Ki fog itt dolgozni?

A cheddart lecserélték trappistára, a házi bucit előfagyasztott, tartósítószerrel telepumpált péktermékre váltották, a szakképzett pincérek helyére bárki beállhat, aki már látott közelről tányért, a konyhában szakács helyett két hónapos gyorstalpalón kiképzett „főzőemberek” nyüzsögnek. A magyar vendéglátóipar mindjárt padlót fog: leginkább a szakemberek hiánya miatt – függetlenül attól, hogy a Balaton partjáról, a főváros bulinegyedéről vagy a Hegyaljáról van szó. Az ok egyértelmű.

„Ha valakinek van két keze és egyszer látott rostlapot és tányért, az már Nyugaton tolja. 2016 lesz az az év, amikor több nagy hely azért dől össze, mert egyszerűen nem lesz embere”, jósol sötétet egy budai szórakozóhely ügyvezetője. Szerinte egyébként a vendéglátóipar saját vermébe esik bele, ugyanis az utóbbi másfél évtizedben az volt az uralkodó szemlélet, hogy „nincs szükség jól fizetett szakemberekre, mindenki cserélhető, úgyis rengeteg munkaerő áll sorba”. Ám a sor az utóbbi három évben megszűnt, hiszen Ausztriában és Németországban háromszor-hatszor annyit kaszálhat egy jó csapos, séf vagy pincér, mint idehaza. Nem csoda, a Központi Statisztikai Hivatal úgy számolta: a szállás- és vendéglátóhelyeken átlagosan nettó 102 ezer forintot lehet keresni – ami az átlagbér mintegy kétharmada. (Ez persze a havi fix, a borravalóból még lehet keresni, igaz, egyre kevesebbet: a rendszerváltás előtt ökölszabály szerint étteremben 10, kocsmában és kávéházban 20 százalékkal illett jutalmazni a személyzetet. Mára ez az arány 5, illetve 10 százalékra szelídült, illetve gyakorta 0-ra.) Ráadásul a kevéske pénz mellett folyamatosan nőtt a munkaterhelés: a Nemzetgazdasági Minisztérium úgy kalkulál, mintegy 15-20 százalékkal kell többet dolgozni. És érdemben nincs ez másképp a bulinegyedben sem, ahol a legmenőbb helyek sem fizetnek 800 forintos bruttó órabérnél többet, ami nem ellensúlyozza, hogy egy héten általában hat napot kell robotolni.

Ráadásul, emel be egy fontos szempontot egy VII. kerületi kocsmáros, mivel több tízezer vendéglátós van kinn, erőteljes vonzás érvényesül, mindenki szívja ki az ismerőseit, német és angol nyelvterületen már akadnak olyan helyek, ahol a pultoslánytól a séfig mindenki magyar. A kinti követelmények sem túl sűrűek: egy tanfolyammal és két hónapos gyakorlattal beérik a munkáltatók. Ugyanis – ahogy Magyarországon is – kettészakadt a piac, kis részét a „nagyon kézműves” helyek adják, ahol még a hamburgert átszúró pálcikát is kézi faragással cifrázzák, a szórakozóhelyek zöme viszont központi konyhákon előkészített 75-80 százalékos ételekkel dolgozik, amikkel egy „cerkófmajom” is elboldogul.

Persze a válsághelyzetre hiba most rácsodálkozni, hiszen már tavaly nyáron egyértelművé vált, hogy komoly krízissel néz szembe a vendéglátás. Elvben persze a fizetésemelés enyhíthetné a gondokat, csakhogy egyrészt a külföldi bérekkel szemben így sem lenne versenyképes a járandóság, másrészt csak a szezonális szórakozóhelyeken segít. Ugyanis egy költség nem csökkent, és ez a bérleti díj. Sőt: nagyon sok helyet úgynevezett lépcsős tarifával adnak ki, így míg az első évben egy frekventált belvárosi/üdülőövezeti mulató egy négyzetmétere havi pár eurót kóstált, pár év alatt a díj 25-30 euróra hízott. Ezt pedig a csökkenő forgalom mellett képtelenség kitermelni. Példának okáért: míg 4-5 éve egy erősödő csütörtök után pénteken és szombaton „telt ház” dübörgött, és tisztességesen csengett le a vasárnap, addig most már (talán a bulinegyedet kivéve) két erős nap sincs.

