Ki hisz majdan Kijevnek?

Kész átverésshow színhelye volt május 29-30-án az ukrán főváros, a műsor rendezője pedig maga az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU volt. Miután május 29-én késő este minden ukrán hírforrás, majd a nemzetközi média is egy újabb európai újságíró-gyilkosság képeit közvetítette, állásfoglalásra késztetve nemzetközi intézményeket, politikusokat, közéleti szereplőket, másnap délután a Kijevbe menekült orosz ellenzéki újságíró, Arkagyij Babcsenko halálának körülményeiről tartottak sajtótájékoztatót.

Babcsenko besétált

„Most kifejezhetném részvétemet Arkagyij Babcsenko családjának, de nem teszem. Ehelyett szeretném felköszönteni Arkagyijt immár harmadik születésnapja alkalmából, és kérem, hogy jöjjön be a terembe” – jelentette be Vaszil Hricak. És a „halott” besétált a terembe.

Az SZBU első embere elmondta, hogy az újság- író állítólagos megölése egy különleges titkosszolgálati művelet része volt, amellyel valódi megölését próbálták kivédeni. Állította, hogy az SZBU tudomást szerzett arról, hogy az orosz titkosszolgálatok Babcsenko meggyilkolására készülnek, a művelettel pedig a megbízókat és kivitelezőket akarták lépre csalni. Állította, dokumentálni is tudják a gyilkossági tervet: az orosz szolgálat egy ukrán állampolgárt bízott meg a megszervezéssel, aki a végrehajtásra egy, a Donyec-medencében az ukrán fegyveres erőknél szolgált ismerősét bérelte fel, aki viszont az SZBU-hoz fordult. A gyilkosság megrendezésével a megbízót sikerült letartóztatni. A halottaiból feltámadt Babcsenko pedig elnézést kért mindazoktól, akik meggyászolták, a feleségétől, aki a poklot élte meg e néhány óra alatt.

A happy enddel végződő kijevi történet azonban számos kérdést vet fel. Valóban letudható mindez egy bocsánatkéréssel? Aligha. Elsőként a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró jogvédő szervezet fejezte ki „mély felháborodását”. Az RSF leszögezte, az ukrán hatóságok túl messzire mentek, az SZBU „játszadozott az igazsággal”, a titkos művelet manipuláció volt, amelyet Kijev „egy információs háború részeként vetett be”. „Mindig nagyon veszélyes, ha az államok tényekkel játszadoznak, kiváltképpen, ha újságírókkal teszik ezt” – áll a párizsi székhelyű szervezet állásfoglalásában. De ugyanígy látszik ez New Yorkból is, ahol a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) fejezte ki nemtetszését.

Hamis hírek háborúja

Mint ismert, világszerte komoly gondokat okoz a hamis hírek terjesztése. Nemzetközi szervezetek, maga az Európai Unió is egyik elsődleges feladatának tekinti a jelenség visszaszorítását, a fake news hullám elleni közös és erőteljes fellépést. Tény, hogy általában Oroszország az egyik fővádlott a választásokat vagy nagy horderejű referendumokat – ilyen a Brexit is – befolyásolni igyekvő hamis hírterjesztés és manipuláció kapcsán. De az SZBU magánshow-ja épp ezeket a közös erőfeszítéseket ássa alá. Didier Reynders belga külügyminiszter fogalmazta meg e téren a lényeget, kijelentve: „Nem harcolunk hamis hírekkel hamis hírek ellen.”

Az SZBU kétségtelenül túllihegte a történetet, így akaratlanul is nemcsak a mindvégig tagadó orosz álláspontot erősítette, hanem saját szavahihetőségét is kétségbe vonta. Az időzítés is szerencsétlen volt, hiszen az utóbbi években látványosan növekedett a nem háborús övezetekben, munkájuk miatt meggyilkolt újságírók száma. Az elmúlt hónapok tragédiái, Daphne Caruana Galizia máltai és Jan Kuciak szlovák oknyomozó újságírók maffiamódszerekkel történt kivégzése különösen érzékennyé tették a kérdésre az uniót.

Harmincan a halállistán?

A Majdant követő rendszerváltás, azaz 2014. február óta több újságíró és politikus vesztette életét nyílt utcai kivégzés következtében, és néhány éve több gyanús politikai öngyilkosság történt Ukrajnában. Minden eset felderítetlen maradt. A két legnagyobb visszhangot kiváltó kijevi újságíró-gyilkosság – a Putyinnal, Lukasenkával és Porosenkóval szemben egyaránt kritikus Pavlo Seremet és az oroszbarátnak tartott Oles Buzina – esetében is mindeddig bizonyíték nélkül kellett elhinni, hogy orosz provokációról van szó. Mint ahogy minden magyar, lengyel vagy más kisebbséget célzó támadás esetében is.

Babcsenko megrendezett halála után bírhat-e még meggyőző erővel bármilyen ukrán magyarázat? Lesz-e még Európában olyan politikus vagy szervezet, amely ezek után azonnal fel meri emelni a szavát? Maradt-e bármi, amiben megbízhat újságíró, médiafogyasztó és politikus egyaránt? E kényes kérdéseket igyekezett zárójelbe tenni az ukrán főügyészség. Larisza Szarhan szóvivő az Ukrajinszka Pravdának kifejtette: a bérgyilkos felbérelésével megbízott ukrán férfi említést tett egy listáról, melyen harminc orosz ellenzéki szerepel, akit ukrán területen akarnak likvidálni. 

Ez elég dermesztően hangzik. Ha van lista, azért, ha nincs, azért.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!