Stroke. Vagyis agyi infarktus, illetve szélütés. Nevezhetjük népbetegségnek: világszerte minden hatodik embert érint, Magyarországon a harmadik leggyakoribb halálok – a rák és a szív- és érrendszeri betegségek után. Főként az idősebb, 50-60-as korosztályt érinti, férfiakat, nőket egyaránt.
Félelmetesen hangzik, de a stroke megjósolhatatlan betegség. Ellenszere az egészséges életmód lehet, rizikófakora pedig a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, vagy éppen a dohányzás és a túl sok szeszes ital fogyasztása. Amikor az eret vérrög zárja el, azt a lehető leggyorsabban el kell távolítani. Ha ez 4-6 órán belül megtörténik, akkor nagyobb a gyógyulás esélye. De a betegek csupán kevesebb mint 5 százaléka jut ilyen rövid időn belül kórházba, és sokszor az is a baj, hogy nem ismerik fel, és nem stroke-osként kezelik.
Vannak, akik egész életükben azon dolgoznak, hogy minél többet megtudjanak erről a félelmetes betegségről. Ilyen Farkas Eszter (képünkön) agykutató is, akinek munkájának lényegét legegyszerűbben így lehetne összefoglalni: stroke, illetve agyvérzés esetén a sérülés napokkal-hetekkel később is növekszik, pusztulnak az agysejtek, vagyis ezt meg kell állítani.
Eszter a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet docense, és a közelmúltban nyerte el a L’Oréal–UNESCO A nőkért és a tudományért ösztöndíjprogram „International Rising Talents” díját. Eredetileg biológiatanár, de sosem tanított, huszonöt éve a kutatások teszik ki az életét. A természet és az ember működése érdekelte már gyerekkorában is. A középiskolában állatorvosnak készült, sokat olvasott és még többet sportolt: karate, kéziés kosárlabda, aztán futás, kerékpározás, túrázás. Kézügyessége szobrász édesapjától ered, természettudományi vénája pedig matek–fizika szakos tanár édesanyjától. Az egyetemen diákköri kutatómunkát végzett: laborokba járt, először növénytanászokhoz virágporokat vizsgálni, majd élettanászokhoz, ahol állatok és emberek életfolyamataival foglalkozott. Egy diákcsereprogram keretében fél évre Hollandiába ment, és a Groningeni Egyetemen végképp beszippantotta a tudományos, kutató lét. Az ízérzékelés agytörzsben lévő, nemtudatos szintjét vizsgálták leginkább, azt, hogyan kommunikálnak a sejtek. Eszter megtanult hollandul és elsajátította az angol szaknyelvet. Ma már könnyebben tud a kutatásairól angolul beszélni, hiszen az angolt használják tanulmányok írásakor, olvasásakor és a konferenciákon is.
A stroke tünetei: az arc, a kar vagy a láb általában egy oldalon fellépő hirtelen érzéketlensége, az egyik testfél zsibbadása, bénulása. Hirtelen kialakuló beszédértési, szótalálási vagy hangképzési zavar, elhomályosuló látás, kettős látás, szédülés, egyensúlyvesztés, mozgási zavarok. Erős fejfájás, amelyhez nyaki merevség, arcfájdalom, a szemek között megjelenő fájdalom, hányás és tudatzavar társulhat, illetve zavartság, memóriazavar, a térbeli tájékozódás, illetve az érzékelés zavara. A száj félrehúzódása és a féloldali végtaggyengeség is stroke-ra utal. Ezen tünetek fellépésekor azonnal mentőt kell hívni. Az országban 37 stroke-központ van, amely felkészült az ilyen típusú betegek fogadására.
Az itthoni diplomavédés után Eszter az Amerikai Egyesült Államokban töltött két évet. Saint Louisban tudományos munkatársként dolgozott és a vegetatív folyamatokat vizsgálta tovább – a belső szervek idegi szabályozása volt a fő csapásirány. Amerikában kicsit kívülállónak érezte magát, egy kis laborban dolgozott, egy vietnami és egy holland kollégával. De még mindig nem Szegedre költözött vissza, hanem ismét Hollandiába ment: PhD-zni hívták, és több mint négy évig maradt. Az idős agy és az Alzheimer-kórban szenvedők agyi keringésének változásait, a memóriazavarokat kutatta. Hollandiában jól érezte magát, az otthoniakkal folyamatosan tartotta a kapcsolatot. S bár nem mindig volt könnyű a külföldi lét, végigcsinálta a projekteket. Fontosnak tartja, hogy munka ne maradjon félbe: „Hogy néz ki, hogy valamit elkezdek és nem fejezem be? Menet közben nem lehet kiszállni” – mondja.
