Bándy Kata feltételezett gyilkosának kézre kerülése után attól kellett félni, hogy valódi gyűlölethullám indul útjára, amely az elkövető személyén keresztül az egész cigányságot tetszi majd felelőssé az eseményekért. De létezik-e valójában cigánybűnözés? A börtönök tényleg romákkal vannak tele?
Magyarországon a kilencvenes évek óta nincs külön etnikai (cigány) kriminálstatisztika. Korábban történtek kísérletek a cigányság bűnügyi statisztikájának elkészítésére, ezek módszerek alapja azonban kiforratlan volt. A cigánybűnözés, mint szakkifejezés a hatvanas években jelent meg a rendőri szakzsargonban. A kommunista időszakban megjelent az a politikai igény, amely a cigányság szociális helyzetétnek javítására, a cigányok munkába állítására irányult, mindez pedig a roma lakosság fokozott rendőri felügyeletével párosult. A szakemberek számára akkoriban is nyilvánvaló volt a hátrányos vagy halmozottan hátrányos szociális helyzet és a bűnözés közötti szoros összefüggés. A fokozott rendészeti figyelem azonban torzította a statisztikákat, mivel azok nem (csak) a roma elkövetők cselekményeinek arányváltozását, hanem sokkal inkább a cigányok körében kifejtett rendőri munka intenzitását mérték. Egyes becslések szerint a börtönök népességében ekkoriban a romák aránya körülbelül 40-60 százalék, míg a fiatalkorú elkövetők közt kiemelkedően magas, 60-70 százalék volt a magyarokhoz képest. A statisztikák mellett elemzések is készültek, melyek szerint a romák főként vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeket követtek el, többnyire zsebtolvajlás, lopás, betörés, rablás miatt kerültek börtönbe. Regionális kutatások jelezték a szexuális bűncselekmények elkövetői közt a a romák magas arányát, áldozataik nagy része pedig cigány nő volt. Az elemzések arra a következtetésre jutottak, hogy a cigányok bűnözése elsősorban hátrányos helyzetükből fakad, ám egyes kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy az arányaiban nem tér el lényegesen a velük azonos szinten élő nem cigány rétegekétől.
A rendszerváltás után emberi- és kisebbségi jogi szempontok miatt az etnikai bűnügyi statisztikát megszűntették, azóta csak empirikus kutatások készülnek a börtönök társadalmi struktúrájának felmérésére. A cigánybűnözés fogalma is kikerült a rendőri szaknyelvből, és egy időre kiszorult a közbeszédből is, ám napjainkra – most már a politikai propaganda eszközeként - ismét visszatért. A kétezres évek elején készült kutatások és tanulmányok igen összetett, másrészt viszont ellentmondásos képet mutatnak, hiszen nem egységes módszertan alapján készült statisztikákon, hanem empirikus vizsgálatokon nyugszanak. Az eltérő módszerek eltérő adatokat eredményeztek – így csak körülbelüli számokat, hozzávetőleges tendenciákat tudunk - azokat is csak évtizedes távlatból - mondani arra a kérdésre, mekkora a cigányok aránya a börtönökben a magyarokhoz képest. Huszár László szociológus 30-35 százalékot, Dr. Póczik Szilveszter, az Országos Kriminalisztikai Intézet (OKRI) főmunkatársa 50 százalékos roma arányt mért országos reprezentatív börtönfelméréseikben.
A börtönstatisztikák alapján azonban nem lehet képet alkotni a cigányok bűnözésének alakulásáról, és még kevésbé lehet az egész cigányságot „egy kalap alá venni”, mivel a roma lakosságon belül is egy jól elkülöníthető, problematikus csoport az, amelyre jellemző a bűnözés – tudtuk meg Dr. Póczik Szilvesztertől. „A cigány bűnelkövetők esetében leggyakrabban telepeken élő, nyomorkörülmények közt felnövő, családi-neveltetési tekintetben hátrányos helyzetű szegény emberekről van szó, akik a társadalom peremén, szinte a társadalom alatt élnek, de szeretnének feljebb kerülni. Ehhez azonban az egyetlen módszerük a törvény áthágása, azaz az anyagi javak illegális megszerzése. A nyomorszinten élő cigányság és a magyarság közt feszülő kulturális konfliktusok feloldására egyelőre nincsenek minden tekintetben megfelelő módszerek, de hosszú távon jelentős előrelépés várható a kormány integrációs stratégiájától” – mondta a szakértő. Megfigyelhető az is, hogy a roma származásúak fiatalabb korban követik el első bűncselekményüket, mint a magyarok, és nagyobb arányban válnak visszaesővé. Dr Póczik Szilveszter kutatásai alapján úgy találta, a bűnelkövetés célja mind a magyar, mind a cigány emberek esetében elsősorban a haszonszerzés, ám a magyarok közt nagyobb szerepet játszik a hirtelen felindulás, a romák körében viszont jellemzőbb a csoportos elkövetés, sőt mára kitermelődött egyfajta szervezett bűnözés is.
