A rezsicsökkentés minden szempontból kártékony, áramszünetekhez és balesetekhez vezet, az energia árát pedig nem lehet megállítani a határon – sorolja a problémákat Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség igazgatója, aki szerint biztos, hogy a magyar energiaellátás előbb-utóbb bedöglik.
– Lapértesülések szerint Oroszország több mint 10 milliárd dollárnyi adósságunkat finanszírozná, cserébe beszállhatnak a Paksi Atomerőmű bővítésébe, feltehetőleg tulajdonrészért, és a megállapodás része lehet a 2015-ben lejáró húszéves gázvásárlási szerződés meghosszabbítása is.
– Hivatalos nyilatkozat híján csak spekulálni lehetne, azt pedig nem szeretnék.
– Laikus szemmel nézve érthetetlen, hogy ha a függetlenség jegyében visszavásároltuk az oroszoktól a MOL-részvényeket, akkor most miért játsszuk át nekik Paksot?
– A MOL az ország legfontosabb energetikai vállalata, függetlenségének megőrzése energiapolitikai célkitűzés volt az előző és a mostani kormányzati ciklusban is. Az más kérdés, hogy ugyanezen célt más országok jogalkotási eszközökkel megoldották, az vitatható, hogy szükséges volt-e a MOL függetlenségének biztosítására kétmilliárd dollárnyi magyar költségvetési pénzt elkölteni. Paks esetében kimondható, hogy Oroszország a lehetséges technológiai partnerek közé tartozik. Csernobilból sokat tanultak, és a harmadik generációs reaktordizájnok a legkorszerűbbek közé tartoznak. Oroszországban jelenleg tíz atomerőmű épül, nem beszélve a külföldi beruházásokról, tehát komoly műszaki tapasztalataik vannak. A legegyszerűbb az lenne, ha megvásárolnánk tőlük, mint ahogy például most India teszi, de az MVM-nek nincs erre pénze. Reaktoronként négymilliárd eurós költséggel számolhatunk. Kreatívabb konstrukciónak számít, ha hitellel és részvénytőke befektetésekkel finanszírozzuk a beruházást, mint Törökország. A struktúra típusáról elég komplex tárgyalásokat kell folytatni; egy ekkora projektről megállapodni évekig tart. Egy atomerőmű esetében a kezdeti tőkeberuházás után már folyamatos üzemeltetés van alap üzemmódban. Az esetleges orosz tulajdonrészről még nem tudunk semmit: azt Paksban vagy az MVM-ben kapnák, többségi vagy kisebbségi tulajdon lenne, részt vehet-e az igazgatótanácsban, ha igen, milyen jogosítványokkal – ezek ismerete nélkül nehéz még spekulálni is.
– Más államok már újrakötötték gázszerződéseiket, mi még nem. Ez mennyire veszélyezteti az energiabiztonságot?
– A Gazprom Európa legnagyobb gázszállítója, és tény, hogy az elmúlt öt évben sok orosz szerződést újratárgyaltak: módosítottak az árazáson, a mennyiségen, az időtávon. Magyarország még nem tart itt.
– Az E.On gázüzletágának és tárolóinak visszaállamosításával nem kell egy harmadik féllel is megegyezni. Ez mennyivel javítja a tárgyalási pozícióinkat?
– Semennyivel. Ráadásul az E.On nagykereskedő veszteséges, a jövőben pedig ezt a veszteséget a magyar állam fogja finanszírozni.
– Akkor miért ad érte az állam összesen akár 350 milliárd forintot?
– Ezt talán a kormánytól kellene megkérdezni.
– Talán demagóg a kérdés, de ennyi pénzt nem lett volna egyszerűbb közvetlenül a rezsicsökkentésre fordítani?
– Rezsicsökkentésre nem érdemes költeni. Még az olyan gazdag államoknak, mint Katar vagy Szaúd-Arábia is azt tanácsolta a Nemzetközi Energiaügynökség, hogy ne tegyék. Ugyanis minden szempontból kártékony: árt az energiahatékonyságnak, az energiapiacok működésének, ráadásul nem a szegényeket segíti, hanem azokat, akik minél többet fogyasztanak. Ha demagóg kérdést akar feltenni, akkor inkább legyen ez: ha Magyarországon ekkora a pénzbőség, akkor miért nem arra költenek, hogy ne saját pénzből vegyenek a pedagógusok krétát az iskoláknak?
– Tehát nem látja a kormány döntései mögött a stratégiát?
– Nyugodtan bele lehet írni az Alaptörvénybe kétharmaddal, hogy az energia ingyenes, de a fizika törvényeinek átírásához a kétharmad is kevés. A Magyarország területén felhasznált energia mennyisége két és félszerese az itt megtermeltnek. A bő kétharmados különbözetet importálni kell. A piacról. Melynek mi a legfőbb sajátossága?
– Hogy ki kell fizetni a kapott szolgáltatást.
– Bizony. Még egy kétharmados döntéssel sem lehet tíz százalékkal csökkenteni az importszámlát. Fizetni kell, vagy a fogyasztónak, vagy valaki másnak: a költségvetésnek, vagyis minden adófizetőknek, vagy az energetikai cégeknek.
– Az extraprofitjukból, ugyebár.
– A beruházásokra és a karbantartásokra szánt pénzekből. Ugyanis a termelői és a fogyasztói ár közötti különbözet nem klasszikus értelemben vett árrés, hanem egy hatalmas logisztikai rendszer, a hálózat fenntartási költsége. Nem extraprofit. A rezsicsökkentés felfogható úgy, mint egy újabb különadó a gáz- és áramszektor szereplőire, amelyből a kormány kedvezményt ad a lakossági energiafogyasztóknak.
– De akkor nem kiugróan drága a magyar rezsi?
– Nem. A villamosenergia-szolgáltatás költségeinek nagyságrendileg a felét a hálózat költségei adják, negyede az erőművi berendezések költsége, a maradék negyed a tüzelőanyag költsége. A költségek domináns része tehát vagy importált földgáz, vagy importált berendezés a műszaki rendszerben, ezeket piaci áron kell megvenni.
– Azt mondta, a beruházásokból és a karbantartásokból veszik el a szolgáltatók a pénzt. Megint jönnek az áramszünetek?
– A beruházási szint már most elégtelen, elmaradnak fejlesztések, ez a műszaki színvonal leromlásához, az pedig ellátási zavarokhoz vezet. Nem keddről szerdára omlik majd össze a rendszer, de az biztos, hogy a magyar energiaellátás előbb-utóbb bedöglik, és akkor még nem beszéltünk a növekvő balesetveszélyről. Két lehetőség van. Az egyik, hogy a kormány olyan energiapolitikát folytat, amelynek következtében jönnek a befektetők és beruházások indulnak. A másik, hogy a költségvetés beruház – vagyis kréta helyett majd csavaralátétre költünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!