Befordultak a célegyenesbe, de mégsem kerültek közelebb a célhoz – amilyen képzavaros ez a mondat, olyannyira zavaros a kép az ellenzéki összefogást illetően. Az MSZP és az Együtt-Párbeszéd Magyarországért pártszövetség, Mesterházy Attila és Bajnai Gordon csapata legutóbb pénteken folytatta az egyeztetést. Nincs is sok idejük, hiszen mindkét fél legkésőbb szeptemberig le akarja zárni az egyéb politikai akcióktól energiát elvonó egyeztetési folyamatot. Ma az tűnik valószínűnek, hogy az egyéni körzetekben képesek lehetnek közös jelölteket állítani, ám a közös listaállítás jelen állás szerint nem fog menni. Hogy ez a kormányváltáshoz szükséges szavazatmaximálást mennyiben szolgálja, abban a választási szakértők sem értenek egyet.
Korrekt, jó hangulatú, őszinte – az MSZP és az Együtt tárgyalói is hasonló jelzőkkel írják le, mi folyik a színfalak mögötti egyeztetéseken. A szavak szépek, a felek vigyáznak egymásra, és érthetően védik saját tárgyalási pozícióikat is. Az arcok azonban feszültek, hiszen alig egy hónappal a saját maguk által kitűzött határidő előtt még mindig több a vitás, eldöntetlen kérdés, mint amennyiben meg tudtak állapodni vagy akár csak közelebb jutottak a végső megállapodáshoz. Pedig közben a választók türelme is fogytán: az elhúzódó egyeztetések miatt az ellenzéki szavazók elbizonytalanodtak, érezhetően csökkent a Fidesz leválthatóságába vetett hit, s a közvélemény-kutatások szerint ma már többen elégedetlenek az ellenzék politikai teljesítményével (65 százalék), mint ahányan kormányváltást szeretnének (52 százalék). Az elmúlt hónapoknak az Együtt- PM a nagyobb vesztese, de az MSZP támogatottsága is stagnál. Ráadásul az egyezkedés láthatón elveszi mindkét fel energiáit az ingerküszöböt elérni képes politikai akcióktól. Nyertese tehát eddig csak egy van az ellenzék vitáinak: Orbán Viktor, aki kényelmes pozícióból, mint egy focimeccs VIP-páholyából nézheti az összefogási kísérleteket. De hogy a miniszterelnök sem lehet nyugodt az egyébként általa kreált egyfordulós választási rendszerben, jelzi, hogy nincs nap maffiabaloldalozós Fidesz-sajtótájékoztató és Bajnai Gordont célzó jobboldali karaktergyilkossági kísérlet nélkül. Mert bár a legfrissebb közvéleménykutatási eredményekből számított mandátumbecslés szerint ha most vasárnap lennének a választások, 2014-ben is lehetne kétharmados fölénye a Fidesznek, ugyanakkor az úgynevezett trendadatok kormányváltó hangulatot jeleznek: ötös skálán egyest vagy kettest adna Orbán Viktor kormányzására a választók 55 százaléka, kétharmaduk szerint pedig rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon. A Fidesz tehát leváltható. Most már csak kellene valaki, aki leváltja.
