Rengeteg zenekar és szakmabeli állt ki nyílt levélben a Petőfi rádió megújítása ellen.
- A közszolgálati rádió 2007-es fordulata hatalmas szerepet játszott a magyar könnyűzenei élet felpezsdítésében.
- Több százezer hallgató marad most rádió, sok zenekar pedig megjelenési lehetőség nélkül, a háttérben politikai motivációk sejlenek fel.
„Petőfi rádió, Petőfi rádió, Petőfi rádió” – énekli az éterbe egy magyar rockbanda énekese, majd így folytatja: „Gondoltam rá, tudom, hogy szép volt, nem így akartam, de így sikerült, fáj, amit érzek, ez mi megmaradt már csak egy visszhang, az emlék elillant. Sajnálom, hányszor mondjam el, hogy sajnálom.”
Ami önkritikának tűnik, csak egy újabb szerkesztési baki a megújult Petőfi rádióban. Nem a Nomád az egyetlen zenekar, amely „újpetőfis” szignált rakott a zeneszáma elejére, bár jóval többen vannak a magyar könnyűzenei életben azok, akiknek nem tetszik a csatorna pár héttel ezelőtti átalakítása. Mindennek nyílt levélben adtak hangot, amelyben azt írták, hogy a megújult kínálat a kereskedelmi adók tartalmára hajaz, és veszélybe került a zenei adó missziója, hogy bemutatkozási lehetőséget adjanak a hazai zenészeknek.
Petőfi 1.0
„A 2007-ben MR2 Petőfivé átalakuló rádióadó igazi közszolgálati feladatot vállalt fel, amikor igényes könnyűzenét, köztük sok ismeretlen magyar előadó dalait kezdte játszani” – mondja Nesta (Machan Frigyes), ismert zenei szerkesztő, dj, hozzátéve, hogy a kínálat így is főleg popzenei volt és kommerciális, ugyanakkor hiánypótló. „Sok távoli településre jutottak el és váltak népszerűvé magyar előadók. Tíz éve a netes zenehallgatás sokkal fejletlenebb volt, nem léteztek a Spotifyhoz (100 millió felhasználóval büszkélkedő zenemegosztó) hasonló online zenei tartalomszolgáltatók és főképpen rádión keresztül lehetett új együtteseket megismerni.”
Az addig csak szűk nyilvánosságot kapó zenekarok számai végre eljutottak a nagyközönséghez, és számtalan kapu nyílt meg előttük. „Olyan volt, mint egy álom beteljesülése, egészen addig a félplayback produkciók uralták a popszakmát a „nagy öregek” mellett, akiknek gyakorlatilag lehetetlenség volt a nyomába érni ismertségben. Nagyon nehéz volt bekerülni a körforgásba” – meséli Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekese. Korábban előfordult, hogy a nagy kiadók azért kötöttek szerződést az új, tehetséges zenekarokkal, hogy „betegyék őket a fiókba”, és ne zavarják a nagyok köreit. A Petőfi 1.0 kinyitotta a világot az alternatív pop- és rockszakma előtt, és bebizonyosodott, hogy erre a típusú zenére igenis van kereslet. Ekkor kerülhettek be a körforgásba olyan zenekarok, mint a Péterfy Bori Love Band vagy Lovasi András új formációja a Kiscsillag, a Quimby pedig országosan ismert lett. Anna úgy gondolja, a Petőfi akkori műsorpolitikája Magyarországon példátlan felkarolása volt az élő, hangszeres zenének. „Hirtelen rengeteg helyre hívtak bennünket, és még a legkisebb településeken is megismerték a számainkat. Én nem gondolom, hogy mindenkinek alternatív zenét kellene hallgatnia, de ezzel a paletta lett sokkal színesebb, megteremtődött a választás lehetősége” – mondja.
Hasonlóan vélekedik Fehér Viktor, a Kerekes Band dobosa és egyben menedzsere, aki azt mondja: népi hangszerekkel világzenét játszó zenekarként korábban szinte lehetetlen volt nagy rádiókhoz bekerülni, csak a kis adók – mint például a Civil vagy a Gazdasági Rádió, amelyeknek fő profilja nem is a zene – vállalták be, hogy rétegműfajokat is játszanak. Mr. Hungary című számuk a Petőfi által sláger lett és meghozta számukra az ismertséget, kinyitotta előttük a fesztiválok kapuit.
Az új zenekarok felbukkanása és egyre duzzadó rajongótáboruk új koncerthelyszíneket is „kitermeltek”, különösen Budapesten nyílt egyre több olyan hely, amely otthont adhatott az élő zenét játszó zenekaroknak. A régi Gödör, majd Akvárium Klub, a Budapest Park, a Zöld Pardon helyén létrejött Barba Negra Track vagy éppen az óbudai Kobuci Kert nyáron hetente több alkalommal is megtelik több ezer emberrel – ez korábban egyáltalán nem volt jellemző. A kis, legfeljebb néhány száz embert befogadni képes klubok, az elektronikus zenére építő diszkók és a fesztiválok színpadai között – amelyeket jórészt a külföldi zenekarok uraltak – korábban nem volt átmenet.
