- Négy hónap alatt kellene több százezer pluszszavazó
- Ősszel jöhet Botka László elszámoltatása
- Érdekes törésvonalak szabdalják az MSZP-t – az egyik Gyurcsány Ferenc
Ha újra itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár (…) – nincs olyan politikus, aki örömmel dúdolná ezt a nótát, különösen, ha az erodálódástól kell megóvnia, vagy épp építenie kell pártját.
A nyár menthetetlenül holtszezon, és ez az ellenzéki formációkra különösen igaz. Nem ülésezik a Tisztelt Ház, így elveszítik médiaterük jó részét, nem mozdítható a tagság, és a kormányzat is tesped, azaz sokkal kevesebb a reagálási lehetőség.
Éppen ezért nincs könnyű helyzetben Botka László, akit az MSZP kongresszusa egy hete emelt miniszterelnök-jelöltté, és arra is rábólintott, hogy az új címerember a saját szabályai szerint irányítsa a pártot és a kampányt.
(Emlékeztetőül: az MSZP alapszabályának értelmében a miniszterelnök-jelölt vezeti a pártot kommandírozó Országos Választási Bizottságot.) A bizalom ugyanis nem végtelen – informális mondások szerint semmiképp.
Számos vezető szocialista politikus azt szeretné, ha szeptember végén, október elején Botka elszámolna az MSZP népszerűségével.
Ami az utóbbi két-három hónapban 14 százalékon (a Publicus Intézet mérése szerint) beragadt, míg Botka személyes kedveltsége 43 százalék. Hogy a miniszterelnök-jelöltnek hány szimpatizánst kellene toborozni, arról szórnak a vélemények. Egyesek szerint az elfogadható eredmény, ha az MSZP a 2012. októberi szintre (17 százalék a teljes lakosság körében) gyúrja ki magát, míg sarkosabb vélemények szerint nem szabad 20 százalék alá adni. Előbbi verzió 240 ezres, míg utóbbi 480 ezres táborgyarapodással számol.
(A kormányváltáshoz a szocialista kalkulációk szerint összesen egymillió új szavazó kellene.) Szóval Botka nincs könnyű helyzetben.
Ennyi embert roadshow-val nem lehet verbuválni, legfeljebb intenzív kopogtató (door to door), illetve köztéri kampánnyal. Ha akad egy-két ezer aktivista. Egyelőre azonban nem tolong ilyen tömeg. Igaz, a vidék felsorakozott Botka mellett – megyei elnöki szintig egységesen. Úgyhogy egyrészt még elég aktivista is kerülhet, másrészt épp a vidéki egység miatt kérdéses, mekkora sikerrel lehetne vezetőszárra venni Botkát, ha nem hozza a számokat. Már csak azért is jogos a felvetés, mert az MSZP-t több törésvonal is szabdalja. Az első a Gyurcsány Ferenchez való viszony. Tömegbázisról – mármint amelyik a DK elnökét támogatná – nem lehet beszélni párton belül. De makacsul tartja magát az a nézet, miszerint ha Botka meggyengül, a pártvezetők tempósan megegyeznek Gyurcsánnyal és elosztják a befutó helyeket egymás között. Így a középvezetők és a frakciótagok jó része „mindhalálig” támogatja a miniszterelnökjelöltet.
A másik érzékeny pont a képviselőcsoport, pontosabban az, hogy ott ki az erős ember. Mert aki „viszi” a frakciót, a kampányban az látszik a miniszterelnökjelölt mellett, illetve ha nincs kormányváltás, az határozza meg a következő ciklust. Éppen ezért birkózik a párt- és a frakcióvezetés, hogy melyik az erősebb. A jelek szerint a képviselőcsoport elunta, hogy a párt kifizetőhelynek használja, így több alkalommal jelezte: semmi köze a pártvezetés ígéreteihez (értsd: nem ad státuszt azoknak, akiket a vezérkar fel akar venni), illetve nem finanszírozza nyakra-főre a csókos politikusok akcióit/rendezvényeit.
Tárgyalástalanság
Idegjátékot játszik egymással az MSZP és a DK: Botka László egyértelműsítette, hogy nem kér Gyurcsány Ferencből, aki viszont összefogási víziókkal bombázza az MSZP-t. Többek között ennek tudható be, hogy a politikusok személyes kedveltsége változik, míg a pártjuk népszerűsége befagyott.
Ennek két oka van. Az első az, hogy a bizonytalanok kivárnak, arra kíváncsiak, hogy mennyire képes Gyurcsány Botkát amortizálni. A másik az, hogy a DK tagjai is kivárnak, hogy megtudják, képes-e Gyurcsány tárgyalóasztalhoz ültetni Botkát. Ha nem, akkor a Demokratikus Koalíció híveinek hamarosan dönteniük kell, elhiszik-e Botkának, hogy képes lehet kormányt váltani, és őt támogatják, vagy nem hiszik, és akkor mindent annak rendelnek alá, hogy a DK-nak önálló parlamenti frakciója legyen.
A pártcsaták gyakorlatilag mindent
kitakarnak, érdemi-tartalmi üzenet alig megy át. A szocialisták érdemben csak a 13. havi nyugdíjról szóló mondást tudták átnyomni, de az például már kiszorult a nyilvánosságból, hogy ígéretük szerint a progresszív adórendszer az újragondolt szociális szisztémával együtt mindenkinél több pénzt hagy, mint most – ha valakinek a jövedelme nem éri el a 600 ezer forintot.
1,93 milliárd
forintot költött 2016-ban a szocialista párt, ez mintegy 300 millióval haladta meg a bevételeit.
A legnagyobb tételt az adósságrendezés emésztette fel, a legnagyobb bevételt székháza eladásából realizálta az MSZP.
Az állami támogatás összege 427 millió forint volt, tagdíjakból mintegy 26,5 millió forint folyt be, magánszemélyek mintegy 114 millió forinttal támogatták a szocialistákat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!