Úgyhogy a vendéglátás a szezonmunkásokban (értsd: diákokban) bízhat leginkább, akik nyáron a „buliköltségeiket” termelik ki. Illetve a családtagokban, akik hajlandók „ingyen robotolni” a vállalkozás sikeréért.

Országos probléma

A munkaképes lakosság 9 százalékának egyáltalán nincs állása ma Magyarországon, további 2 százalék közfoglalkoztatottként kénytelen dolgozni.

Ezzel együtt kisebb és nagyobb cégek is a képzett munkaerő hiányára panaszkodnak, vagyis a kereslet egyáltalán nem találkozik a kínálattal. Ennek több oka is van. A KSH adatai szerint egyre kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra: míg 15 évvel ezelőtt csaknem 189 ezer 24 éves fiatal kezdett el dolgozni, 2015-ben már a 128 ezret sem érte el az új munkaerő létszáma. Ennek csak részben oka a népesség folyamatos fogyása, vagyis hogy a fiatalok egyre kevesebben vannak. Éppen ebben a huszonéves korosztályban van a legnagyobb elszívóereje a külföldi munkavállalásnak: a magasabb fizetés, jobb munkakörülmények, kedvezőbb életkilátások könnyen költözésre bírják a még rugalmas fiatalokat. Így az előrejelzések szerint a közeljövőben remény sincs rá, hogy a helyzet jelentősen javuljon.

A mostani munkaerőhiány – akármit mondjanak is – nem érte váratlanul a munkáltatókat – mondta a Vasárnapi Híreknek Sámson Dorottya, a Profession.hu munkaerő-piaci szakértője. – Az utóbbi években egyértelmű volt, hogy a gazdaság erősödésével a cégeknek bővülni fog a munkaerőigényük. Ám mivel ezzel együtt nem lett több az aktív munkavállaló, törvényszerű volt a mostanra kialakult helyzet.

Nem utazunk

A legjelentősebb hiány – nem meglepő módon – Budapesten és környékén van, mivel itt található az ország gazdasági és ipari központja. A leginkább sújtott régiókhoz tartozik Nyugat-Magyarország, azon belül is Győr és környéke, valamint az osztrák határ menti területek, míg keleten a munkakeresők vannak többségben. Adódna a megoldás: a költözés. Igen ám, csakhogy a magyar ember nem költözős fajta. Ennek is számos történeti oka van, de a legfontosabb talán a ragaszkodás az ingatlanhoz. Míg Európában az átlagos ingatlantulajdonlás 60% körül mozog, addig ez a szám Magyarországon meghaladja a 90%-ot. Ráadásul a lakások átlagos értéke a háztartások jövedelmének öt-hatszorosa. Miért fontos adat ez? Mert a korábban drágán vett ingatlant most jóval rosszabb áron lehetne értékesíteni, és egy ilyen tranzakción a háztartás jövedelmének akár 1 éves bevételét is bukhatja. Ennyi tartaléka vagy „játszópénze” pedig csak nagyon kevés munkakereső családnak van. 

Pedig a legnagyobb munkáltatók már mindent megtesznek a munkavállalók kényelméért. Az Audi Hungaria nem véletlenül az egyik legkeresettebb magyarországi munkáltató, immár évek óta. A cég évente több mint 3 milliárd forintot költ cafeteriára, és a dolgozók utazási hozzájárulására. Például szerződéses járatokkal, csaknem 3500 munkatársát ingyenesen utaztatja Győrben és annak 80 kilométeres körzetében.

„A menetrendeket munkatársaink lakhelyeinek, igényeinek megfelelően alakítjuk – mondta el a Vasárnapi Híreknek Czechmeister Mónika kommunikációs vezető. – A távolabbról érkezőknek kedvezményes szálláslehetőséget is biztosítunk, ahol rezsiköltségekkel együtt mindössze 27 ezer forintot kell fizetniük. Akik tartósan Győrben szeretnének letelepedni, egyszeri, legalább 500 ezer forintos, vissza nem térítendő támogatást kapnak. Amennyiben házastársakról van szó, akár 1 millió forintról is indulhat a család kezdőtőkéje” – tette hozzá a kommunikációs vezető.

Magyarországon évente a lakosságnak alig 4 százaléka költözik új településre. Az iskolázottak átlag fölötti költözési hajlandóságot mutatnak, ám költözésük inkább csak növeli az addigi egyenlőtlenségeket, hiszen a fejlett régiók ipara szívja fel kínálatukat.