Mesterházy Attila és Bajnai Gordon együtt jelentették, hogy készek a 106 egyéni választókörzetben közös jelölteket állítani, hogy egyetlen ellenzéki képviselő-aspiráns küzdjön meg mindenhol a Fidesz és a Jobbik indulóival. A tárgyalások mai állása szerint a körzetek kétharmadában az MSZP, nagyjából egyharmadában pedig az Együtt adná a közös jelöltet. Nevekről folyik már az egyeztetés, de a neheze még e téren is hátravan. Egyrészt az MSZP akkor lenne nagyvonalúbb az Együttel az egyéni jelöltek terén, ha meg tudnának állapodni a közös listáról is, amelyet egyértelmű szándékuk szerint Mesterházy Attila vezetne a nagyobb és erősebb párt elnökének előjogán, mint az ellenzék közös miniszterelnök- jelöltje. Az Együtt azonban a közös lista, ezáltal a miniszterelnök-jelölt kérdéséről szeretné elválasztani az egyéni indulók ügyét. Másrészt vitát okoz az is, hogy mely körzeteket engednék át a szocialisták Bajnaiéknak. A volt miniszterelnök által alapított Haza és Haladás Alapítvány egy évvel ezelőtti, nagy figyelmet keltett választási elemzésében az új választási törvény által létrehozott 106 egyéni körzetet a korábbi választási eredmények alapján akképpen kategorizálta, hogy 33 stabil baloldali, 32 stabil jobboldali, 15 inkább balra billenő és 26 inkább jobbra billenő választókerületet határozott meg (lásd a térképet). És bár a 2006-os és a 2010-es eredményekből levont következtetéseknek vajmi kevés relevanciája lehet 2014-ben, mégsem mindegy, hogy az egyezkedésben melyik párt kap majd többet a várhatóan nehezen vagy szinte egyáltalán nem nyerhető körzetekből, s kinek jut nagyobb számban olyan, ahol reális esély mutatkozik az ellenzéki jelölt megválasztására.
A kormány által önkényesen kialakított új választási rendszerben megnőtt ugyanis az egyéni választókerületek befolyása a végeredményre. Az új rendszerben a stabil baloldali választókerületek nagyobb népességű, jellemzően nagyvárosias körzetek, a stabil jobboldali választókerületek mennyiségükben és támogatottsági szerkezetükben megerősödtek, a billegő választókerületek pedig határozottan jobboldalibb karakterűvé válnak. A korábban relatíve baloldalinak számító körzetek úgy alakultak át, hogy kiegészültek inkább jobboldali jellegű szavazókörökkel. Példa erre Kazincbarcika és környéke, ahol a jelenleg is szocialista vezetésű város megkapta még a jobboldalinak tekinthető Edelényt és környékét is. A hagyományosan billegőnek tekinthető országrészek körzeteit az új kialakítás szétvagdosta, átcsoportosította, mint a Veszprém megyei Várpalotán, ahol 2006-ban még az MSZP nyert, most viszont hozzácsapták a választókerülethez a stabilan jobboldali Balatonfüredet és környékét.
Mindezek mellett okoz némi konfliktust az MSZP-n belül az is, hogy az Együtt számára átengedni tervezett körzetek korábbi szocialista jelöltjei most a pártlistán kérnek maguknak előkelő helyet, ezt pedig azok, akiknek egyéniben is meg kell méretniük magukat, érthetően nem nézik jó szemmel. Hátravan még a kampánystábok össze- hangolásának korántsem egyszerű feladata is, hogy például a szocialista aktivisták majd ugyanolyan lelkesedéssel ragaszszák a plakátokat az Együtt jelöltjének, ahogyan tennék azt saját párttársuknak. A választási stratégiát befolyásolhatja az is, hogy ha sikerül is megállapodni az MSZP-nek és az Együttnek a 106 körzet felosztásáról, de az együttműködésből kihagyják Gyurcsány Ferenc pártját, a Demokratikus Koalíciót, akkor Gyurcsányék kénytelenek lesznek egyéni jelölteket is állítani, vagyis ők is megoszthatják az ellenzéki tábort, csakúgy, mint a várhatóan bejelentkező LMP-s indulók. Ide tartozik Karácsony Gergelynek, a Párbeszéd Magyarországért meghatározó politikusának minapi nyilatkozata, nem „osztják le” az összes lapot egymás között a szocialistákkal, a többi ellenzéki erő is csatlakozhat majd az összefogáshoz. A politikus kijelentette: a többi pártnak is hagynak helyet, az MSZP-vel kötendő megállapodás csak a kiindulópont lesz. Karácsony valószínűleg nem Gyurcsányékra gondolt elsősorban, hiszen éppen a PM és az Együtthöz csatlakozott Milla soraiban vannak azok a politikusok, akik a Gyurcsánytól való távolságtartásban látják a szavazatmaximáláshoz szükséges ellenzéki stratégia lényegét. Az MSZP viszont az elmúlt időszakban korántsem mutatkozik ilyen finnyásnak a Demokratikus Koalíció val való esetleges együttműködést illetően. Mindezzel együtt ma az egyéni jelöltekben való MSZP–Együtt megállapodás tűnik valószínűbbnek. Hacsak a listaállítással kapcsolatos nagyobb vita felül nem írja a formálódó egyezséget.