Harmincéves volt, amikor döntenie kellett: ha Hollandiában marad, valószínűleg sosem jön haza. A honvágy győzött. De a sokéves külföldi tapasztalat és a különleges tudás dacára nehéz volt itthon beilleszkednie. Szegeden keresett állást, egykori tanára, Fekete Éva segített: az orvosi karra került 2002-ben. Akkor már működött agyi keringéskutató csoport Szegeden, Bari Ferenc professzor vezetésével – aki egy konferencián ezt kérdezte tőle: miért nem nálam dolgozol? Azóta együtt dolgoznak egy tízfős kutatócsoportban.
A bénulással, látászavarral és leggyakrabban a beszédkészség elvesztésével járó stroke-ra gyógyszer készülhet. A szegedi egyetem tízfős kutatócsoportja olyan gyógyszer megalkotásán dolgozik, amelyik meg tudja állítani a stroke-os betegek állapotának romlását, s lerövidíthetik a hónapokon át tartó rehabilitációt. Már megvannak a gyógyszerjelölt anyagok, ki kell zárni a mellékhatásokat, meg kell állapítani a koncentrációt, utána jön az engedélyezés, így még minimum tíz év, amíg ebből gyógyszer lesz.
Farkas Eszter másfél évtizede gyógyíthatatlan betegségekkel foglalkozik. Saját kutatócsoportot szeretne és célja a nagydoktori fokozat megszerzése. Mindkettő nagyobb önállóságot és elismerést jelentene a szakmán belül. A női kutatók helyzetéről azt mondja, munkahelyére sosem nőként, hanem kollégaként megy. Nem érzékeny a nemi szerepekre, sosem érzett hátrányos megkülönböztetést. „Csak a díj kapcsán merült fel bennem, hogy jobban kellene segíteni a nőket, hogy többen legyenek a kutatói pályán. Igazából a díj előtt meg sem fordult a fejemben, hogy a férfiaknak könnyebb lehet” – magyarázza.
A L’Oréal–UNESCO A nőkért és a tudományért „International RisingTalents” díj 15 ezer euró kutatási támogatással jár. Farkas Eszter műszereket vesz a pénzből: metszőgépet, amivel szövettani metszeteket lehet készíteni, illetve kapilláris húzót. A L’Oréal–UNSECO A nőkért és a tudományért program célja, hogy támogassa a kutatásokat a tudomány minden területén. Az elmúlt 18 évben a program 92 kutatónőt díjazott és további 2438 tehetséges nőt támogatott munkájukban.
„Szabadidőm sosem volt túl sok, addig tartott a nap, amíg nem volt kész a feladat. Ezen a gyerek változtatott”. Ugyanis Eszter számára délután 4-kor vége a munkaidőnek, megy az ötéves fiáért és jön a nap családi része. Azt mondja, két, egyformán fontos feladata van: a munkáját jól ellátni és jó anyának lenni. Ennek egyensúlyban tartásához sok segítséget kap a munkahelyen és a családban is, ahogy fogalmaz: „csak csapatként megy, egyéni hősként nem”.
- Magyarországon évente kb. 40-50 ezer ember kap stroke-ot, közülük 15 ezren meghalnak a szélütés következtében.
- Nagyjából 10 percenként kerül valaki kórházba stroke miatt, és minden félórában meg is hal egy ember a betegség következményeként.
- Európában 1,4 millió stroke miatt bekövetkezett halálesetet regisztrálnak.
- A szélütést túlélők 48 százaléka féloldali bénulással, 32 százaléka depresszióval küzd, 24–53 százalékuk részben vagy teljesen mások segítségére szorul, 22 százalék járásképtelenné válik, és 12–18 százaléknak nem szűnik meg a beszédzavara.
Híres stroke-os betegek:
Johann Sebastian Bach zeneszerző,
Charles Dickens regényíró (bele is halt),
a forradalmár Lenin két stroke-ot is túlélt,
a diktátor Sztálinnal stroke végzett,
Winston Churchill volt brit miniszterelnök is átesett rajta; és túlélte a stroke-ot
Sharon Stone színésznő,
Jean-Paul Belmondo színész,
Kirk Douglas színész.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!