Egy különös római találkozás alkalmával elhangzott Kádár-megjegyzés, és egy Moszkva felé tartó repülőn feljegyzett mondás.
Római lépcsőkön
A hetvenes évek vége, Kádár János ritka nyugati útjai során Rómába látogatott. Járt a pápánál, a Vatikánban, és fogadta őt Pertini köztársasági elnök – az a bájos, idős bácsi, aki az olaszok foci-világbajnoki győzelme idején minden protokollszabályt megszegve, felállva, feltartott kézzel ugrált a dísztribünön – a Quirinale-palotában.
Az autókonvoj fékez, Kádárt kisegítik a limuzinból, aggódó arccal körülnéz, majd mély levegőt vesz az augusztusi hőségben, és hosszan méregeti a csaknem száz lépcsőből álló utat, mely felvezet a palotába, a mosolygósan várakozó Pertinihez.
– Te jó ég! – sóhajt Kádár, s erejét összeszedve, mármár egyenletes léptekkel baktatni kezd fölfelé a lépcsősoron.
Itt nem lehet megállni, pihenni picit, nem veheti elő a mégoly magas közjogi méltóság sem zsebkendőjét, hogy megtörölje izzadó homlokát. Itt menni kell, haladni fölfelé a száz lépcsőn, mosolyogva, tucatnyi kamera és fényképezőgép kereszttüzében. Száz lépcső, rajta száz díszegyenruhás alabárdos, csillogó aranysisakban. Az újságírók tippelgetnek, felér-e a lendület, bírja-e a hatvanas évei végén járó, lassú léptű Kádár. Úgy a hatvanadiknál lehetett, fújtatva, mint a duda, mikor az egyik aranysisak mögül váratlanul magyarul megszólalt az alabárdos:
– Jó napot, Kádár elvtárs! – nem is szólt, csak sziszegte, fájdalmára nem csak ők ketten hallották. Az öreg oda sem nézett, lehajtott fejjel baktatott fölfele, és mormogta:
– B...a meg, rendőr otthon is lehetne…
Moszkva felé
A nyolcvanas évek közepe, repülőgép, Moszkva felé, néhány nappal azután, hogy a szovjet légierő lelőtte a Szahalin-szigetek fölött az elhíresült koreai utasszállítót, arra hivatkozva, hogy letért a légifolyosóról és semmilyen figyelmeztetésre nem válaszolt.
Kádár János ritkán ült repülőre, inkább – ha tehette – vonattal utazott. Most sürgős volt, menni kellett a kormánygéppel. Szemmel láthatólag szorongott a fedélzeten, félt a repüléstől, különösen akkortájt, amikor minden a koreai gép katasztrófájáról szólt. Félórát sem voltunk levegőben, mikor a gép kapitánya teátrálisan jelentett Kádárnak.
– A szovjet légierő harci gépei alakzatban repülnek, díszőrséget adva a magyar kormánygép mellett, Kádár elvtárs tiszteletére.
Az öreg felnézett és csak annyit mormolt:
– Azért csak válaszoljon nekik, ha kérdeznek valamit! Ha lehet, többször is…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