Közös ellenzéki lista vagy külön listán induló ellenzéki pártok? – ezen áll vagy bukik a mai állás szerint az ellenzéki összefogás ügye. Vagyis: az egyfordulós választáson egyetlen ellenzéki listára voksolhat-e a kormányváltó szavazó, avagy a közös egyéni jelölt támogatása mellett külön ikszelheti-e a neki szimpatikus ellenzéki pártot a másik szavazólapon? Nem magától értetődő, hogy melyik megoldás lenne képes maximálni az ellenzéki oldal szavazatait.
A választási rendszerben a közös jelölés nem újdonság, lehetősége 1989 óta szerepel a választási törvényben, kezdetben elvétve születtek közös aspiránsok, tömegessé a Fidesz–KDNP összefogása tette őket. Tóth Zoltán választási szakértő szerint az együttes fellépés mindenképp több szavazatot hoz, ráadásul a választási rendszer az esetleges győztest „premizálja” is. Ezekről a prémiumvoksokról szerinte a demokratikus ellenzéki pártok egyszerűen nem is mondhatnak le. – Ha három párt indul külön-külön, és mondjuk hoznak 10-10 százalékot, az ugyebár harmincszázaléknyi szavazatot jelent, ám ugyanekkora támogatás, ha közösen indulnak, már 33 százalékot jelentene a választási rendszer sajátosságai miatt. A választási rendszerünk ráadásul meglehetősen igazságtalan módon a győztest külön jutalmazza, vagyis a győztes párt még extramandátumokat is kap, erre viszont az ellenzék esetleges győzelme esetén is csak akkor lenne jogosult, ha egy közös listát állít, széttagolva ugyanis nem jár a megkülönböztetés – mondja a választási szakértő, aki szerint a közös fellépést feltétel nélkül támogatni kell. – A pártok ma alapvetően nem demokratikusan működnek. Egy éve épp azért javasoltam az előválasztás intézményét, ahol a párt tagjai első körben szavazhattak volna, majd utána születik a döntés. Ezzel valamelyest finomodott volna az a gyakorlat, hogy az a pártelnök egy személyben dönt a jelöltekről. Ez persze egyik pártnak sem tetszett. Az együttműködés viszont sokkal demokratikusabbá teszi a működést. Rákényszeríti a politikusokat a valóságos szakmai munkára, hiszen az együttműködés érték- és érdekrendek képviselete mentén alakul. Ehhez pedig tartaniuk kell magukat. A politikusok túlságosan bele vannak ragadva egyéni ambíciókba, mindenki a miniszterelnök-jelölt személyéről akar beszélni, holott a törvény miniszterelnök-jelölést nem is ismer, az ugyanis kizárólag a mindenkori köztársaság feladata, jóval az aktuális választásokat követően – teszi még hozzá Tóth Zoltán. Állítja: azok a bizonytalan, de ellenzéki szimpátiájú szavazók, akik nem mélyen elkötelezettek valamelyik párt iránt, díjazzák az összefogást.
