Készülődés a harcra: ilyen volt a Fidesz-kongresszus

A kampánynyitó „rezsikongresszus” meglepetések nélkül zajlott, hacsak azt nem számítjuk, hogy a frissen alelnökké választott Lázár János miniszterelnökségi államtitkár olyan arcot vágott az eredmény hallatán, mintha tévedésből az MSZP kongresszusára ment volna a budapesti Millenáris Parkba. Talán attól lett gyilkos a pillantása, hogy a pártvezetésből messze ő kapta a legkevesebb szavazatot. A tizenharmadszor is elnökké választott Orbán Viktor viszont a leadott 1241 szavazatból 1240-et kapott, Kósa Lajos 1236, Pelczné Gáll Ildikó 1160, Pokorni Zoltán 1082 vokssal lett alelnök, míg Lázár csak 1005 küldött bizalmát nyerte el – miközben fideszes szokás szerint minden posztra csak egy jelölt volt. A többi is papírforma: a szintén fideszes szokássá vált háborús retorika, a rezsicsökkentés melletti aláírásgyűjtésről már ismert „Magyarország nem hagyja magát!” jelszó, és ismét elhangzottak az ezerszer hallott mondatok, a rezsiharctól a multinacionális tőkét kiszolgáló baloldal és az európai intézmények pocskondiázásán át a kormány gazdasági sikereiig.

A Fidesz himnuszának számító Hallgass a szívedre! (Listen to your heart) című Roxette-dallal és az arra készített videoklippel konferálták fel a régiúj elnököt. Orbán Viktor a gáton, Orbán Viktor a vörösiszapban, Orbán Viktor az árvízben, Orbán Viktor valamit felavat, Orbán Viktor autót vezet, Orbán Viktor a visszapillantó tükörben ráncolja a homlokát. A főszereplő azonban beszédében először a múltba révedt, és a svéd popduó számán nosztalgiázva idézte fel a hajdani daliás időket. „Mi a mai napig a szívünkre hallgatunk; tudjuk, egy igazi fideszes úgysem tehet mást” – összegzett, nagy tapsot aratva. Miután kellően megdicsérte saját pártját, úgy ment neki a baloldalnak, hogy még a „baloldal” szót sem ejtette ki a száján, majd a szerinte elért gazdasági és egyéb sikereket méltatta, olyan jelzőket használva, mint: óriási, történelmi, valaha volt legnagyobb. Itt egy kis kitérőt tett az Európa ellen vívott szabadságharcra, majd ismét az ellenzék következett: ők 3 év alatt a kormány ellenzékéből az ország ellenzékévé váltak, és arra törekedtek, hogy „lebeszéljék az embereket az új erőfeszítésekről”, azzal ágálva, hogy munkájuknak nincs értelme. Ők egy sikertelen országot akarnak látni és láttatni, sőt azzá is akarják tenni Magyarországot, azt remélve, hogy így könnyebben kapaszkodhatnak vissza a kormányrúdhoz – jelentette ki a miniszterelnök.

Ezután visszatért a sikerekhez; a közmunkaprogramhoz, és végre elhangzott a szájából a „rezsicsökkentés” is, amelynek kapcsán megint lehetett háborús kifejezéseket használni. „Ne legyen kétségünk afelől, hogy mindenki, a bülbülszavú bankárok, a multinacionális vállalatok, az őket kiszolgáló brüsszeli bürokraták és hazai apródjaik is fel fognak vonulni ellenünk” – hangoztatta, száz- és ezermilliárd forintokat említve. „Igen, mi ezeket a hatalmas összegeket a magyar családoknál akarjuk hagyni, ellenfeleink pedig a bankoknak és a monopóliumoknak akarják visszaadni” – közölte. Itt ismét hosszabban szidta a baloldalt, majd úgy folytatta: „a devizahitelek rendezése, a minimálbér-emelés, a kiskeresetűek családi adókedvezménye, a munkahelyvédelmi akció ugyanannak a háborúnak a különböző frontjait jelenti”, és minden fronton át kell törni, nem elég csupán az egyiken győzni.

