Az „ultima ratió”-t az Idegen szavak szótára utolsó döntő érvként definiálja. A jogtudományban ez a kifejezés a büntetőjog egyik legfőbb alapelve, valójában azt jelenti, hogy akkor alkalmazzuk a büntetőjogot, ha egy probléma megoldására már semmilyen más eszközünk nem maradt.
A gyermekprostitúció azonban ma – és nem csak Magyarországon – egy olyan probléma, amely pusztán büntetőjogi eszközökkel nem oldható meg. Nem mintha nem lenne kellő számú és kellően szigorú jogszabály e jelenség visszaszorítására. A ma hatályban lévő Büntető törvénykönyvnek (Btk.) is számos paragrafusa rendeli büntetni a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket. Az egyes cselekmények elkövetőit pedig, szinte minden esetben súlyosabb büntetéssel fenyegeti, ha a „sértett” még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét.
Fontos tudni, hogy az 1950-ben született ENSZ Egyezmény szellemében nem a prostituáltat kell büntetni, hiszen ő áldozat. Azoknak az áldozata, akik kihasználják a helyzetét. A büntetésnek viszont azokra kell lesújtania, akik bármilyen úton, akár pénzzel, akár erőszakkal, akár más módon elősegítik a prostitúció virágzását. Ezért bünteti a Btk. például a bordélyház fenntartóját, és azt is, aki egy bordélyházat akár csak anyagilag támogat. Lényegesen súlyosabb a büntetése akkor, ha abban a bordélyházban egy tizennyolcadik életévét még be nem töltött személy folytat üzletszerű kéjelgést.
Az említett példához hasonlóan a kerítés bűntetténél is lényeges különbség van a büntetési tételek között az áldozat életkorától függően. Kerítő az, aki saját anyagi hasznára valakit közösülés, vagy fajtalanság céljára egy másik személy részére szerez meg. Ha a „megszerzett” személy még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, a kerítő büntetése két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Amikor ezeknél a bűncselekményeknél tizennyolc év alatti sértettről beszélünk, azt mindig úgy kell érteni, hogy a sértett azért már idősebb tizennégy évesnél. Ha a sértett életkora tizenkét és tizennégy év között van, a vele közösülő elkövető cselekménye megrontásként minősül. Tizenkét éves életkor alatt pedig akkor is erőszakos közösülésként kell értékelni a cselekményt, ha abba a gyerek „beleegyezett”, vagyis a közösülés érdekében a tettes erőszakot nem alkalmazott. Ennek az a magyarázata, hogy a tizenkét év alatti gyermeket a jog akaratnyilvánításra képtelennek tekinti, vagyis olyannak, aki nem tud felelős döntést hozni. Aki tehát egy gyerekkel közösül, az kihasználja ezt az akaratnyilvánításra képtelen állapotot. Ez pedig jogilag egyenlő elbírálás alá esik azzal, mintha fenyegetéssel, vagy erőszakkal venné rá a közösülésre.
A nemi erkölcs elleni bűncselekmények között tán egyedül a kitartottság bűntette az, amelyiknél nem tesz különbséget a törvény az üzletszerű kéjelgést folytató személy életkora alapján. Az követi el a kitartottság bűntettét, aki prostituálttal tartatja ki magát (magyarul a strici). És akárhány éves a prostituált, a strici büntetése három évig terjedő szabadságvesztés. Hogy mi a magyarázata annak, hogy ez jelenleg így van, azt kérem, ne tőlem kérdezzék. A 2013. július 1-jén hatályba lépő Btk. – sok más mellett – ezen is változtatni fog. Az új törvény ugyanis külön paragrafusban szabályozza a gyermekprostitúció kihasználását. Ebben a szakaszban helyezte el a jogalkotó egyebek között a kitartottság bűntettét is. Az új törvényi szabályozás szerint majd súlyosabban kell büntetni a kitartottat akkor, ha az őt kitartó prostituált nincs még tizennyolc éves.
Az igazság az, hogy a ma hatályos Btk. is kellően szigorú, és az a gyanúm, hogy a még szigorúbb törvény sem lesz elegendő a gyermekprostitúció visszaszorításához. A prostitúció alapvetően társadalmi, szociális kérdés. Amíg ezt nem sikerül belátni, addig a büntetőjog valóban csak ultima ratio.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