László Róbert, a Political Capital elemzője szerint viszont igenis lenne hátránya a közös listának. – Nem tudni, pontosan hányan, de bizonyosan több százezren vannak, akik bár elégedetlenek a kormánnyal, nem volnának hajlandók olyan pártlistára szavazni, amelyen az általuk elutasított párt politikusai is szerepelnek. Választék hiányában ők nagy valószínűséggel inkább otthon maradnának. Ha viszont legalább a pártlisták szintjén több lehetőség közül is válogathatnak, akkor nagyobb eséllyel aktivizálódnának – véli a politológus, aki szerint ez a szempont az egyéni jelöltekre már nem igaz. – Az egyfordulós rendszer miatt ha több komoly jelölt is ringbe száll, az egyéni kerületi mandátumszerzés esélytelen. A forgatókönyv szerint az együttműködő feleknek abban kell megegyezésre jutniuk, hogy a választó minden egyes szavazókörben találkozzon mindegyik ellenzéki párt listájával, a másik szavazólapon viszont csak egyetlen ellenzéki jelöltet találjon – mondta. Hozzátette azért: a választóknak persze nehezebb lesz elmagyarázni az „úgy fogtunk össze, hogy nem is teljesen fogtunk össze” stratégia lényegét, arról nem is beszélve, hogy önálló pártlistákkal fura lenne közös miniszterelnök-jelöltnek kampányolni. Vagyis, az egyik szakértő szerint a közös lista hozna több szavazatot, a másik az önálló listáktól várja a voksmaximalizálást, de abban mindenki egyetért, igencsak bonyolult kampánystratégiát igényelne elmagyarázni a választóknak, hogy az egyéni jelölteket közösen támogatják az ellenzéki pártok, de a listás szavazatokért egymással is versengenek. Hogy fognak ezek így kormányozni? – kérdezheti jogosan az egyszeri választó, s nem lesz egyszerű megértetni vele, hogy attól még menni fog az.
A mai állás szerint nem tűnik valószínűnek, hogy az MSZP és az Együtt meg tudna állapodni a közös listáról. Ez ugyanis elkerülhetetlenül elvezet a miniszterelnök-jelölt kérdéséhez: nyilván az lesz Orbán Viktor kihívója, aki ennek a közös listának az első helyére kerül, a személyiségekre épülő politikai rendszerben aligha kétséges, hogy a főszerep a listavezetőé, a többiek neki statisztálnak. Az MSZP egyelőre ragaszkodni látszik ahhoz, hogy a főszereplő csakis Mesterházy Attila lehet, ám ebbe az Együtt jelenleg nem megy bele. Még akkor sem, ha Bajnaiék számára az önálló listás indulás rizikósabb, hiszen az Együtt-Párbeszéd Magyarországért szervezet ma két párt szövetsége, így számukra a bejutási küszöb nem öt, hanem tíz százalék, és a friss közvélemény-kutatás eme tíz százalék alá méri őket. Ugyanakkor ha nincs megállapodás az MSZP-vel a közös listáról, az Együtt a választásokig hátralévő időben még át tud alakulni pártszövetségből párttá. Az egy lista-több lista, illetve a „ki legyen a miniszterelnök-jelölt?” kérdést nem csak zárt ajtók mögött lehetne eldönteni, erre vonatkozott Tóth Zoltán imént hivatkozott előválasztási felvetése is. A francia és olasz mintájú előválasztás megszervezésére, ahol bármely szavazó véleményt nyilváníthat az ellenzék kormányfőjelöltjének személyéről, a tárgyalófeleknek már se idejük, se energiájuk, s nem utolsósorban pénzük sincs. Ettől még nem került le teljesen a napirendről az ötletelés, hogy miként lehetne bevonni a politikusok mellett magukat a választókat is a vitás kérdések eldöntésébe.
Eddig a felek között arról folyt a taktikai küzdelem, hogy melyikük akarja jobban az összefogást. Mostantól készülhetnek arra a vitára is, hogy melyikükön bukott meg a valódi összefogás, a közös listás indulás. E szempontból az MSZP mintha jobb pozícióból indulna, hiszen ők képesek lehetnek afféle „miniösszefogásra”, ha felvesznek listájukra vagy adnak egyéni körzeteket a Gyurcsány-féle DK egyes politikusainak, vagy listájukon feltüntetik például a Schmuck Andor vezette Magyarországi Szociáldemokrata Párt vagy a Fodor Gábor-féle liberális párt nevét egy-két befutó listás helyért cserébe. Ettől még a lényeg nem változik: az ellenzéki szavazók elsősorban Mesterházy Attilától és Bajnai Gordontól várják a kormányváltás reményét. Van még egy hónap, hogy ezt beváltsák.
