Kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, 37-szeres magyar bajnok. Az 1968-as mexikói olimpián Petrikovics Gyulával kenu kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es müncheni olimpián egyéniben 1000 méteren második lett, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet nyert. Wichmann Tamással, a hetvenes évek legendás kenusával 70. születésnapja alkalmából beszélgettünk.
– Még kisgyermekként súlyos autóbaleset érte, és a teljes felgyógyulása érdekében bokszolni kezdett. Ki irányította a kajak-kenu felé?
– A szakosztályunk megszűnt, én pedig „benéztem” egy kajak-kenu tréningre. Kajakból kevés volt, ezért engem beültettek egy tízes kenuba, és innen már egyenes volt az utam. Persze akkor még álmodni sem mertem volna, hogy ilyen sportpályafutás vár rám.
– Mi volt az első emlékezetes versenye?
– 1965-ben a felnőtt magyar bajnokság, ahol 17 évesen a váltóval, és egyesben 10 000 méteren első, 1000 méter egyesben pedig a második lettem. Úgy érzem, ekkor lettem a sportág elkötelezettje.
– Amikor 18 éves lett, komoly döntést kellett hoznia, választani kellett a kenulapát és főzőkanál között.
– Mielőtt válogatott lettem, elvégeztem a szakácsiskolát, a Dél-budai Vendéglátónál a vállalat éltanulója voltam. Amikor a szakma és mestere vetélkedőn sikerült érmet szereznem, megkaptam a segédlevelet, és a budapesti Szeged étterembe kerültem esti séfnek, ami nagyon komoly, jó fizetéssel járó munkakör volt, és egy szakmai karrier kezdetét jelenthette volna.
– Ehelyett egy fantasztikus sportkarrier következett. Melyek voltak a legsikeresebb évek?
– 1967-ben lettem először Európa-bajnok, 1969-ben az Eb-n dupláztam, egyesben 1000 méteren és 10 000 méteren is nyertem. 1971-ben a belgrádi vb-n két aranyat és minimális különbséggel egy ezüstöt sikerült szereznem. Ami megkoronázta a pályafutásomat, az az 1979-es világbajnokság volt, ahol egyesben rövid és hosszú távon egyaránt győztem. Ezek fantasztikus évek voltak.
– Négy olimpián is szerepelt, kétszer ezüst- és egyszer bronzérmes lett. Ezt azért nem említi, mert nem sikerült aranyérmet szereznie? Pedig az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokra már toronymagas esélyesként érkezett, és a döntőbe is fantasztikus idővel jutott be.
– Hogy egy kicsit magamat kimentsem, az történt, hogy eltörött a kedvenc hajóm koszorúléce, oldalt eléggé kiálltak belőle a szögek, ami komoly sérülést okozhatott volna, ezért a tartalék hajóval mentem, amit előtte nem próbáltunk ki. Annak a hajónak jó volt az oldala, de nem volt jó alja, a futási tulajdonságai nem feleltek meg az én mozgásstílusomnak, nem éreztem benne azt a siklást, amit a másikban. Szörnyű érzés volt, hogy másoknak és persze magamnak is csalódást okoztam, sokáig álmomban is kísértett a moszkvai kudarc.
– 1978-ban nemzetközi Fair play-díjat kapott sportbarátjának, Matija Ljubeknek nyújtott önzetlen segítségéért. Emlékezetes, hogy a belgrádi világbajnokságra az ön edzéstervei alapján együtt készültek, a befutónál viszont pár centivel gyorsabb volt a jugoszláv versenyző.
– Örültem ennek a díjnak, de az is büszkeséggel tölt el, hogy itthon a Halhatatlanok Klubjában elnökségi tag vagyok, ami hatalmas megtiszteltetés. Az is hihetetlen boldogságot jelentett, hogy 2017-ben a magyar sport kategóriában Prima-díjban részesültem, nagyon jólesett, hogy gondoltak rám és komoly arányban kaptam szavazatokat.
– Az aktív sportpályafutását 1984-ben az MTK-VM színeiben fejezte be, milyen kapcsolata maradt a sporttal?
– Ma is az MTK kötelékébe tartozom, a kajak-kenu szakosztály tiszteletbeli elnöke vagyok, folyamatosan részt veszek a rendezvényeken, díjátadásokon, igyekszem a fiataloknak átadni a tapasztalataimat, és ha valakinek tanácsra van szüksége, engem mindig megtalál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!