Talán még az ellenzéki összefogásnál is fontosabb a választási részvétel a Fidesz gyengítése vagy megbuktatása szempontjából. Mivel a jelenlegi kormánypártnak régóta stabil, de érdemben nem bővülő a szavazóbázisa – nagyjából 2-2,5 millió választópolgár sorolható ide – a győzelem vagy annak aránya egyértelműen attól függ, hogy a nem fideszes 5,5-6 millió választó elmegy-e szavazni. (Jelenleg valamivel 7,9 millió felett van a magyarországi választójogosultak száma, a külhoniak névjegyzékében pedig 350 ezren vannak.) Ha kevesen szavaznak, biztosan behúzhatja a Fidesz ezt a választást is.

Az ellenzéknek 65 százalék feletti részvételnél már lenne esélye, 70 százalék felett pedig akár a győzelemnek is örülhetne. Amennyiben a többség elmegy szavazni, azaz nem csak a Fidesz saját, felizzított tábora mond véleményt a választáson, azzal a helyzettel aligha tud mit kezdeni a kormánypárt. Akkor ugyanis nem működik az a trükk, hogy a legjobban szervezett kisebbség  jelöli ki az irányt. A magas részvétel a Fidesz leváltásának legfontosabb eszköze, és ezt a korábbi választások adatai egyértelműen mutatják.

 Legutóbb a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás igazolta az összefüggést. Ott egy hete a teljes ellenzék által támogatott független jelölt, Márki-Zay Péter győzte le 57:41 arányban a Fidesz– KDNP által indított Hegedűs Zoltánt. Márki-Zay 13 076 szavazatot kapott, míg ellenfele 9468 voksot. A választási részvétel pedig elképesztően magas, 62,45 százalékos volt. (Az önkormányzati voksoláson általában 25–45 százalék között szokott lenni a részvételi arány, az időközi voksolások általában ennek az alsó része körül alakulnak.) A városban legutóbb 2014-ben az azóta elhunyt fideszes Almási István 8160 szavazattal tudott fölényesen nyerni, de akkor alig 36 százalékos részvétel mellett. Vagyis úgy veszített most a fideszes jelölt, hogy a korábbi választáson elért eredménynél is több voksot kapott, viszont mivel a részvétel kiemelkedő volt, jelentős sikert ért el az ellenzék ott, ahol korábban esélye sem volt a győzelemre. A szavazókat valószínűleg az egymást követő korrupciós botrányok (például az Elios-ügy), továbbá az ellenzéki jelölt és támogatói elleni hadjárat is a szavazóurnákhoz vitte. Nem véletlen, hogy a Fidesz most igyekszik visszavenni az agresszióból és a sorosozásból.

Beszédes a részvételi adatok és a fideszes győzelmek közötti összefüggés a korábbi parlamenti voksolások esetében is. 1998-ban például a Fidesz – az akkor kétfordulós választáson – 57 százalékos részvétel mellett tudott nyerni, azaz mindössze 4,5 millió ember mondott véleményt, amiből a Fidesz 1,34 millió voksot gyűjtött be a területi listán.
(A szocialisták ennél ugyan többet, de épp a Fidesz által azóta eltörölt kétfordulós rendszer tette lehetővé, hogy sok egyéni helyet a kisgazdák segítségével a Fidesz szerezzen meg.) 2002-ben, amikor szocialista– szabad demokrata kormány alakulha ott, a választás második fordulójában rekordmagas, 73,5 százalékos volt a részvétel. Vagyis akkoriban majdnem 5,7 millió ember tartotta fontosnak, hogy véleményt mondjon az ország jövőjéről. Érdekesség, hogy akkor a közös Fidesz–MDF lista 2,3 millió szavazatot kapott, de a győzelemhez ez sem volt elég – éppen a magas részvétel miatt. 2006-ban az első fordulóban 67,8 százalékos részvétel (ez összesen 5,4 millió szavazó) után ugyancsak MSZP–SZDSZ kormány alakulhatott meg, pedig a Fidesz–KDNP ugyanúgy hozta a majdnem 2,3 millió szavazót, mint négy évvel korábban.

2010-re viszont visszaesett a részvétel 64, illetve a második fordulóra 46 százalékra, a Fidesz pedig saját szempontjából kitűnően sikerült mozgósítással 2,7 millió szavazatot zsebelhetett be, amivel kétharmados többséget szerzett. Az elsöprő győzelemhez nyilván hozzájárult, hogy az akkori 176 egyéni helyből 173-at megnyertek, ugyanakkor az is igaz, hogy 70 százalékos részvétel mellett (5,6 millió szavazó) már jó eséllyel nem lett volna meg a listás voksok többsége. A 2014-es 61,7 százalékos részvétel pedig – a választási szabályok durva átírásával kiegészítve – ismét elég volt a kétharmadhoz a „szokásosnak” mondható 2,26 millió listás szavazattal.

Ezt a 2014-es eredményt, illetve az egyéni körzetek túlnyomó többségének elnyerését sok helyen jó eséllyel meg lehetett volna akadályozni, ha többen kelnek ki a karosszékből és mennek el szavazni az adott körzetben. Sok helyen alig néhány száz pluszvoks elég lett volna a Fidesz megveréséhez, hiszen okkal feltételezhető, hogy a Fidesz mindenkit elvitt a táborából, akit csak lehet. Azaz a pluszvoksok az ellenzék jelöltjét segítették volna. A budapesti 6-os egyéni választókerületben (VIII. kerület) a fideszes Vas Imre mindössze 540 szavazattal előzte meg az ellenzéki pártok jelöltjét, Pál Tibor Gyulát. Mindezt alig 57 százalékos részvétel mellett. A 15-ös választókerületben (XVIII. kerület) pedig Kunhalmi Ágnes 56 szav zattal kapott ki a fideszes Kucsák Lászlótól. Azaz ott az ellenzék győzelméhez elegendő lett volna, ha kevesebb mint egytized százalékkal többen keresik fel a szavazóhelyiségeket.

A választási kampány utolsó, bő egy hónapjának kérdése tehát az, hogy a kormánnyal elégedetlen, de passzív választópolgárok bepörgetik-e magukat annyira, hogy tömegesen menjenek el szavazni. A Fidesznek az lehet az esélye, ha ezt megakadályozza vagy az ellenzéki jelöltek egymásnak esnek. Ez utóbbi esetben ugyanis sokan érezhetik, hogy felesleges is rájuk szavazni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!