A megfigyelés és a leselkedés már a filmgyártás kezdeteitől fogva, de különösen az ’50-es évektől fontos témája a forgatókönyvíróknak és rendezőknek. Akár a totalitárius hatalom ideájával játszanak, akár saját kamerájuk megfigyelő szerepét boncolgatják, a „kukkolás” természetéről számos mestermunka született.
Az első ilyen jelentős alkotás Hitchcock Hátsó ablak című thrillere (1954). Főhőse egy fotóriporter (az Oscar-díjas James Stewart), aki lábtörése miatt ablakából bámulja szemközti szomszédjait. Felfigyel egy gyanús férfira, akiről úgy sejti, megölte a feleségét, majd kétségbeesetten próbál beavatkozni az eseményekbe. Míg Hitchcock filmje leselkedő énünkről rántja le a leplet, Orwell kultikus regénye, az 1984 két filmes feldolgozása (1956-ból és 1984-ből) az állandó megfigyeltség által teremtett paranoia és abszurd valóság lélektanát kutatja. Orwell története túlmutat a megfigyelés puszta tényén, hiszen már attól is megváltozik a viselkedésünk és eluralkodik rajtunk a rettegés, hogy úgy hisszük, figyelhetnek bennünket. Így válik a Nagy Testvér fenyegető jelenléte belső korláttá, az elme börtönévé.
Fritz Lang német rendező az elsők között foglalkozott a megfigyelésben rejlő hatalmi potenciállal. Figye lemreméltó, hogy ezt már 1960-as, fekete-fehér filmjében milyen modern technikával képzelte el: a Dr. Mabuse ezer szeme című krimi egy olyan szállodában játszódik, melynek valamennyi szobájában mikrokamerákat helyeztek el (akárcsak az 1993-as, Sliver című amerikai thriller toronyházában). Filmjében már megjelenik a hidegháború paranoiás közhangulata, hiszen a vendégeket sem csak az ördögi Dr. Mabuse (Peter van Eyck) tartja szemmel vezérlőközpontjából, egymást is folyamatos gyanúval figyelik, követik.
Freudtól tudjuk, hogy a szkopofília, vagyis a nézelődési kedv már a gyermekkorban megjelenő természetes ösztön, emiatt kelthetnek bennünk erotikus vágyat a vizuális ingerek. A személyiségfejlődés során átélt trauma hatására azonban ebből kialakulhat a voyeurizmus (vagyis a kukkolás szenvedélye), amikor maga a leselkedés lesz a szexuális kielégülés forrása. Egy ilyen szenvedélybeteget mutat be a Kamerales (Peeping Tom) című 1960-as brit horror, melyben a sorozatgyilkos (Karlheinz Böhm) kamerájával felveszi áldozatai haláltusáját. A film annyira ijesztő és botrányos volt a maga idejében, hogy fogadtatása derékba törte az ígéretes rendező, Michael Powell pályafutását – miközben stílust teremtett a gyilkos szemszögét megjelenítő kameraállással, melyet máig alkalmaznak.
A Watergate-botrány után az amerikai társadalomban eluralkodott megfigyelésfóbia a ’70-es években számos filmet megihletett. Köztük is kiemelkedő alkotás Sidney Lumet Az Anderson-magnószalagok című krimije (Sean Connery főszereplésével), valamint Francis Ford Coppola Magánbeszélgetés című thrillere. Utóbbi hőse, Harry Caul (Gene Hackman) hivatásos lehallgató, aki szinte tárgyiasítja a célszemélyeket, magát is meggyőzve arról, hogy őt csak a „szép, zsíros felvétel” megcsípése mozgatja. Coppola statikus kameraállásai zavarba ejtik a nézőt, olyan érzést keltve, mintha szereplőit mi is távirányítású kamerán keresztül figyelnénk.
Míg a szeptember 11-i terrortámadás előtt az egész világot behálózó, az interneten összekapcsolt és ezen keresztül bárhonnan hozzáférhető kamerarendszer még szinte csak összeesküvés-elméletekben jelent meg a filmekben, ha ma megnézzük a 24 vagy az NCIS tévésorozatot, egy Bourne-, vagy Bond-filmet, ezekben már hétköznapi valóság. A „biztonsági” kamerákat egyaránt figyelik bűnüldözők és bűnözők – az Ocean’s-trilógiában például a szélhámos banda feltöri, majd saját előnyére használja a kaszinó belső hálózatát. A való ságshow-k legalizálták a tévés kukkolást, mely beépült a hétköznapjainkba, majd lassan ki is kopott onnan. A kamerák követő funkcióját átveszik a mobiltelefonok, leleplezés helyett önként osztunk meg magunkról minden intimitást a közösségi oldalakon – aggódik a brit Independent napilap. Akárcsak a Magánbeszélgetés című filmben, néha már nehéz eldönteni, ki a megfigyelő, és ki a megfigyelt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