Az új választási rendszer egyik legnagyobb aggodalommal kísért eleme a külhoni magyar állampolgárok szavazatainak megszerzése, most pedig az új, levélben való szavazás módszerével kapcsolatban vannak komoly aggályok. Tóth Zoltán szerint nem véletlen, hogy a Fidesz egyre erőteljesebben népszerűsíti az egyszerűsített honosítási eljárást a határokon túl, a külhoni voksok ugyanis sorsdöntőek lehetnek. – A levélben való szavazás környezetét megteremtő szabályozás tele van gumiszabályokkal és nem ad semmiféle garanciát. Az egyik konkrét példa az értesítési cím, illetve a postacím. Látszólag ez nem érdekes, a valóságban azonban kulcskérdés. A kormánypárt által fizettetett emberek járják a vidéket és agitálnak, hogy kérjék ki a levélben való szavazáshoz szükséges csomagot. De nem a saját címüket írják rá az igénylésre, hanem a kormány által fizetett ügynök címét. A szavazólapok kitöltéséről viszont semmit sem ír a törvény. Így akár be is lehet diktálni, hogy melyik jelöltet támogassa a szavazó, vagy ad absurdum a Kubatov-listákról is kitölthető a szavazólap. A folyamat hasonló ahhoz, ami 2005-ben Manchesterben történt. Ott akkor hasonló módszerrel csaltak – mondja Tóth Zoltán. De aggódik, igaz, más okból László Róbert is. Szerinte már az sem életbiztosítás, hogy a szavazólap napokig a választópolgárnál van, ahogy azt sem akadályozhatja meg törvény, hogy valamelyik párt aktivistái gyűjtsék be a csomagokat. De nem lehet kizárni azt sem, hogy igénylésre ösztönözzenek politikailag inaktív, de némi ellenszolgáltatásért mozgósítható embereket. – Mennyi szavazatot lehet ezzel nyerni? Egy-két, esetleg 10 ezret? Viszont sokkal nagyobb veszteséget hozhat az, hogy ezzel azt a látszatot erősíthetik, a választás a külhoni csalásokon áll vagy bukik. Ez ugyanis az itthoniak bizalmát veszi el és sokan inkább el sem mennek majd szavazni – mondja László Róbert. A levélben történő szavazás biztonságosabbá tétele érdekében négy kezdeményezéssel fordult a Nemzeti Választási Iroda (NVI) vezetőjéhez az MSZP. Azt javasolják, hogy a levélben történő voksoláshoz a szavazócsomagot nemzetközi ajánlott küldeményként, egyénileg kelljen feladni. Ha ez mégsem egyénileg történne, akkor szigorú meghatalmazáshoz kötnék mind a postára való feladást, mind a konzulátusi leadást. A szocialisták az esetleges visszaélések visszaszorítása érdekében kezdeményezik azt is, hogy a szavazat leadása után a kettős állampolgárok kapjanak értesítést. Negyedik javaslatként kezdeményezik, hogy a tartósan külföldön dolgozók, akik belföldi lakcímmel rendelkeznek, szintén szavazhassanak levélben. Karácsony Gergely szerint sincs értelme annak, hogy a sepsiszentgyörgyi kettős állampolgár szavazhat levélben, míg a Hamburgban dolgozó magyar állampolgár nem. A politikus szerint világos számítás van a mögött, hogy megnehezítik a külföldön dolgozó magyarok szavazását, mert a kormány tudja, ezek az emberek valószínűleg kritikusak lennének velük szemben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!