fel kövérsége miatt. Pedig szorgos, ügyes. Méretei mellett, vagy annak ellenére is. Gábor Éva több nyelven beszélő, bölcsész diplomás hírszerkesztő is úgy látja, a nagy testsúly egyértelműen hátrány a médiában is. Az más kérdés, hogy éppen ezen adottságának köszönhette azt a filmszerepet, amelyet az immár többszörös nemzetközi díjnyertes moziban, a Pál Adriennben játszott el Kocsis Ágnes rendező felkérésére.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogi szakértője, dr. Gregor Katalin állítja: rengeteg ügy és ügyfél megfordul náluk, de testsúly miatt még nem jelentkezett panasszal senki. A leggyakrabban felmerülő gond az életkor, a bőrszín és a testi fogyatékosság. Az egyenlő bánásmód megsértése esetén munkajogi és polgári jogi pert indítható, a bíróság előírhatja a jogellenes élethelyzet megszüntetését, illetve kártérítést ítélhet meg a sértett javára. Akkor, ha a sérelem valóban fennáll, mert kivételek azért akadnak. Például ha a munkavállaló hátrányos megkülönböztetésnek érzi, de az mégsem az, s a munkáltató cég/hivatal eredményesen menti ki magát a perben. Ha valaki, mondjuk, a Köztársasági Őrezredbe szeretne bejutni 150 centi magasságú férfiként, az aligha fog menni. Ugyanakkor katonaként ez az alacsony legény kitűnő esélyekkel indulhatna harckocsis zászlóaljnál való felvételnél, vagy ha egészségi állapota csúcs, repülős kiképzésre, főiskolára, mert a vadászgéppilóták sehol a világon nem a kosarasok közül kerülnek ki. A magasság is testi adottság, tulajdonság. Ráadásul nem is küszöbölhető ki, mint a túlsúly sok esetben… A légitársaságok is szabnak magassági minimumot a légikísérők számára: 160 centit. Ennek nem esztétikai, hanem gyakorlati okai vannak: egy alacsonyabb nem éri fel a csukható kézipoggyásztartókat, az életmentő eszközöket. Mindenki jó valamire, valahová. Ha duci modellt keres egy divatcég, ott a nem éppen rubensi bájakat favorizáló korunk botsáska típusú lányait tanácsolják el… Lehetnek a szakember szerint tehát „arányos és jogszerű” megkülönböztetések, ám sok munkakörnél a foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálat során döntenek erről. Volt, hogy túl filigrán nő jelentkezett raktári árufeltöltőnek, s elutasították. Ránézésre! Aztán az orvos és a pszichológus az alkalmasságát állapította meg, mert „kicsi a bors, de erős”. Egy futárt – gyanúja szerint – nagydarabsága miatt nem alkalmaztak. Róla is kiderült: pusztán megjelenése alapján nem dönthettek volna, mert mozgása gyors, koordinált. A jogász szerint nem kell sokat okoskodni sem a munkavállalói, sem a munkáltatói oldalról: ott a próbaidő intézménye, aközben minden kiderül. Vagy mégse. Amennyiben nem a dolgozó mondja be az unalmast, hanem a cég dönt egyoldalúan a munkaszerződés meg nem hosszabbításáról, akkor még mindig ott van a jogvita lehetősége.
Érdekes nemzetközi, jobbára tengerentúli joggyakorlatra hívta fel a figyelmet az ELTE és a CEU munkajogi és szociális jogi professzora, Lehoczkyné dr. Kollonay Csilla, ahol szerinte ma még fejlettebb állampolgári tudatú, a diszkriminációra érzékenyebb és jogaikat bátrabban kiharcoló – kikényszerítő? – emberek élnek, mint nálunk. A Kongresszus 2009-ben módosított bizonyos szabályokon, s a kóros kövérség is védelemre érdemes lehet adott esetekben, amelyre tekintettel tilos a diszkrimináció. Gyakori a súly miatti zaklatás: kérdés persze, mikor megy át a „jóindulatú” tréfálkozás vagy piszkálás zaklatásba… Michigan állam esetjoga szól a „Hooters” nevű étteremláncról, a szó ugye „dudát” jelent. Az itt foglalkoztatott pincér hölgyek – ha idomaik mellé némi túlsúlyt is felszedtek, s nem fértek bele az S-es formaruhába – harminc nap türelmi időt kaptak tornára és fogyókúrára, aztán, sikertelenség esetén, a munkakönyvüket. Ez mára tilos. Köszönhetően a most 23 éves Cassandra Marie Smithnek, aki 2008-ban egyetlen hónap alatt nyolckilónyival összesanyargatta ugyan magát, ám 25 ezer dollárra perelte a Hooterst.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