Mind a rendőri tapasztalat, mind a közhiedelem szerint a romák erőszakosabb magatartást tanúsítanak a bűn elkövetése során. A kutatások ezt nem támasztják egyértelműen alá. Egy 2008-as kutatás eredményeiből kiderül: a legbrutálisabb életellenes bűncselekmények elkövetői közt arányaiban kevesebb a cigány. Dr. Póczik Szilveszter kutatásai alapján elmondta: azt, hogy a börtönökben a roma elkövetők jelentősen felülreprezentáltak, részben az okozza, hogy az általuk elkövetett és az ítélethozatal alapját képező bűncselekmények jellemzően könnyen, gyorsan nyomozható, kevésbé kifinomult, többnyire primitív vagyon elleni, illetve erőszakos cselekmények. Ettől függetlenül – mint mondta - úgy látja, az olyan esetek, mint a Bándy-ügy, más kategóriába esnek. Az alacsony szintű szocializáltság és az azzal összefüggő, az értelmi (és érzelmi) fogyatékosság határát súroló alacsony intelligenciaszint esetében gyakori jelenség, hogy az érintettek saját ösztöneikkel, szexuális késztetéseikkel és agressziójukkal nem tudnak megfelelően bánni, azt kordában tartani, időnként váratlan és fékezhetetlen indulatok törnek belőlük el. Az önuralom elsajátítása hosszú tanulási folyamat, a kisgyermekkortól kezdődő neveltetés hiányosságai felnőttkorban már nem pótolhatóak, ezért az érintettek – bár maguk is sérültnek tekinthetőek - önmagukra és környezetükre is veszélyessé válnak. Ez persze nem mentség. „Az ilyen bestiális cselekedetek nem maradhatnak büntetlenek, sőt elvárható, hogy a büntető igazságszolgáltatás a legszigorúbb eszközökkel éljen a társadalom védelmében. Az ilyen esetek egyfelől felhívják a figyelmet egy komoly társadalmi, szociális és etnikai problémára, ám egyúttal kiváltják a jogkövető társadalom elkeseredett haragját is, ahogy ezt Szögi Lajos tanár úr olaszliszkai felkoncolása, a Cozma-gyilkosság, illetve most a Bándy Kata-ügy kapcsán látjuk. Bár a büntetőjog színvak, és az is kell, hogy legyen, a társadalom a rossz tapasztalatok – és nem az előítéletek(!) - alapján az egyént és a cselekményt látja annak minden jellegzetességével együtt: egy gátlástalan cigány bűnözőt, és egy vadállati kegyetlenséggel meggyilkolt fiatal, tanult, nagy jövő előtt álló pályakezdő nőt és annak porba sújtott családját. Kevéssé csodálható, ez alapján alkot – akár alaptalan vagy túláltalánosított - ítéletet arról az egyébként is problematikus csoportról, jelen esetben a cigányság egészéről, amelybe az elkövető tartozott” – fogalmazott Dr. Póczik Szilveszter – így minden ilyen esemény puskaport tölt a szélsőséges, agresszív politikai indulatokra építő csoportok fegyvereibe.
A szakértő azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy míg a cigány elkövetők nagy nyilvánosságot kapnak, addig a cigány áldozatokról jóformán semmit sem hallunk. A kutatást nehezíti az is, hogy a zárt közösségek belső élete nehezen dokumentálható, emellett nagyfokú társadalmi érdektelenség is megfigyelhető a témával kapcsolatban. Pedig a bántalmazott nők és a veszélyeztetett, vagy ennek okán a családból kiemelt gyermekek jelentős része szintén cigány – az állami gondozott gyermekek körében az etnikai regisztráció tilalma ellenére is jól kitapintható a cigány származásúak kiemelkedő száma és aránya.
Jelenleg hazánkban – úgy tűnik - politikai és társadalmi okokból nehéz ezekben a kérdésekben elfogulatlan álláspontot képviselni. A téves sztereotípiák leküzdéséhez talán pontosabb adatokra és átfogóbb vizsgálatokra kutatásokra lenne szükség, ezek – a kutatások nagy száma ellenére - jelenleg nem állnak rendelkezésre. Csupán remélni lehet, hogy az ehhez hasonló esetek nem bélyegeznek meg véglegesen egész etnikai csoportokat egyes emberek tettei miatt.
Erődemonstráció
A nőket ért brutális támadások nagy része, 50-70 százaléka párkapcsolaton vagy családon belül, ismerősi körben, házibuliban történik, s csak kisebb hányadát követik el utcán, vadidegenek – mondta lapunknak a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NaNe) munkatársa. Szabó Gabriella szerint az ilyen támadások általában az erő demonstrálásáról és a hatalomról szólnak, a férfiak azt akarják bizonyítani, hogy bármikor bármit megtehetnek a nőkkel, tehát nem feltétlenül pusztán szexuális a motiváció. Az egyesület adataiból kiderül: heti rendszerességgel halnak meg nők a mostanihoz hasonló körülmények között, csak többségüknek nincs sajtóvisszhangja. A NaNe munkatársa szerint teljesen hibás felfogás etnikai kérdésként tálalni az ügyet. „Nincs szignifikáns különbség az elkövetők származását nézve romák és nem romák között. A hozzánk érkező telefonhívások is azt bizonyítják, hogy magas iskolai végzettségű, városban élő férfiak ugyanúgy bántalmaznak nőket, mint az alacsonyabb képesítésűek. Annyi a különbség, hogy a jobban kvalifikáltak tudják, hogyan lehet feltűnő nyom nélkül ütni, és a bíróságnál, rendőrségnél egy megnyerő külsejű férfinak jobbak lehetnek az esélyei, míg egy roma gyanúsítottnál nagy valószínűséggel működésbe lépnek a hamis előítéletek. Az a magyar felfogás, hogy a pénz számolva, asszony verve jó, sajnos még mindig igen sok férfi szemléletének az alapja” – magyarázza Szabó Gabriella. A NaNe, az egyetlen, családon belüli erőszakra specializálódott női civil szervezet reformokat kezdeményezett olyan jogi, államigazgatási-eljárási területeken, ahol az állam nem szolgáltat igazságot a családon belüli erőszak áldozatainak.
Krausz Viktória
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