Szinte minden kormány megpróbált tenni e tendencia ellen – kevés sikerrel. A mostani is tesz egy kísérletet: a 2017-es adócsomagban több, a munkaerő mobilitását ösztönző, a munkába járás terheit csökkentő kedvezmény van.

Ők mennek, ők maradnak

Az elmúlt években egyes becslések szerint több mint félmillióan vándoroltak ki – a jobb munkalehetőségek reményében – valamelyik nyugat-európai országba vagy a tengeren túlra. A legfőbb felvevő piac a kereskedelem, a vendéglátás és az építőipar, ahol a magyar átlagbérek 250-300 százalékát kínálják. Nem véletlen, hogy – miképp azt mi is többször megírtuk – szinte lehetetlen feladat mesterembert találni egy közepes épület felújításához, vagy akár egy fürdőszoba kicsempézéséhez. Megerősíti ezt a Profession állásportál is, amely minden negyedévben összesíti a felületein hirdető cégek ajánlatait, eszerint 2016 elején a feltöltött ajánlatok között hasított a szakmunka – 6500 hirdetést élesítettek ebben a kategóriában az év első három hónapjában. A második legtöbb munkavállalót értékesítés és kereskedelem kategóriában várták, ezután a termelés és gyártás, majd a fizikai munka következik. Ha a végzettségeket nézzük, az oldalon hirdető munkaadók 31 százaléka főiskolai, 27 százaléka egyetemi, 26 százaléka pedig középiskolai végzettségű munkaerőt keresett.

Hosszú évek óta komoly problémát okoz az egészségügyi dolgozók elvándorlása is: a Pénzcentrum év eleji elemzése szerint 14 orvosi területen van hiány az egész országban. Tíz olyan egészségügyi intézmény akad, amelyben mindegyik szakorvosi képesítés hiányszakmának számít, Nógrád megyében pedig hatalmas a szakorvoshiány.

A diplomát igénylő szakterületeken hatalmas a kereslet a mérnökök és informatikai szakemberek iránt. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat statisztikái szerint ezekben az állásokban lehet a legjobban keresni, a több százezer forintos fizetés garantált. A cégek versengenek a jó munkaerőért: egy szoftverfejlesztő átlagosan hetente négy új állásajánlatot kap, de vadásznak a jó gépész-, villamos- és közlekedésmérnökökre is.

Képzetlenül

A szakképzett munkaerő hiányáért nem utolsósorban az oktatás silány minősége okolható. A szakemberek szerint a kormány ezen a területen végezte a legnagyobb rombolást. A szakmunkásképzésben például a 4 éves képzést felváltotta a 3 éves, és a közismereti óraszámokat minimálisra csökkentették. Így viszont az itt tanulók nem képesek elsajátítani azokat a készségeket, amelyeket a munkáltatók elvárnak, ráadásul az érettségi későbbi megszerzésének esélye is minimálisra csökken, anélkül pedig alig van esély elhelyezkedni. A most munkaerőpiacra lépők még negyven-ötven év múlva is dolgozni fognak, és életük során többször nemhogy állást, de a gyorsan változó körülmények miatt szakmát is kell váltaniuk. Vagyis éppen a tanulás, az alkalmazkodás képességét kellene megtanulniuk, erre nem készíti fel őket a képzés.

Emlékezetes például annak a magyar származású német üzletembernek az esete, aki két évvel ezelőtt a jó magyar munkaerő reményében egymilliárd forintért épített Nagytarcsán fémipari termékek gyártásával foglalkozó üzemet. 600 hegesztőt hívtak be tesztmunkára, és 60 százalékukról derült ki, hogy szakmája alapjaival sincs tisztában, mert az iskolában soha nem hegesztettek, nem tudták ugyanis megvenni az ehhez szükséges gázt. 

A Megyei Fejlesztési Képzési Bizottságok szerint 2020-ban Bács-Kiskun megyében 252 új szakácsra lesz szükség, de Baranyában egyre sem. Itt betöltetlen könyvelői és kereskedői állás sem lesz szerintük, de 58 grafikust, ugyanennyi fodrászt és 17 szoftverfejlesztőt képezhetnek.


Tendencia, hogy a cégek jobb híján saját maguk oldják meg az oktatást. „Hosszabb távon azt látjuk, hogy a munkáltatók kényszerűségből alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, és a szükségesnél alacsonyabb képzettségű, végzettségű munkavállalókat is felvesznek egy adott pozícióra. Az ilyen esetekben inkább belső továbbképzéssel oldják meg a dolgot” – mondja Sámson Dorottya.