Azt minden megszólaló elismeri, hogy hiába változtak meg az elmúlt időszakban a zenehallgatási szokások, és használják egyre többen az internetes csatornákat, Magyarországon még mindig hatalmas a jelentősége, hogy mit játszanak a rádiók – a kezdő zenészeknek létkérdés, hogy megismerjék és hívják őket, de az ismert zenekaroknak is fontos bevételi forrást nyújtanak a jogdíjak.
Üzletút
A Petőfi rádió a zenészek és iparági szakemberek által aláírt levélre adott válaszában ezen lehetőségek kiterjesztéséről beszél: „Úgy tűnik, hogy létezik az a szűk üzleti kör, akik eddig haszonélvezői voltak a Petőfinek, nehezen fogadják el a változásokat. A nyílt levél ezeknek a közreműködőknek a sugallatára született és egyáltalán nem fedi le a magyar könnyűzenei élet egészét… a Petőfi kitárta a kapukat és egy zárt kultúrgettóból nyitott és meghatározó adóvá vált.”
„Persze szélesebb a magyar zenei kínálat, mint amit a Petőfin eddig hallhattunk, hiszen a teljes palettába Tátrai Tibortól Demjénen át Halász Judit is beletartozik, de az ő szerepeltetésüknek megvannak az egyéb csatornái” – mondja Benedetti Péter, a nyílt levél egyik szignálója, a Gozsdu Manó Klub (GMK) programszervezője, aki szerint mostantól pont az olyan zenekarok nem fognak megmutatkozási lehetőséget kapni, mint amilyen a Margaret Island, amely pár év alatt hódította meg a közönséget. Két éve a Gozsduban még előzenekarként léptek fel, idén pedig a Belvárosi Fesztivál egyik leglátogatottabb koncertjét adták. „A GMK kis koncerthely, de ezt sem könnyű megtölteni, ha egy feltörekvő zenekar lép fel, ehhez kell, hogy valamit már tudjanak róluk, és ez nehezebben megy a rádiós bemutatkozási lehetőség nélkül.
Az alulról, a médiaszereplés lehetősége nélkül építkező zenekaroknak újra 6-8 év lehet, mire befutnak, és így hiába fordítanak nagy összeget egyébként a támogatásukra, nem lesz, aki megvegye a lemezüket, elmenjen a koncertjükre. A fesztiválok magyar húzóneveit a Petőfin ismertséget szerzett, nálunk is koncertező zenekarok adják, ha ezek nem termelődnek újra, akkor jöhetnek ismét a Tabán-zenekarok?” – teszi fel a kérdést a programszervező.
A Petőfi az elmúlt években a nagy fesztiválokon saját színpaddal szerepelt, ami Sopronban például majdnem akkora volt, mint a nagyszínpad. Most nem látszik biztosnak, hogy ezekre a jövőben felkerülhetnek- e a még új zenészek és zenekarok. Az Anna and the Barbiest is rendszeresen keresik meg tanácsért a fiatalok. „Nekünk is körülbelül nyolc évre volt szükségünk, hogy betörjünk, előtte vegetáltunk, havonta egy klubkoncertünk volt. Nehéz mit mondani a kezdő zenekaroknak, amelyeknek nem adatik meg az az esély, ami nekünk megvolt.” Nesta szerint a magyar zenekarok még a rádiós szereplési lehetőségek szűkülése mellett is elkényeztetett helyzetben vannak külföldi kollégáikhoz képest, akik általában semmilyen állami támogatásra nem számíthatnak. Kegyelmi állapot volt az elmúlt pár év és a Petőfi ilyen szempontból, mert lerövidítette az ismertté válás útját.
Már nem volt a régi
A nagy nosztalgiázás elfeledtethet egy fontos adalékot: a Petőfi rádió az elmúlt négy-öt évben már nem volt ugyanaz, mint a 2000-es években. Mint azt Péterfy Bori egy hónappal ezelőtti interjújában (az interjút lásd itt) elmondta lapunknak, sokkal kevésbé volt befogadó és nyitott a zenei szerkesztés, mint az elején. A Kerekes Band tagjai ugyanezt tapasztalták, bár mint Fehér Viktor fogalmaz, soha nem volt kifejezett céljuk, hogy rádiókompatibilis slágereket gyártsanak. „Ebben a műfajban ez egy ritka szerencse volt, az elmúlt négyöt évben már nem sikerült bekerülnünk a Petőfi rádióban a gyakran játszott számok közé, éppen ezért különösebb aggódás nincs bennem. A következő egy hónapban 15 koncertünk lesz, vagyis élet rádiós játszás nélkül is van, de a kezdő löketet kétségtelenül a Petőfi adta nekünk.” Hasonló véleményt számos, a zeneiparban dolgozó forrásunk is megfogalmazott, arról beszéltek: az elmúlt években már kifejezetten ismert és népszerű előadóknak is nagyon nehéz volt bekerülni a műsorfolyamba.
