Ki keres a lakásomban?

A történet tavaly októberben kezdődött. Györgyi hónapokig próbálkozott, hogy eladja belvárosi lakását, de nem jött össze. Vagy az ingatlanárak voltak a béka feneke alatt, vagy vevő nem akadt. Így maradt a kiadás.

Óvatos duhaj lévén – meg hát az ember hall egyet s mást –, Györgyi három hónapos, határozott idejű szerződést kötött egy szimpatikus fiatalemberrel (egy ismerőse ismerősével), aki ügynöknek mondta magát. A srác – nevezzük Kristófnak – kérte, hadd költözhessen vele a kétszobás lakásba az egyik barátja. Előre elnézést kért, hogy az ügyfelei néha – átutazóban – egy-egy éjszakát nála töltenek majd, „ha nem gond”. Györgyinek nem volt gond, csak azt kötötte ki, hogy a lakást nem adhatják bérbe másoknak. Született szerződés, voltak tanúk, a szerződés értelmében a felek a három hónap leteltével meghosszabbíthatták a kontraktust. Györgyi még a kauciót is elengedte, mivel úgyis csak néhány hónapról volt szó. A bérleti díj a környéken szokásosnak nagyjából a fele volt, Györgyi örült, hogy ilyen rövid távra is sikerült megoldania az egyébként üresen álló lakás rezsijének a kifizetését.

„Januárban meg is hosszabbítottuk a szerződést, mert még mindig nem volt vevő. A fiúk fizettek, bár már ekkor is volt egy kis csúszás – meséli –, de nem volt nagy gond. Örültem, hogy a lakás nem áll üresen.” Újabb három hónap telt el, közben jöttek vevők, akiknek Györgyi szerette volna megmutatni a lakást. „A szerződésben kikötöttem, hogy akármikor megyek, mindig rendnek kell lennie, hogy az esetleges vevőt körbe tudjam vezetni – mondja. – Áprilisban fordult elő először, hogy odavittem a vevőt, és Kristóf nem engedett be a kisebbik szobába. Valami olyasmit mondott, hogy most ne menjünk be, mert a barátja hajnalban jött haza és fáradt.”

Györgyi volt annyira empatikus, hogy nem zargatta az alvó barátot, inkább arra kérte a vevőt, nézzenek vissza másnap. „Amikor beléptem a kisszobába, egy nyitott bőröndöt láttam, benne angol nyelvű könyvekkel, felsőruhával, neszesszerrel. Kérdeztem Kristófot, ez meg kié, mire ő szemrebbenés nélkül azt mondta: egy barátja jött Angliából, de holnap már tovább is megy.”

Továbbadott lakás

Kérdezem Györgyit, nem volt-e neki gyanús ez az egész, ő legyint: de. „Akkor már tudtam, hogy valami nincs rendben. A lakás úgy nézett ki, mint egy disznóól. Mint egy átmeneti szállás. Kosz mindenütt, szemét a földön, használt törülközők a székeken. A konyhában halomban állt a mosatlan edény.” Györgyi elmesélte a sztorit egy barátjának, aki rögtön tudta, mi a helyzet.

„Felmentünk az airbnb-re (egy népszerű internetes lakásmegosztó oldal – a szerk.), és a megfelelő paraméterek beírása után megtaláltuk a lakásomat. Képzelheted a megdöbbenésemet: minden szobát külön kiadtak, amikor megpróbáltunk jelentkezni mi is, kiderült, hogy szeptemberig az összes hely elkelt.”

Természetesen azonnal kérdőre vonták a fiúkat, akik nem is tagadtak. Györgyi és párja felszólította őket, hogy azonnal hagyják el a lakást, és vigyék a cuccaikat.

Kristóf erre közölte, esze ágában sincs elmenni. Bár a szerződésben nincs szó felmondási időről, ő és a barátja jól emlékszik, hogy Györgyi 30 napot említett, amikor kivették a lakást. Ehhez tartanák magukat. Ha Györgyi előbb akarna valamit, akkor tegye ki erőszakkal. Hozzátette, hogy ha megpróbálja kirakni őket, hozzáláncolja magát a radiátorhoz. Azt is pedzegette, hogy ha Györgyi nem áll le, feljelenti a NAVnál, hogy nem fizet adót a lakás bérbeadása után. Mit tesz ilyen helyzetben egy törvénytisztelő állampolgár? Rendőrt hív.

„A rendőrök nagyon kedvesek voltak, kijöttek, és mikor látták, hogy mi a helyzet, mondták, hogy ők nem tehetnek semmit. Ez nem bűnügy, ha vitánk van a bérlővel, tegyünk panaszt a bíróságon.” Azért egyikük félrevonta a megszeppent Györgyit, és a fülébe súgta, hogy ha őt kérdezi, felfogad néhány markos férfit, akik kiteszik a bérlőket. Máskülönben – így a rend derék őre – évekig járkálhat bíróságra.

