Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, DEMONSTRÁCIÓ - Reménykeltő felzúdulással indult az év az oktatásban – egy tantestületi levél hatására korábban nem látott szakmai és társadalmi összefogás alakult az iskolák ügye körül. Számtalan akció, több tömegtüntetés, tanárok, diákok és szülők kiállása bizonyította: valami nagyon nincs rendben az iskolákban. Ekkora nyomásnak már a kormány sem tudott ellenállni, a rendszer újabb átalakításába kezdtek. Csak éppen a tiltakozók és a szakmai szervezetek követeléseit söpörték ismét a szőnyeg alá, úgy tűnik, a változások nemhogy javítanának a helyzeten, tovább rombolják az egyébként is rosszul teljesítő oktatást. A Tanítanék mozgalom szombaton ismét tüntet,egyik vezetőjük, Pilcz Olivér szerint a következő tanév még rosszabb lehet, mint a most záruló.
2011 óta minden tanév úgy ért véget, hogy a következő még több változást és bizonytalanságot tartogatott, vagyis a tanárok és diákok azzal a szorongató érzéssel vágtak neki a nyári szünetnek, hogy nem tudhatták pontosan, mi vár rájuk szeptembertől.
A Fidesz-kormány oktatási intézkedései tanévről tanévre fokozták az iskolai dolgozók és a gyerekek leterheltségét; a KLIK által okozott káosz és ellátási nehézségek, a pedagógusminősítési rendszer, az új tanterv és tankönyvek, az erkölcstan, a mindennapi testnevelés és az „egész napos iskola” bevezetése már-már elviselhetetlenné növelték a feszültséget az intézményekben. Néhány héttel ezelőttig, úgy tűnt, idén fordulat következhet be és végre a pedagógusok és a gyerekek igényei szerint változhat a köznevelés rendszere, és a tanári tiltakozások kapcsán alakult társadalmi mozgalom képes lesz kikényszeríteni a változást a kormányzat részéről.
Aztán szépen lassan éppen az ügyet leghitelesebben képviselni tudó tanárok fogytak el a mozgalom mögül – jól mutatta ezt a dramaturgiai csúcspontnak tekinthető áprilisi pedagógussztrájk körülbelül 20 százalékos részvételi aránya, amit utólag, az azóta történtek ismeretében már nyugodtan lehet kudarcként értékelni.
A kormány tehát hatékonyan osztotta meg a tanárokat a kerekasztalon belengetett homályos ígéreteivel. Hogy aztán ebből alig tartson be valamit. Már pontosan tudni, mit tartalmaz a köznevelési törvény módosításának tervezete, így egyértelművé vált: a kormány sem a hosszú ideje tárgyalásokat folytató Pedagógusok Szakszervezete által vezetett sztrájkbizottság, sem a civil mozgalom szempontjait nem vette figyelembe.
A Tanítanék mozgalom 12 azonnali követelése közül egyetlenegy sem teljesült, de vannak pontok (például a szakképzés helyzetét vagy a tankönyvválasztás szabadságát érintő), amelyek esetében tovább rontott a helyzeten a kormány, másoknál (mint a tanulói terheket érintő) egyszerűen nem lehet tudni, hogyan nyúlnak hozzá a rendszerhez. Nem véletlen, hogy a saját 25 pontjukról tárgyalásokat folytató PSZ-elnök, Galló Istvánné a pedagógusnapon arról beszélt: a törvény parlamenti szavazásra váró módosításából több olyan elem is kimaradt, amelyről a tárgyalásokon „közeledtek az álláspontok”, más módosítások viszont egyeztetés nélkül kerültek be. Vagyis a kormány – miközben folyamatosan azt kommunikálta, hogy a köznevelési kerekasztalon fontos munka folyik, és az érintettekkel egyeztetve fog változtatni az oktatás rendszerén – végül ignorált minden szempontot és a saját szája íze szerint fúrja-faragja az egyébként is recsegő rendszert.
Így a mindenki által gyűlölt KLIK-et nem megszünteti, hanem 56 kisebb, önálló költségvetéssel működő központra darabolja. Arra azonban nincs pénzügyi garancia, hogy ezek jobban el tudják majd látni a feladatukat, mint az országos mamutszervezet. Különösen annak fényében, hogy az állami fenntartás megszüntetése helyett még az üzemeltetést is maguk alá vonják, és az önkormányzatokat teljesen kizárják iskoláik finanszírozásából, karbantartásából és életéből. Holott éppen a települések voltak azok, amelyek próbálták ellensúlyozni az állam gondatlanságát az elmúlt években, és ahol tudták, erejükön felül segítették iskoláikat, hogy ne a gyerekek lássák kárát a KLIK megmagyarázhatatlan hanyagságainak. Hiába tiltakoznak az önkormányzatok, a jövőben gyakorlatilag semmi beleszólásuk nem lesz az iskoláik működtetésébe.
Talán a legsúlyosabb rombolást a szakképzés területén viszi véghez a kormány, a szeptembertől szakgimnáziumoknak nevezett szakközépiskolákban a lecsökkentett közismereti óraszámok mellett csak egyetlenegy természettudományos tárgyat tanulhatnak majd a diákok. Így a gyerekek 40 százalékának szűkülnek le a továbbtanulási és későbbi boldogulási lehetőségei.
Arról nem is beszélve, hogy az alapítványi szakképzőhelyeket erőszakkal szántja be az állam. Ha nem csatlakoznak a Nemzetgazdasági Minisztérium által irányított szakképzési centrumokhoz, egyszerűen nem kapnak keretszámot és az ahhoz társuló állami normatívát.
Ehhez képest apró eredménynek tekinthető csak, hogy a többi alapítványi iskola megúszhatja: kikerült a 2017-es költségvetéshez benyújtott salátatörvényből az a mondat, amelynek értelmében valamiféle többletszolgáltatáshoz kötötték volna a támogatásukat. Holott ők nem többet nyújtanak, mint az állami iskolák, hanem egészen mást, legtöbbször jobban strukturált, korszerűbb tudást.
Összességében a már lassan fél éve tartó tiltakozások eredménye szakmai értelemben gyakorlatilag mérhetetlen. Szakszervezetek, szakmai csoportok, civilek, szülők és gyerekek szempontjai mind le lettek söpörve az asztalról. Az újabb átalakítások, a teljes államosítás (amely várhatóan ismét tanév közepén, 2017 januárjában következik be), a tanterv ismételt átdolgozása (amelynek rendre az a vége, hogy még több „megtanulnivaló” kerül bele) és a tankönyvpiac végleges kinyírása ismét nehéz, kaotikus tanévet vetít előre. Most úgy néz ki, nincs az a felháborodáshullám, nincs az a társadalmi összefogás (emlékezzünk: a tanári tiltakozást az emberek 76 százaléka támogatta február közepén), amely meghátrálásra, vagy legalább más szempontok figyelembevételére kényszeríthetné. A szombati tüntetés talán az utolsó lehetőség, hogy a pedagógusok és a kormány oktatáspolitikájával elégedetlen tömeg bebizonyítsa: nem így van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