Erre a kritikára Horváth Gergely, a Petőfi május végén lemondott korábbi felelős szerkesztője kissé talányosan így reagált az Indexnek: „Két opciónk volt: vagy némi hallgatóvesztéssel visszatérünk a vállalósabb, sok véleményformáló kedvére való szupercool üzemmódba (amit a BBC hasonló adóján megtettek), vagy engedünk a tömegvonzás törvényének. A harmadik út, vagyis az a pengeél, amin az adó járt az elmúlt években, sok, jelenleg nem megvalósítható feltétel mentén lehetne csak járható.”
Könnyűzene és közszolgálat
Így vesztették el a rádióhallgatók az utolsó olyan országos rádiót, amelyben minőségi könnyűzenével találkozhattak. Nesta szerint a magyar rádiózásnak mára csupán pár „színe” van, és magára maradt 500 ezer olyan ember, aki nem jut hozzá igényes könnyűzenéhez. „Csak állami rádió tudna ilyen tartalmat szolgáltatni, és kötelessége is lenne – hangsúlyozza –, máshol ez meg is valósul, nem is kell Nyugatra néznünk, Szlovákiában és Lengyelországban is állami pénzen szól az igényes könnyűzene.” Ezért tölthetnek meg olyan nemzetközi fellépők koncerttermeket, akiket nálunk egyáltalán nem ismernek – és itt visszatérünk a rádió zeneiparra gyakorolt hatására. „Ezeknek az országoknak van 2-3 meghatározó dj-je, akik behozzák az újdonságokat. Nem véletlenül szerződtette le az Apple zenei csatornája az egyik leghíresebb brit dj-t – az emberi ízlést nem lehet géppel pótolni.”
Nesta évekkel ezelőtt megjósolta, hogy mára egy kereskedelmi adó marad majd, erre pályázott most be a kimúló Class FM után a Petőfi. Ennek pedig – iparági szakemberek szerint – egy oka van: megszerezni a 2 millió hallgatót, akinek két habkönnyű külföldi slágerszám között MTI-híreket lehet felolvasni.
Kis Grófo az egyetlen, akinek sikerült a lehetetlen: rádiós játszás nélkül ért el többmilliós hallgatottságot az interneten a Bulibáró, majd a Mert a nézését meg a járását című számaival.
Hullottak az emberek
„A »Nagyon zenés« Petőfinek záros ideje volt hátra, sajnos előre lehetett látni, mi lesz a vége” – mondja Kovács Gellért filmes szakember, a rádió egykori szerkesztője, aki Csillag János főszerkesztő távozásával köti össze a hanyatlás kezdetét. Míg Horváth Gergely, a rádió leköszönő főszerkesztője búcsúlevelében a „kaland, öröm, szabadság” szavakkal írta le a Petőfit, a rádiónál egykor és most dolgozó forrásaink szerint az elmúlt években az már sokkal inkább a „félelem, áskálódás, leépülés” helye volt, ahol folyamatosan csökkent a színvonal, a zenei választék felhígult, a kulturális műsorok egyre kisebb műsorsávot kaptak, ezzel párhuzamosan pedig zajlottak az elbocsátások. Kovács Gellértet két éve egyik napról a másikra rúgták ki, a 2008 óta szerkesztőként dolgozó filmes szakember akkoriban Buda Mártonnal készítette a reggeli műsort, a rádió ekkor érte el a hallgatócsúcsot, a műsor rendkívül népszerű volt. Mivel nem vállalt el egy feladatot, mennie kellett, egy hét múlva – nem Gellért elbocsátása miatt, hanem mert folyamatosan „hullottak az emberek” – az őt kirúgó szerkesztőtől is elköszöntek.
A mostani átalakítást, bár állítólag hónapok óta tervezték, a Petőfi rádió dolgozói is egy újságcikkből tudták meg május végén. „Csütörtökön megjelent az interjú, péntek délelőtt még legyártatták velünk a következő heti anyagokat, délután pedig szóltak, hogy hétfőtől teljesen más lesz a felállás – meséli egyik petőfis forrásunk. – Azóta várjuk, hogy mi lesz majd az új feladatunk.”
A rádió legnépszerűbb műsorvezetője, Buda Márton a reggeli adás helyett délutáni műsorsávot kapott volna, azonban ezt nem vállalta, féléves szabadságra ment. Ahogy a köztévénél, itt is úgy próbálják „megúszni” a végkielégítéseket, hogy új feladatokat keresnek a dolgozóknak, akik, ha azt nem fogadják el, közös megegyezéssel távoznak. A rádió a legutóbbi hallgatottsági mérések eredményeit nem tette nyilvánossá, de a hallgatói reakciókból és like-csökkenésekből egyelőre zuhanásra lehet következtetni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