„Nem is az bosszantott, hogy a lakásommal, amiért ők havi 80 ezret fizetnek, nagyjából 800 ezret keresnek, hanem az a pökhendiség, amivel kidobtak a saját tulajdonomból.” Eltelt a fentebb említett 30 nap, de Kristóféknak eszük ágában sem volt elmenni. Nem véletlenül. Ha lelépnek, rengeteg pénztől esnek el.

Györgyi az egész történetet megírta, és kirakta a Facebookra. Hátha valakinek van jobb ötlete. Nem volt. A leghasználhatóbb tanács egy kollégától érkezett, neki volt egy unokatestvére, aki egy Pest megyei faluban él, és ismer egy családot, akik abból élnek, hogy erősek. (A családfővel készült beszélgetést keretes írásunkban olvashatják.) Györgyi közölte, ő nem fog börtönbe kerülni, más megoldást kell találni.

Mi lettünk a más megoldás. Tizenketten, Györgyi barátai. Mentünk erőt demonstrálni.

Birtokban-nyerőben

Előtte azért – a biztonság kedvéért – Györgyiék kikérték egy ingatlanspecialista ügyvéd véleményét. Az ügyvédet nem lepte meg a történet, havonta van egy-két ilyen ügye. A lényeg dióhéjban. Egy átlagos bérleti szerződés esetén tényleg az a helyzet, hogy ha a szerződés megszűnik – felmondással vagy bármi módon –, és a bérlő nem akarja elhagyni a bérleményt, csak polgári perrel lehet őt kitenni. Még akkor is, ha a szerződésben kikötötték, hogy a lakást a bérlő nem adhatja ki más bérlőknek. Ez esetben szerződést szegett, így jogcím nélkül tartózkodik a lakásban. „De mindig az a kérdés, hogy ki van birtokon belül – mondta az ügyvéd. – Ha megvárod, amíg a bérlőd elmegy reggel dolgozni, te föltöröd a lakást, csinálsz egy jegyzőkönyvet tanúk előtt, kipakolod a holmikat, onnantól kezdve te leszel birtokon belül, és neki kell pert indítania birtokvédelemért vagy egyéb iogényért.” Arra a kérdésre, hogy ez esetben alkalmazhatnak- e erőszakot, az ügyvéd óvatosan fogalmazott:

„Ha a lakásban ismeretlen embert talál, akkor bizonyos mértékű önhatalommal járhat el, hiszen a lakásban tartózkodó személy mindenképpen jogcím nélkül tartózkodik odabent, vagyis akár betörő is lehet. Amennyiben az illető ezt rossz néven veszi, a jogvitát a jogosulatlan bérbeadóval kell lefolytatnia, nem a lakás tulajdonosával.”

Ez persze csak akkor lehetséges, ha az eredeti bérlő éppen nincs odahaza. Mindazonáltal – mondta a jogász – az erőszakkal érdemes csínján bánni, mert a bírósági gyakorlat eltérő is lehet. Az viszont a bíróságot nem fogja érdekelni, hogy fizettél-e adót a lakás bérbeadása után vagy sem. Ez csak a tulajdonosra és a NAV-ra tartozik. „Sőt. Ha be tudod bizonyítani, hogy amíg nem fértél hozzá a lakásodhoz, bérbe is adhattad volna, és ezért ennyi és ennyi pénztől estél el, kérheted a bíróságtól, hogy állapítsa meg a kártérítés összegét.” Egy ilyen per akár egy évig is elhúzódhat. Az egyetlen megoldás az lett volna, ha Györgyi közjegyző előtt köti meg a bérleti szerződést.

Ez esetben nem kell bíróságra szaladgálnia. Elég, ha írásban felmond a bérlőnek, a felmondást eljuttatja a közjegyzőhöz, azzal, hogy a bérlő nem akar kiköltözni. A közjegyző ezután kéri fel a végrehajtót, aki – akár rendőri segítséggel is – kiteszi a bérlőt a lakásból. Tény, hogy ez dupla pénz (a közjegyzőnek és a végrehajtónak is fizetni kell), de legalább nagyjából biztonságban van az ember. „Egyébként meg – így az ügyvéd – a megoldás mindig az, hogy azonnal és írásban kell felmondani a bérlőnek, ha bármi gyanúsat észlelünk a lakásunkban. Ha várunk, és hagyjuk, hogy hitegessenek, magunkkal szúrunk ki.”

Állunk tehát a lakásban, előttünk a matracon az álmos angol lány, a kisszobában Kristóf barátja, aki mobilon éppen riasztja a rosszhiszemű bérlőt. Várunk. Az angol lány nem érti, miről van szó, ő is várja Kristófot. Egy hetet fizetett előre. Nyílik az ajtó, de nem Kristóf az, hanem egy német srác a barátnőjével. Kérdezik, jó helyen járnak-e? Mondjuk, nem, jobb, ha elhúznak. Inkább várnának, mert ők is kifizették a hetet.

Patt. Várunk egy órát, talpig a mocsokban. Nem férünk be a lakásba mindannyian, a német párnak már csak a lépcsőházban szorítunk helyet. A dolog kezd kísértetiesen hasonlítani egy abszurd drámához. Godot-ra várunk. Egyelőre nem jön.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!