Majoros Nóra írót, az Író Cimborák alkotóműhely tagját kérdeztük
– Mi ragadja meg leginkább az olvasó gyerekek fantáziáját?
– Rengeteg interaktív eszköz áll a mai fiatalok rendelkezésére, hogy információhoz jussanak, és ezt ki is használják. Erősen vizuálisak, így elsősorban azokra a történetekre fogékonyak, amelyek a legjobban „képesíthetőek” számukra.
– Íróilag ez mennyiben befolyásolja önt?
– Hogy minél hosszabban fenntartsam az érdeklődést, kevésbé hangsúlyosan építek a nyelvi leleményekre, inkább a nyelv képalkotó funkcióját használom. Ez persze ösztönös is nálam, amire tudatosan ráerősítek. A Bolygóvadászok című könyvem írásakor például óriási hatással voltak rám a Hubble-űrteleszkóp képei, megdöbbent az űrben jelen lévő színorgia. Fontos volt tehát az űrtáj, a furcsa bolygók, különleges lények megjelenítése. De az akciódús, pergő, vizualitásra törekvő szövegek is akkor tudnak működni, ha megmozgatják a gyerekek érzékenységét.
– Az érzékenységüket mostanában éppen a korábban tabuként kezelt témákkal (gyász, szexualitás, nemi orientáció, testiség stb.) próbálják kialakítani.
– Nehéz témákról úgy szeretek beszélni, hogy beágyazom a történetbe, és nem tolom az olvasó képébe. Ha egy történetnek felvilágosító óra íze van, vagy a cselekmény annyira ki van hegyezve a tabu témára, hogy az élet minden más jelensége eltörpül mellette, az bosszantó lehet, esetleg elijeszt, elidegenít. A Bolygóvadászok meseregény esetében a főszereplő gyerekeket az foglalkoztatja: bele lehet-e avatkozni büntetlenül egy zárt ökológiai rendszerbe? Ez aktuális kérdés, és nem ordít ki a szövegből, hanem mozgatórugóként van jelen a gondolataikban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
