Ahhoz képest, hogy mekkora a botrány, még mindig túl sok a bizonytalanság a Buda-Cash brókerház és a hozzá kapcsolódó DBR bankcsoport csődje körül. Eltűnt állítólag 100 milliárd forint, annyi pénz, ami már költségvetési tételnek is beillik. A károsultak közben még mindig nem tudják, mi lesz velük, a nemzeti bank magát fényezi és közben önellentmondásba keveredik, a Fidesz politikai támadásra használja az ügyet, miközben feltűnő, hogy a korábbi kormányzati-ügyészségi gyakorlathoz képest itt nagy a csend a felelősségre vonás kapcsán. Megpróbáltuk összeszedni, amit ma tudni, sejteni lehet az elmúlt évek legnagyobb pénzügyi botrányáról.
Mi történhetett?
Most úgy tűnik, a DBR bankcsoportnál indított vizsgálat robbantotta ki a botrányt. A felügyelők nem találták a vidéki takarékszövetkezetből lett négy DRB bank értékpapírjainak egy részét, főleg az állampapírokat. A Magyar Nemzeti Bank eddig ragaszkodott az állításhoz, miszerint az ő ellenőrzési munkájuk tárta fel a hiányosságokat, ám a napokban megszólalt a Buda-Cash vezetőinek ügyvédje, aki szerint a brókercég vezérigazgatója maga jelentkezett a jegybank egyik meg nem nevezett vezetőjénél, hogy feltárja a cégcsoport 100 milliárd forinttal „köszönő viszonyban” álló hiányát. A látszólag ellentmondó állítások lehetnek egyszerre igazak: a bankoknál végzett ellenőrzés nyomán érezhették a brókercég vezetői, hogy „szorul a hurok”, ezért tettek önfeljelentést. Ugyanakkor az tisztázásra szorul, hogy az MNB illetékesei a tájékoztatás után mikor és hogyan léptek, hiszen súlyos bűncselekmény gyanúja jutott tudomásukra. A brókervezetőket egyelőre tanúként hallgatja ki a rendőrség, de az sejthető, hogy sikkasztással gyanúsíthatják majd meg őket és esetleges társaikat.
Miért pont a Buda-Cash?
A Buda-Cash lehet a legnagyobb vesztese a januári svájci lavinának. Mert nem csak a devizaárfolyamok omlottak össze percek alatt, amikor a svájci jegybankárok feladták a frankerősödést korlátozó árfolyamgát védelmét, s a három év alatt feltornyosult spekulatív pozíciókban halmozódó (és gyorsan menekülni vágyó) pénz a piacokra zúdult. Brókercégek sora csődölt be világszerte, s azt is tudn lehetett a piaci pletykákból, hogy itthon a Buda-Cash 10 milliárdot vesztett azon a napon, amikor a magyar deviza órák alatt 100 forintot gyengült a svájci frankkal szemben. Természetesen nem a Buda-Cash az egyetlen hazai vesztese a svájci árfolyamlavinának, több pesti brókercég is megégette magát. Talán azért is hárítja a felügyelet a Buda-Cash-botrányban a svájcifrank-ügyre vonatkozó kérdéseket, mert attól tarthatnak, ha ezt a szálat meghúzzák, akkor a pesti parkettre terített nagyszőnyeg látványosan felfeslik. Márpedig, ha a bizalom meginog és az ügyfelek egyszerre a pénzükért szaladnak, akkor a brókercégek éppúgy dominóként dőlhetnek,
ahogy a bankok, ha kitör a pánik.
Miért most?
Ez a legnagyobb talány. A Buda-Cash ugyanis nem először került a felügyelet látókörébe. 2010-ben az akkor még önálló PSZÁF 16 pontban marasztalta el a brókercéget. Olyan „apróságok” miatt, mint a szabálytalan megbízások, a nem megfelelő kockázatkezelés, a dolgozók saját ügyleteinek bizonytalan elhatárolása az ügyfelek ügyleteitől, a pénzmosás elleni szabályok nem teljes körű alkalmazása vagy az adatszolgáltatási hiányosságok. Ezt 3 milliós bírsággal és a hiányosságok felszámolására tett intézkedési tervvel megúszta a cég. Az elmúlt fél évtizedben tucatnyi kisebb ügyben bírságolták őket. Mindezek fényében hihetetlenül hangzik az évtizednyi idő óta folyó, 100 milliárdosra becsült csalás „derült égből érkező villámcsapás” jellege. A felügyeleti szerepvállalás legalábbis kérdéses.
Tényleg 100 milliárd?
A döbbenetes számot először az MNB alelnöke mondta be, aztán a hét végére 65 milliárdra módosított, miközben a cég vezetőinek ügyvédje elismerte: a veszteség 100 milliárdos is lehet. A Buda-Cash mint a magyar határidős piac egyik legnagyobb szereplője (évi forgalma ebben a szekcióban 270 milliárd forint), s az azonnali piac hetedik legnagyobb résztvevője (évi forgalma ebben a szekcióban 150 milliárd forint) simán összehozhatott 30 milliárd veszteséget. Ehhez nem kell különösebb képzelőerő. A válságévek piaci hullámverése sok cég bordázatát kikezdte. Pláne, a határidős piacon, ahol még csak nem is fizikai áruk vagy vállalati részvények cserélnek gazdát, hanem a jövőbeni áralakulásra spekulálnak. Ezen a piacon mindenkit csak az árkülönbözet érdekel. A vesztes fizet, a nyertes kaszál. A történet másik lába azonban erősen sántít. Mert szinte hihetetlen, hogy egy regionális bankcsoport, melynek a mérlegfőösszege nem haladja meg a 150 milliárd forintot, miként tudott 70 milliárdos veszteséget összehozni. Amikor a teljes hazai bankszektor tavalyi vesztesége volt 369 milliárd. Arányaiban a Buda-Cash csoporthoz kötődő bankok vesztesége „őrült méretű”. Magyarán vagy a felügyelet túloz, vagy valami egészen „ördögi összeesküvés” húzódik a háttérben.
