- Jövőkép nélkül annyi
- Ha az MSZP-nek nincs programja, képtelen lesz érdemben befolyásolni az együttműködési tárgyalásokat
- A kormányváltási tartalékot jelentő bizonytalanokat balos mondandóval lehet megszólítani
- Ki kell törni a reagálópárti státuszból, akkor lesz hiteles az MSZP és szólhat bele a jelölt kiválasztásába
Saját pártjában sem tudták sokan, hogy Botka László csökkenteni akarta a bruttó 600 ezer forint alatti fizetések adóterheit; hogy ingyenessé tette volna az első diplomát; hogy mintegy 130 ezer forintra húzta volna fel az ennél alacsonyabb nyugdíjakat. A tagság és a szimpatizánsok tájékozatlansága intő jel. Arra figyelmeztet, hogy az MSZP üzenetei egy nyitott, befogadó közegben sem mentek át. Az okokat hosszan lehetne sorolni, de nem érdemes, közvélemény-kutatások görbéiből egyértelműen kirajzolódik, hogy a szocialisták akkor erősödtek, amikor programról beszéltek – például a Fizessenek a gazdagok! kampány közepén (áprilisban) gondolta azt az emberek 44 százaléka, hogy Botka László alkalmas miniszterelnöknek. Miután ez kifutott, a párt kommunikációs és politikai gödörbe zuhant. A legfontosabb tanulság azonban az, hogy amíg a tartalom képes volt uralni a napirendet, addig sem a belső konfliktus, sem külső zsarolás nem tudta amortizálni a szocialistákat.
Program nélkül annyi
Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben az MSZP nem képes egy jövőképpel, a társadalom többségének tetsző programmal előállni, akkor nem diktálhat az együttműködési tárgyalásokon.
Sőt még egyenrangú partnerként sem kezelik, a kisebb pártok joggal érezhetik úgy: az MSZP miniszterelnök-vesztése után megnőtt a zsarolópotenciáljuk.
Nem vitás, hogy Botka távozása megnyitotta az utat a tárgyalások előtt. Az sem kérdés, hogy a tárgyalófelek személyes érdeke egyezik: mindenki be szeretne kerülni a parlamentbe. De ettől legfeljebb elvben nőtt a kormányváltás esélye, mindez önmagában nem jelent megegyezési kényszert, sőt a Demokratikus Koalíció játékterét szélesíti. Már csak azért is, mivel a DK kvázi alapvetésként kezeli, hogy a miniszterelnök-jelölt nélkül maradt MSZP bázisát érdemben le tudja rabolni, ha nincs megegyezés.
A szocialisták esélyeit ugyan egy jó jelölt izmosíthatja, ám önmagában kevés. Ahhoz ugyanis, hogy közös címerfigurává emelkedjen, szükséges a DK bólintása is. Azaz, ha úgy tetszik, Gyurcsány Ferenc pártjának tárgyalási pozíciói nem romlottak, csak míg eddig kívülről – az összefogás hiányára hivatkozva – gyakorolhatott nyomást, addig ezt most kvázi rendszeren belülről teheti meg.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az MSZP eszköztelen lenne. Érdemes felidézni egy márciusi esetet, amikor Gyurcsány Ferencnek beakadt, hogy Botka László extra adót vetett volna ki az 1 millió forintot meghaladó havi jövedelmekre – és olyan mondatokkal vagdalkozott, miszerint a szegedi polgármester egész életében nem keres annyit, mint amennyit (uszkve 460 millió forintot) ő 2016-ban adóként befizetett. És ekkor történt, hogy a DK elnökének népszerűsége sorvadni kezdett, Botkáé pedig kikerekedett.
Bizonytalanoknak a bal
Ez pedig két dolgot jelent. Az egyik az, miszerint egy program valóban érdemi pozícióelőnyt jelent a tárgyalásokon, ugyanis ahhoz viszonyulnia kell minden tárgyalónak – azaz csak olyan közös jelöltet lehet állítani, aki elfogadja azt. Már csak azért is, mert a közös jelölt program nélkül nem működik. Ugyan megtalálása kiválthat rövid eufóriát a kormányváltást akarók körében, ám tartalom nélkül az újabb ember is arra a sorsra juthat, mint Botka László, aki a május végi MSZP-kongresszus után nem állt elő új, részletezett programpontokkal.
A másik tanulsága a Botka–Gyurcsány „pénzvitának”, hogy egy baloldali programra van szükség – mivel a bizonytalanok csak így szólíthatók meg. Ezt bizonyítja, hogy Botka László népszerűsége (legalábbis a csúcson) háromszorosa volt az MSZP-nek – azaz a párt nélkül sodródok közül számosan odafigyeltek rá. Nem véletlenül: a bizonytalanok között sok-sok olyan ember akad, aki korábban a kormánypártokat támogatta, ám szociális csalódásai (értsd: romló életkörülmények) miatt szakított vele. Nem vitás, hiteles balos programmal nem könnyű előrukkolni, hiszen mindenki balról próbál előzni.
A Jobbik a bérunió mellett tör lándzsát (lényege, hogy az EU-n belül az elvégzett munkáért többé-kevésbé ugyanannyi pénz járjon), a PM az automatikusan járó alapjövedelemmel támad, az LMP pedig egyfajta zavaros zöld-szociáldemokrata programot nyomat. Egyedül a Fidesz nem szállt be a „balversenybe”, a kormánypárt egyelőre a nyugdíjasokra koncentrál.
Elég a reagálásból!
Hogy az ígéretcunamiban miképp tud olyan állításokat megfogalmazni az MSZP, amelyek egyszerre reálisak és eléggé vonzóak a választóknak, az erősen kérdéses. A jelek szerint egyelőre a párt nem képes átlépni kommunikációs árnyékát, és szakítani a hatalom szóhasználatával.
Egy jellemző példa: a Fidesz folyamatosan arra emlékeztet, hogy az MSZP vette el a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat. A szocialisták most azzal riposztoznak, hogy kormányváltás esetén visszaadják a 13. havi időskori járandóságot – igaz, fix összegűvé tennék azt, így 120 ezer forint lenne. Csakhogy ebből még akkor is, ha ez a mintegy 240 milliárd forintos költséggel járó terv megvalósítható lenne (egyébként jó eséllyel igen), úgy tűnik: az MSZP reagálópárt, amelyik a Fidesz mondandójára reflektál. Ráadásul nem a hiteles közlő pozíciójából, hiszen valóban az MSZP-kormány szántotta be a13. havi nyugdíjat. Márpedig válaszpolitikából nem épül jövőkép.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!