Mr. Euró elköszön

Júniustól nem kívánja folytatni munkát. Miért? Elképzelhető, hogy megint lelkiismeret-furdalás nélkül lehet mindenért a görögöket okolni? Juncker a görögökben a 22-es csapdáját látja, amibe nyakig beleragadt az unió. Véleménye szerint a görög gazdaság össze sem hasonlítható egy tipikus európaival. Ezért egy amolyan uniós helytartóval, egy EU-biztos kinevezésével szerette volna orvosolni a problémát. Hogy mennyire demokratikus egy ilyen lépés, azon hosszan lehetne vitatkozni. De valamit valamiért. A diplomáciában agyoncitált félmondata új értelmet nyert: „mind tudjuk, hogy mit kell tenni, csak azt nem tudjuk, hogy ha megtettük, akkor hogyan választanak minket újra”. Ezek szerint sehogy. Főleg, ha az EU-t a válságon kívül manapság az érdekháborúk jellemzik a leginkább. A 2013-as újraválasztására edző Merkelnek és Sarkozynek a Juncker által szorgalmazott megoldás politikai öngyilkosság lett volna. Az Európai Unió Tanácsának ülésén így gyorsan le is szavazták.

Brüsszeli folyosók kedvenc témája, hogy Juncker pályázott az Európai Tanács elnöki székére, de a jelenlegi elnököt Herman Van Rompuyt választották meg újabb 2,5 évre. A csöndes Rompuy a legkisebb közös többszörös ma az unióban. Szerény végrehajtó. Az örök ötletelő és forradalmi gondolatairól elhíresült pénzügyi zseni Juncker nem illett a Merkozy-drámába.

De lehet, hogy egyszerűen csak elfáradt, valóban nagy teher az euró. Januárban meggyónt a Handelsblatt című német üzleti lapnak: az Eurogroup vezetése állandó tárgyalásokat és telefonálgatást jelent, ami felőrli az embert. Emberileg érthető.

Luxembourg tiszta és mindennemű problémától mentes levegője jobban nyújtja a nyugdíjas éveket, mint válságok sorozata.

Mielőtt végleg elköszönnénk Junckertől, jobb, ha tudjuk, nem felétlenül az a főnök, aki a porondon meghajol.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!