Nem először, és feltehetőleg nem is utoljára folyik per a Fővárosi Törvényszéken a Nemzeti Dohányboltok koncessziós pályázata kapcsán.
A mostani pert egy olyan trafikos indította a fejlesztési minisztérium és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. ellen, aki korábban 19 évig működtetett dohányboltot és – talán joggal – nem érti, vajon mivel bukta el koncessziós pályázatát.
Ahhoz, hogy ezt megtudhassa, először a fenti két állami szervhez fordult és kérte, adják ki azokat az adatokat, amelyekből mindezt kiderítheti. A trafikpályázatokat elbíráló bizottság ugyanis meglehetősen szubjektív szempontok alapján dönthetett. Ebben a koncessziós pályázatban az elérhető összes pontok felét az úgynevezett üzleti tervre lehetett kiosztani. Az azonban máig sem világos, hogy az így odaítélhető maximum 60 ponton belül a bizottság milyen szempontok alapján állapította meg egy-egy konkrét üzleti tervre adott pontok számát. Az aligha lehet kétséges, hogy a vesztes trafikos által kért adatok közérdekű adatok. És persze mondanunk sem kell, hogy a megkeresett szervek egyike sem bocsátotta rendelkezésére a kért információt. Ezért fordult a bírósághoz.
A mi történetünkben szereplő pályázó nem az első, aki ezeket a kötelezően nyilvános adatokat meg akarja ismerni. Korábban már több szervezet kérte ugyanezt. Péterfalvi Attila, a hosszú nevű Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is jogosnak ítélte a civilek kérését, megerősítve, hogy a kért adatok közérdekűek, kiadásukat nem lehet megtagadni. Az információs törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a közérdekű adatokat bárki megismerheti. Ez év júniusában a TASZ, a K-Monitor, a Transzparency International, az Origo, az Átlátszó és az Index közösen léptek fel az állami titkolózás ellen, mivel a minisztérium és a Dohánykereskedelmi Zrt. az ő kérdéseikre sem adott választ. A civilek az elbírálás szempontjaira, a vesztes és a győztes indulókra és azok pályázataira, az üzleti tervekre, valamint az elbírálók személyére voltak kíváncsiak.
Nem a trafikmutyi az egyetlen olyan téma, amelyben állami szervek önkényeskednek, nem tartják be a törvényt, fütyülnek a jogállami elvekre, az Alaptörvényre és nem utolsósorban a tisztességes eljárásra. A trafikügy lett az a csepp, amelyben jól látszik az egész tenger. A volt ombudsman is feltűnően óvatos jelentést adott ki annak ellenére, hogy nála is több beadványban kifogásolták a koncessziós pályázatok elbírálását, azok feltételeit, a forgalmazható termékek körét, és a kiskorúak belépési tilalmának szabályozását is. És miközben Szabó Máté megállapította az alkotmányos visszásságokat, mindössze annyi tellett tőle, hogy csak a jövőre nézve tett ajánlásokat a nemzeti fejlesztési miniszternek. Szép halkan kérte, hogy máskor majd „pontosabban határozzák meg a bírálati szempontokat”, no meg azt is, hogy lehetőleg ne módosítgassák menet közben a pályázatokkal kapcsolatos jogszabályokat.
Emlékszünk: a mintegy 3 százalékos árrést menet közben emelték fel 10 százalékra, az eredetileg csak dohányterméket forgalmazható trafikok is menet közben kaptak engedélyt arra, hogy lottószelvényektől az üdítőitalokon keresztül a jégkrémekig mindenfélét árusíthassanak. Cseppet sem csodálkozunk tehát azon, hogy minden titok, ami trafik. És majd azon sem fogunk csodálkozni, ha a minisztérium a bíróság ítéletét csak késve, vagy egyáltalán nem hajtja végre. És ezzel mi magunk is megadjuk a kegyelemdöfést az áhított jogállamnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!