Mi lesz a károsultakkal?
A banki károsultak köre jól körülírható, hiszen a pénzére váró elkeseredett betétes egyértelműen ebbe a körbe sorolható: az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) 100 ezer eurós – nagyjából 30 millió forintos – értékhatárig biztosítja a betéteket, melyek esetében nem kérdés, hogy mennyit érnek. A befektetők helyzete viszont ös?- szetettebb. A tőzsde veszélyes üzem, aki oda viszi a pénzét, az kockáztatja azt. A tőzsdei vesztes eleve nem számít károsultnak. Márpedig a Buda-Cash ügyfelei között sokan kerültek vesztes pozícióba, például épp a svájci árfolyamgát átszakadásakor. Ráadásul, az úgynevezett tőkeáttét, vagyis a tényleges fedezetnél akár 100-szor nagyobb ügyletméretek miatt nem csupán a családi megtakarítások elvesztéséről szólnak a személyes történetek. De a januári margin callokról (letétfeltöltési felszólítás) is. Sok ügyfél bőven túllépte a számláján lévő keretet, s fedezetpótlásra kapott felszólítást. El lehet képzelni, amikor elúszik 100 millió, milyen érzés még azzal is szembesülni, hogy be kéne fizetni további 30-40 millát. Nos, ez a vesztes ügyfélkör még meg is könnyebbülhetett, mert ha felszámolják a brókercéget, akkor a többi mínusszal együtt az ő tartozásukat is leírhatják. Károsultnak a tőzsdei nettó nyertesek tekinthetőek. Az ő megtakarításaikat 20 ezer eurós – nagyjából 6 millió forintos – ös?- szeghatárig biztosítja a Befektetővédelmi Alap (BEVA). Első látásra – a Buda-Cash 30 milliárdos mínusza fényében – ez kevésnek tűnhet. De a csekély kártalanítási összeghatár, s a vesztes pozíciók sokasága miatt, vélhetően rendkívüli intézkedések nélkül is teljesítheti jogszabályi kötelezettségeit a befektetési biztosító.
Összeesküvés-elméletek
Nehéz rendet vágni a hírek és rémhírek között. Sajnos hitelt lehet adni azoknak a pletykáknak, hogy a felügyelet és a rendőrség kivonulása előtti órákban nagy volt a forgalom a Buda-Cash irodaházában.
A komolyabb tőzsdei központokban jobban ügyelnek a váratlanságra. Nyilván a nagyságrendekkel nagyobb piac több csalót vonz, s az esetszám a hatóságok edzettségében és szakismeretében is megmutatkozik. Persze, ahogy az lenni szokott mifelénk, ezúttal is terjednek hírek a politikai szálakról.
Rogán Antal sietett „szocialista brókerbotránynak” nevezni a történteket azon az alapon, hogy Bajnai Gordon a Buda-Cash két korábbi vezetőjére bízta egykoron a MÁV átalakítását. Mondjuk, egyikük az az Andrási Miklós volt, aki még 2009-ben is helyet kapott a Fidesz Európai Parlamenti listáján, s jó ideje nincs már a cégnél.
A fideszes szálról szóló ellenőrizetlen pletykákat a Buda-Cash alapító tulajdonosához, a nyilvánosságot kerülő Pintér Zoltánhoz kötik. Pintér, aki 33. volt legutóbb a leggazdagabb magyarok listáján, szertágazó portfólióval rendelkezik, ezek egyike például a kormányváltás óta a Gazdasági Rádió. A Pintér-féle rádió eleinte a kormányzati gazdaságpolitika támogatóinak sorába állt, ám újabban állítólag riválist kapott: a Habony Árpád befolyása alatt álló Századvéget. A pletykák szerint a Századvég a Napi Gazdaság című gazdasági napilap mellett gazdasági rádiót is szeretne működtetni, ám nem sikerült olyan pályázatot készíteni, amire önálló frekvenciát kaphattak volna. Azok, akik a Buda-Cash botrány mögé az Orbán–Simicska párharc újabb csörtéjét látják, ezzel a rivalizálással is érvelnek.
Az MSZP a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) önállóságának helyreállítását követeli a Buda-Cashügy kapcsán. Józsa István, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője szombaton egy budapesti DRB bankfiók előtt tartott sajtótájékoztatón a törvénymódosítási javaslatot azzal indokolta: elégtelen a mostani szabályozás, hiszen bank ellenőriz bankot, mert a PSZÁF-ot a fideszes kétharmados parlamenti többség „besöpörte” az MNB-be. A szocialista politikus szerint online ellenőrzésre és egy olyan átlátható felügyeleti szervre van szükség, amely köteles a parlamentnek beszámolni, illetve azt a kormány is ellenőrizheti.
Lapunkban Faragó József írt kommentárt az ügyről: "Most aztán toporoghatunk napestig. Várhatjuk, hogy a helyi vagy a központi hatalom kiutalja azt a néhány tízezrest, amivel áthidalhatjuk a nehéz heteket. Nem baj, lassacskán majd csak beletanulunk, hogy a magyar bank éppolyan rémálom, mint amilyen egy színmagyar autó lenne. Mindkettőt meg lehet reszkírozni, de egyiket sem érdemes."
A "Kis bank, nagy gond" című jegyzet itt olvasható.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