Szerinte az ellenzék prominensei már most szövetséget ajánlanak a bankoknak és multiknak a magyar emberekkel szemben csakúgy, mint korábban tették. „Már most előre bejelentettek 532 milliárd forintnyi megszorítást” – ismételte meg a számtalanszor cáfolt fideszes panelt, megfejelve azzal, hogy mindezt a bankoknak és a nemzetközi nagytőkének akarják odaadni. A miniszterelnök szerint ezek az erők a választást arra akarják felhasználni, hogy eltöröljék a monopóliumok adóját, a rezsicsökkentést, illetve a családi adókedvezményt, és újra szabad kezet adnának a bankoknak, a spekulánsoknak és a multiknak a szabad rabláshoz. „A magyar embereket a volt kommunisták adták a bankárok, spekulánsok kezére. A pufajkát öltönyre cserélték, de a mentalitás ugyanaz. Lehet, hogy fiatalabbak, de ahol vannak dinoszauruszok, ott vannak bébiszauruszok” – szellemeskedett Orbán, aki végül kiadta a feladatot is: az összes begyűjthető szavazatot be kell gyűjteni, ehhez mindenkinek el kell végeznie minden munkát, nem lehet lustálkodni. „Győzni fogunk, de ehhez fel kell nőni a feladathoz” – figyelmeztetett, majd 25 évvel ezelőtt kezdett politikai pályafutására utalva azzal zárta szavait: „Aki nem ad bele mindent, nem tesz meg mindent a következő hónapokban, az jön nekem 25 évvel.” És ezek voltak a 25. kongresszus záró mondatai is.

Még Orbánt megelőzően Kövér László a szokásos formáját hozta: fényezte a Fidesz rendszerváltás óta játszott, történelmi szerepét, úgy emlékezett, hogy az alapvető értékekben és célokban mindvégig következetes hűség jellemezte ezt a politikai közösséget, és még azt is kijelentette, hogy „nem adtuk el magunkat soha”, semmilyen árért senkinek. Megismételte: míg korábban az oroszokkal szemben kellett harcolni az ország függetlenségéért, ma az „arctalan és felségjelzés nélküli” nemzetközi hatalmak alávetési kísérleteivel meg az arcátlan brüsszeli bürokratával vagy politikussal szemben kell. A házelnök, aki mindent megtett az ügynökakták nyilvánossá tétele ellen, arra biztatta a megjelenteket (akik között nem volt ott az MSZMP-tag Martonyi János és Pintér Sándor miniszter, Matolcsy György pedig már nem kormánytag), hogy legyenek büszkék közösségük következetes antikommunizmusára, mert ők tették a legtöbbet azért, hogy ne csak a kommunizmus, de a posztkommunizmus korszakát is lezárhassák végre. Természetesen a baloldal is megkapta a magáét: „kiárusítják, eladósítják, szétlopják, züllesztik az országot”, valahányszor hatalomra kerülnek, megpróbálják szembeállítani a magyart a magyarral, hogy „milliárdos haverjaikkal és a pénzarisztokrácia nemzetközi kasztjába tartozó megbízóikkal együtt uralkodhassanak rajtuk” – hangoztatta a Fidesz választmányi elnöke. A restség táplálta irigységre, „a löttyös indulatra” építenek, folyton fasisztáznak, de ha kell, szívesen cigányoznak – sorolta. A P. Mobilt is idézte: „Kijárat nélkül háttal a falnak, fegyver nélkül álltunk szemben a posztbolsevik falanxszal.” Majd ezen kijelentések után azzal vádolta meg a baloldalt, hogy bemocskolják kiszemelt áldozataikat, hisztériát, háborús pszichózist keltenek, és arra intette a hallgatóságot: „Ne hagyjuk magunkat, hogy az ország ismét haramiák prédájává váljon.” Egy polgári ország, amely önmaga tengelye körül forog, egy magyar ország, ez a cél, ide kell eljutni – fogalmazta meg a célt egy 19. századi ideálra utalva Kövér László.

A másik említésre méltó beszéd, amely ki tudott lépni a kormányzati sikerek – baloldali bűnök – rezsicsökkentés bűvköréből, Pokorni Zoltáné volt, aki szokásához híven a választások előtt ezúttal is önmérsékletre intette a Fideszt. „Nyuszika viszi haza az előnyt. Az odújához érve próbálja becibálni, de nem fér be. Mire azt mondja: „úgy tűnik, behozhatatlan előnyre tettem szert” – utalt a közvélemény-kutatási eredményekre, és a bizonytalanok kiszámíthatatlanságára figyelmeztetett, felidézve, hogy 2002-ben a 23 millió román, 2006-ban a szinglihordák volt az az impulzus, ami a bizonytalan szavazókat tömbbé szervezte. „Nincs buzizás, nincs zsidózás, nincs cigányozás. Ferenc pápa is megmondta, hogy keresztény ember nem lehet antiszemita” – fogalmazott fejből mondott beszédében. A bizonytalanokat meg kell győzni, be kell bizonyítani, hogy képesek másokat meghallgatni – jegyezte meg. Bár a küldöttek nem ehhez vannak szokva, kifejezetten nagy tetszést aratott a beszéd.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!