Bár jönnének és elvennék

Néhány évvel ezelőtt még a magyarországi autógyárak, köztük is a határhoz közel esők simán vettek fel szlovákiai, romániai munkásokat. Mert megérte hozzánk jönni: jobb volt a bér, jobbak voltak feltételek. Ma már ez sincs így feltétlenül. A szlovákiai autógyárak 15-25 százalékkal magasabb bért kínálnak a magyarokénál, ám még így is folyamatos munkaerő problémákkal küzdenek.

És ugyanez a helyzet a csehekkel is. Az ottani munkaadói és vállalkozói szövetségek konföderációja szerint több mint 300 cégnek 120 ezer új alkalmazottra lenne szüksége. A csehek ezeket a munkahelyeket külföldi munkásokkal szeretnék betölteni, elsősorban Ukrajnából, de más Európai Unión kívüli országból is.

Egy, még a nagy menekülthullám előtt készített OECD-felmérés szerint Európának nemcsak népességcsökkenéssel, hanem képességcsökkenéssel is szembe kell néznie. A 15–64 évesek száma előreláthatólag 7,5 millió fővel fog csökkeni a következő négy évben, ez 2,2%-os fogyás, míg az OECD-országok körében várhatóan ennyivel fog növekedni átlagosan a népesség. Nulla migrációval számolva az EU 28 tagállamában a munkaképes korú lakosság száma 11,7 millió fővel, 3,5%-kal fog csökkeni az előrejelzések szerint.

A gazdaság lassulása ellenére, az uniós országokban lévő vállalatok 40%-a számolt be arról, hogy nehezen találnak megfelelő készségekkel rendelkező munkaerőt. 2013-ban a nem európai hátterű migránsok átlagos foglalkoztatási aránya 12 százalékponttal volt az átlagos nemzeti foglalkoztatási szint alatt. Az OECD álláspontja az, hogy ez pazarlás. „Az európai gazdaság szempontjából fontos készségekkel rendelkező bevándorlók Európába vonzása kiemelt fontosságú az EU számára, hiszen jelenleg alacsony a képzett munkaerő bevándorlása, annak ellenére, hogy a legtöbb tagország liberális bevándorlási politikát folytat” – olvasható a jelentésben. Az Eurofound szerint üdvös volna a bevándorlást nehezítő jogi adminisztráció könnyítése, a szakmai átjárhatóságot elősegítő eszközök erősítése annak érdekében, hogy a bevándorlók hozzájuthassanak a képzettségüknek megfelelő munkához Európában.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZABÓ KATA, KÖVESDI PÉTER, NAGY B. GYÖRGY


A munkaerőhiány már a legnagyobb gyorsétterem-láncolatot is elérte. Éppen ezért a McDonald’s állásért szállást nyújt, vagyis egy éven át kifizeti azoknak a munkavállalóknak a lakbérét, akik költözni is hajlandóak az állásért. „A program elindítását néhány éttermünkben erőteljesebben megjelenő munkaerőigény mellett az országon belüli mobilitás ösztönzése motiválta” – nyilatkozta lapunknak a cég kommunikációs osztálya. Az étteremlánc jelenleg a betanított fizikai munkát végzők toborzásával küzd a leginkább.

A munkaerőpiacra most bekerülő, úgynevezett Y és Z generáció egészen más elvárásokat fogalmaz meg, amikor munkát keres. Megfigyelhető, hogy ez a generáció lényegesen magasabbra értékeli saját képességeit, és ehhez igazítja a munkáltatóval szembeni elvárásait. Az átlagosnál magasabb bért és a munkaidő, valamint a magánélet összeegyeztethetőségét várják el jövendő munkáltatójuktól. Ha nem találnak ilyet, hajlandóak akár hosszabb időt is várni. És mivel ma minden munkakeresőre legalább 4-5 állásajánlat jut, szinte biztos, hogy előbb-utóbb találnak megfelelő munkát. Emellett a munkáltatók is felismerték az új igényeket, és igyekeznek alkalmazkodni ezekhez. Egyre gyakoribb pl. a játékszoba, de az is, hogy akár a teljes munkaidő felében otthonról dolgozhat a munkavállaló (home office).

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!